|
|
 |
|
 |
Felcím: Becsöngettek... Főcím: Higgadt rendszerváltást az iskolákban
|
Budapest, 1990. augusztus 30. Csütörtök (MTI-Press)
Új tanév elején a beköszöntőket visszatekintéssel szokták
kezdeni, és statisztikákkal: hány új iskola épült, mennyi tantermet
adtak át, ezt és amazt felújították... Szóba kerül a tankönyvellátás
helyzete is. Nevetséges lenne, ha az idén is hasonlókkal kezdenénk.
Valójában a kiindulás 1946 lehetne. A forint bevezetésével
össszekapcsolt bérrendszer, amely a pedagógusok fizetését az 1938.
évi húsz /
/ százalékában állapította meg. Azzal kellene
folytatnunk, hogy képesítés nélküli nevelőket állítottak a
katedrákra. Utána következhet a körzetesítés, kiváltképpen annak a
hetvenes években tetőzött második hulláma, amely a legkisebb falvak
alsó tagozatos iskoláit is - tanítóikkal együtt - magával sodorta.
Szólhatnánk az elhibázott tantervi reformokról, a megváltó tanítási
módszerekbe vetett gyermeteg hitekről, arról az illúzióról, hogy
részenként megújítható a magyar oktatásügy.
Ám maradjunk a legfrissebb fejleményeknél
Elvi viták és sok-sok
sürgetés után az előző kormány áttért a fejkvótás alapon történő
normatív finanszírozásra. Már tavasszal kétségbeesett
segélykiáltások érkeztek főként a mezőgazdasági vidékekről: a
legszikárabb költségvetés szerint is októberre, novemberre csődbe
jutnak az óvodák, általános iskolák.
A közvélemény nyomására és zajos egyetértésével megszűnt a
kötelező oroszoktatás, és elkezdődtek az orosztanárok átképzését
kísérő anomáliák. Majd következett az új művelődési és közoktatási
tárca megegyezése a hitoktatásról az egyházak képviselőivel, s
annak ingerült fogadtatása, a sajtóviták, majd új egyezség, a
második megállapodás.
Eközben az oktatási-nevelési intézmények körül is mozgolódtak a
pártok, szervezkedtek a szülők. Minden valamirevaló politikai
csoportosulás oktatáspolitikai koncepcióval /tervezettel, programmal,
tézisekkel/ rukkolt elő; valóságos számháború kezdődött arról, hogy
8+4-es, 4+8-as, 6+6-os legyen-e a magyar iskolaszerkezet.
1990. augusztus 30., csütörtök 15:34
|
Vissza »
|
|
Higgadt rendszerváltást az iskolákban
2. rész
|
Iskolaszékek születtek, illetve már csírájukban vetélődtek el.
Egyik helyen nevelőtestület váltotta le igazgatóját, más helyeken be
sem töltötték az igazgatói posztokat. És most jelent meg a sajtóban
a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének indítványa, miszerint
lehetőleg már októberben az iskolaigazgatókat vessék bizalmi
szavazás alá a tantestületek.
Mit mond a Művelődési és Közoktatási Minisztérium? Óva int a
megalapozatlan döntésektől. Azt mondja: meg kell óvni az iskolákat
az ötletszerű intézkedésektől
Vajon nem tudják-e a főhivatalban az illetékesek, hogy a
társadalmi változások méhében már rég megérlelődött az egész
oktatási rendszer gyökeres megváltoztatásának szükségessége és
igénye? Tudják, ám hozzáteszik: az oktatási rendszer napi
működtetéséhez is hiányoznak a feltételek. Ezért most csupán azt
ajánlják a minisztériumban: csak olyan változásokat vezessenek be az
intézmények, amelyekhez helyben megteremthetők a személyi és a
tárgyi feltételek.
A megújulási törekvések még nem álltak össze egy jól
megalapozott stratégiai programmá. Az új tanév kezdetén
kimunkálatlan a kormányzati és a helyi önkormányzati
oktatáspolitika, valójában nincs működőképes intézményrendszer. Új
oktatási törvényre lenne szükség. Csakhogy még nincs új oktatási
törvény, ezért csupán rendező elvekre futja.
Alapvető elv az, hogy az iskola nem válhat a politikai harcok
színterévé. Rendszerváltás ide vagy oda, még érvényesek a hatályos
jogszabályok. Jogsértő például az igazgatók rögtönzéses leváltása,
ám az is, hogy a szabályosan lefolytatott pályázatok után, a
nevelőtestületek egyetértésével sem neveznek ki új igazgatókat.
Ugyanakkor már most érvényesülnie kell annak a követelménynek,
hogy a vezetői megítélés mércéje kizárólag a szakmai teljesítmény.
Ám tudjuk, hogy a parlament időközben módosította az 1985-ös
oktatási törvényt. Kimondta, hogy az iskolák fenntartása már nem
állami monopólium. A magániskolák indítását a helyi tanácsok
engedélyezik, csakhogy nem tisztázták, a költségekből mi hárul az
államra. Ezért a mai kormányzat nem vállal semmiféle garanciát.
Pontosbban: ha az engedélyező állami feladatokkal is megbízza az
iskolát, megkapja a költségvetési törvény szerinti "normativ"
finanszírozást.
1990. augusztus 30., csütörtök 15:35
|
Vissza »
|
|
Higgadt rendszerváltást az iskolákban
3. rész
|
És hiába volt hangos a sajtó a jelenlegi iskolaszerkezettől
eltérő nyolcosztályos gimnáziumok, illetve a hatosztályos
alapiskolák programjától, nincs pénz a központi forrásban egyikre
sem.
Változtatni lehet, ha a megújítás nem az állami költségvetést
terheli. Vállalkozhat az iskola, nyújthat külön szolgáltatást a
szülők pénzéből, saját leleményéből. Megszűntek azok a korlátok is,
amelyek a kötelező óraszámok felhasználásában kötötték meg az
iskolaigazgatók kezét. Az iskolák maguk dönthetnek arról, hogy mit
lehet beszámítani a pedagógus kötelező óraszámába, mit kell külön
díjazni - csak legyen rá az intézménynek pénze.
Egyetlen fillérbe sem kerül - egy új rendelkezés módot ad rá,
hogy az iskola elismerje a másutt szerzett nyelvtudást. Az a
középiskolás, aki közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik,
mentesül a tanulás, a vizsga, az érettségi kötelezettsége alól az
adott nyelvből. A minisztérium valamennyi iskolatípusban visszavonta
a történelem, a társadalomismeret, a bevezetés a filozófiába
tárgyak tanterveit, és megszünteti a szakközépiskolák politikai
gazdaságtan tantárgyát, helyette a közgazdaságtant vezeti be.
Sovány a mérleg? Türelem, csak türelem... Az iskolarendszert nem
lehet szanálni, a gyerekek nem kaphatnak munkanélküli segélyt. Igaz
ugyan, hogy a türelem véges: becsöngetnek, kicsöngetnek. De nem ok
nélkül, és nem idő előtt. (MTI-Press)
Miksa Lajos
1990. augusztus 30., csütörtök 15:35
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|