|
|
|
|
A magyar kormány és a sajtó
|
---------------------------
Washington, 1990. augusztus 30. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Magyarországi tudósítónk, Szénási Sándor jelentkezik. Tudósításának témája a kormány és a sajtó kapcsolata:
A kormány első 100 napját mérlegeli most mindenki, és - magát a kormányt leszámítva - sem az ellenzék, sem a sajtó nem talál okot sok örömnek. Kormánykörökben persze eddig is úgy fogalmaztak, hogy de hiszen a sajtó és ellenzék. Az újságírók nem szabadultak el a Kádár-rezsim alatt begyakorolt ellenzék attitűdjeitől, illetve gátlás nélkül átveszik az új ellenzék szólamait. Vérmesebb szónokok - népszónokok - pedig egyszerűen lekommunistázták a sajtót, mármint azt a részét, amely nem állt egyértelműen a koalíciós pártok mögé.
A másik, a kisebb rész, amely meglepően sok olyan nevet tartalmaz, akik korábban az állampárt hűséges szolgálatáról voltak nevezetesek, most a kormányzó pártokkal együtt szidják kollégáikat, hogy azok nem kérnek bocsánatot a hazudozás és manipuláció terén elkövetett bűneikért.
Az Antall-kormány e 100 napot mindenestre azzal ünnepelte meg, hogy leült a sajtó általa kiválasztott képviselőivel egy kis eszmecserére, kiderítendő, hogy az újságírák és a mozgalom konfliktusainak hol a határa. A résztvevők mérsékelt sikerekről számoltak be. A miniszterelnök többször adta tanújelét sértettségének bizonyos írásokat illetően, az újságírók pedig arra hivatkoztak, hogy a helyzetével elégedetlen nép sokkal keményebben és élesebben fogalmaz a kormánnyal kapcsolatban, mint a sajtó. Mi még mindig visszafogjuk magunkat - közölte több újságíró. (folyt.)
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar kormány és a sajtó - 1. folyt.
|
A hangulat akkor fagyott meg, amikor a Magyar Nemzet ügye került szóba, elég kínosan a két részre osztott szerkesztőség veszekedő csoportjai nyilvánultak meg ugyanis. Köztudott, hogy az újság sorsa hosszú ideje bizonytalan. A korábbi lapgazda, a Hazafias Népfront bizonytalanságai, majd széthullása után a szerkesztőség megpróbálta a lap egy részét eladni egy svéd baloldali konszernnek. A kormány azonban - kormányhibákra hivatkozva - leállította az üzletet mondván, a verseny elegendő pályázó hiányában nem volt tisztességes. És közben tagadta azt az egyébként közkeletű hírt, hogy magának akarja megszerezni az újságot.
Bármilyen furcsa is ugyanis, a kormánynak nincsen lapja. Még olyan sem, amely legalább közel állt hozzá. A legutóbbi időben a Pesti Hírlap ajánlkozott fel. Az ajánlat oka azonban az volt, hogy a néhány hónappal ezelőtt indult napilap iszonyúan veszteséges. A kormány azonban mindig is a nagy múltú Magyar Nemzetet szerette volna megkapni.
Az új pályázaton már indult a francia Hersant csoport is, amely jobboldali irányultságával közel állt az Antall-féle vezetés szívéhez. A szakértői vélemény az Hersant csoportot hozta ki győztesnek, bár a Magyar Nemzet szerkesztősége ez ellen tiltakozott. A szerkesztőség megoszlott volt, a hosszú huzavona közepette a színvonal olyannyira hanyatlott, hogy a korábbi 160-170 ezres példányszám majd 90 ezerre zuhant.
És ekkor ütött be a bomba: az újság leközölte Jeszenszky Géza külügyminiszter levelét, amelyben a miniszter - vagy tudatosan, vagy elszólósként - mindenesetre nyíltan bevallotta, hogy a huzavona oka nem a verseny tisztasága, a jobb ajánlat, hanem az, hogy a kormány így vagy úgy, de megszerezze magának a lapot. (folyt.)
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A magyar kormány és a sajtó - 2. folyt.
|
Ez az ügy okozott kínos perceket Antall József és a sajtó találkozóján, ahol a miniszterelnök kifogásolta, hogy a külügyminiszter magánlevét miért hozták nyilvánosságra. A Magyar Nemzettől azonban Bodor Pál - aki nyilvánosan is válaszolt Jeszenszkynek - közölte, hogy ez ügyben bírja a külügyminiszter hozzájárulását, ami megint csak kínos meglepetés volt Antall Józsefnek, aki ennyi ügyetlenséget saját miniszterénél mégsem várt el.
Ám az ügynek ezzel még nincs vége, pedig úgy tűnt, az Hersant csoport győzelmével, illetve azzal, hogy a szerkesztőség egy része állítólag 80 ezer forintos fizetési ígéretekkel a zsebében átállt az Hersant, illetve a kormány oldalára, míg mások pedig távozni kívánnak - szóval, hogy mindezek után lezárul ez a hercehurca. Ám nem így történt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége tiltakozó levelet tett közzé augusztus 30-ikán, amelyben elutasította a kormány nyomását a Magyar Nemzetre.
A kormány rendkívül szokatlan módon a két nagy kiadót, a Pallas és a Hírlapkiadót összevonta, közös vezérigazgató irányítása alatt, és ezzel egy óriási kormányirányítás alatt működő sajtóholding veszélyét teremtette meg. Ehhez a holdinghoz tartozik a Magyar Nemzet is, akárcsak a sajtó 80 százaléka. A közlemény tehát úgy véli, a kormány beavatkozott a Magyar Nemzet privatizációs eljárásába, és nem vette figyelembe - holott ez kötelessége lett volna - a szerkesztőség vétóját ez ügyben. (folyt.)
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A magyar kormány és a sajtó - 3. folyt.
|
A szerkesztőség, pontosabban a Magyar Nemzet újságíró alapítvány kuratóriuma egyébként szintén 30-ikán ülést tartott. Jelentkezésemig erről még nincsen hír, de úgy tudni, a kuratórium szintén elutasította a beavatkozást, és nem fogadja el a jobboldali Hersant pályázati győzelmét. Az Hersant-nak amúgy is rosszul megy mostanában Magyarországon: a sajtócsoport nem kapta meg a kecskeméti Petőfi Népe című lapot sem, a szerkesztőség megszakította együttműködését a franciákkal. Vajon ez a bukás vár-e rájuk a Magyar Nemzet ügyében is? +++
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|