|
|
|
|
- Interjú Tőkés Rudolffal - 4. folyt.
|
A lényeg az, hogy az amerikai kollégák, akik közül valóban az ország legnagyobb tudósai vettek részt, és ez külön megtiszteltetés az ország, illetve a magyar ügy szempontjából, nagy jóindulattal, nagy érdeklődéssel és meglepő tájékozottságról adtak tanúságot.
- Előfordult osztályzás a részükről, hogy melyik kelet-közép-európai állam milyen fokon halad a demokrácia felé?
- Az előfordult természetesen, és ebben nagyon érdekes, hogy az a bizonyos csehszlovákiai demokrácia-mítosz, ami bevett dolog volt korábban, az lassan kezd eloszlani, főleg annak következményeként, hogy van ez a Szlovákiában különféle régi konzervatív balos tendencia, és nyilvánvalóan Bulgária és főleg Románia megítélése minőségileg más, mint a magyar dolgok.
A magyar folyamatoknak a megítélésére nyilvánvalóan fontos szerepet játszott, hogy az átmenet békés volt, fontos szerepet játszott, hogy a nagy pártok találtak egy konszenzust a jövő szempontjából, ugyanakkor mondjuk sok dolog innen még nem egészen világos. Nem értik az amerikai kollégák, hogy mi az, ami a viták hevességét fűti, legyen az történelmi, legyen az úgynevezett népies, urbánus, ezek olyan fura dichotómiák, amik itt egy józan embernek semmiféle értelme nincsen, úgyhogy ezek olyan belterjes dolgok, amit ha az ember egy olyan kelet-európai perspektívában tekinti a dolgot, egyre kevesebb értelmük van.
Ugynakkor nagyon fontosnak látták, és esetleg veszélyesnek látták a kollégák Lengyelországgal kapcsolatban a szakadást a Szolidaritáson belül, és nem tudta igazán senki sem eldönteni, hogy mik lehetnek ennek a hosszabb távú következményei. (folyt.)
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|