|
|
 |
|
 |
Vásárhelyi Miklós értékelése a 100 napról
|
-----------------------------------------
Washington, 1990. augusztus 19. (Amerika Hangja) - Thassy Jenő:
- Budapesten a vonal túlsó végén Vásárhelyi Miklós képviselő, a
szabaddemokrata párt egyik vezető tagja és a külügyi bizottság tagja
a parlamentben. Képviselő úr, szeretném ha először is beszámolna a
100 napról, a politikai helyzetről hogyan látja ezt a 100 napot
kiértékelve?
- Visszatekintve is én helyesnek tartom azt, hogy erre a 100
napra egy megegyezés jött létre a kormánykoalíció és a legnagyobb
ellenzéki párt között. Bár sok volt a zökkenő és nem mentek símán a
dolgok, azért néhány alapvető törvényt mégiscsak sikerült létrehozni
és a demokratikus fejlődést szolgálta ez a megegyezés, amelyet elég
nehezen viselt el a kormány és az ellenzék is.
A személyes véleményem az, hogy a kormány ezt a 100 napot nem
használta ki eléggé, nem élt a lehetőségekkel.
- Mi fog most következni? Kézi tusa?
- Kézi tusa nem fog következni, de az ellenzéki pártok - és itt
gondolok elsősorban a szabaddemokratákra, de nem kevésbé a Fideszre
- sokkal élesebben és határozottabban fog fellépni a kormánynak a
különböző intézkedéseivel, a benyújtott törvényjavaslatokkal
szemben. Számítok a politikai harc kiéleződésére annál is inkább,
mivel ennek a 100 napnak a letelte pont egybeesik a választási
kampány kezdetével.
- Mikor lesz a választás?
- A választás szeptember 30-ikán lesz, a helyhatósági választás,
és az már látszik, hogy helyi szinten is, és országos szinten is
nagyon komoly és helyenként kiélezett lesz a harc a helyi
hatalomért.
- Lehet jósolni a kimenetelről már most, a kampány kezdetén?
(folyt. )
1990. augusztus 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vásárhelyi Miklós - 1. folyt.
|
- Nagyon nehéz. Még kevésbé lehetett jósolni áprilisban, mivel
az országos helyzet annyi évtizedes, nem demokratikus, autoritárius
rendszer után - ebbe beleszámítotom nemcsak a kommunista négy
évtizedet, hanem az ellenforradalmi rendszert is - nagyon nehéz
felbecsülni az erőviszonyokat. Különösen ha figyelembe veszem azt,
hogy az 1920 és 1944 közötti időben még csak felső szinten,
parlamentáris szinten volt valamifajta demokrácia, volt valamifajta
pluralizmus, ha nem is a szó klasszikus értelmében, viszont helyi
szinten teljesen közismert, hogy abban az időben is a helyi
hatóságok szinte korlátlanul uralták a helyzetet. Ennélfogva nagyon
kevés előzetes adat, irányszám, vagy információ áll rendelkezésünkre
arról, hogy mi lesz a kimenetele ezeknek a választásoknak.
- Milyen az érdeklődés?
- Az érdeklődés szerintem növekvő. Én elég komoly részvételre
számítok, mert azt az emberek nagyon megértik, hogy itt nem országos
ügyekről van szó, nem olyan dolgokról, amelyek őket, mint a nagy
politika, csak közvetve érintik. Itt azért a nagy többség megérzi,
hogy a saját ügyéről, a saját dolgáról van szó. Előttem a nagy
kérdés az, hogy az emberek mennyire vannak egyrészt ennek tudatában,
másrészt hogy mennyire lesz bátorságuk kifejezni a saját
véleményüket. Én arra számítok, hogy a választások szabadok,
korrektek és titkosak lesznek. Az emberek lelkében még rengeteg a
gátlás és a félelem.
- És ez a bizonyos csömör a politika iránt?
- Én nem hiszem, hogy ebben az esetben ez kifejezésre jutna,
mert itt felül fog kerekedni az az érzés még a legkisebb
községekben, a legkisebb helységekben is, hogy helyi problémák
merülnek fel, amelyek a húsába vágnak az embereknek és ez le fogja
küzdeni a csömört. Itt különösen a vidékre gondolok és különösen a
kisebb helyekre. A városokban nem tudom, hogy mennyire fog ez
érvényesülni. (folyt.)
1990. augusztus 19., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Vásárhelyi Miklós - 2. folyt.
|
- Ezt nagyon kedvező hangulat fogadta. Rég láttam az ország
lakosságát ennyire mondhatnám egyöntetűen derűsen, jókedvűen és
optimistán, mint azokban a napokban, amikor kiderült, hogy a
kommunistáknak ez a kísérlete, amelyik ezt a választást meg akarta
hiúsítani - legalábbis időben messzire el akarta tolni -, ez a
kísérlet megbukott és amikor Göncz Árpádot megválasztották elnöknek,
ő a magatartásával, az emberiességével igen nagy népszerűséget
vívott ki magának.
- Képviselő úr érdeklődése elsősorban külpolitikai természetű.
Osztályozná-e az Antall-kormány eddigi külpolitikáját?
- Ez a külpolitika igyekezett nagyon aktív lenni - ami látszik
is a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek igen sok külföldi
utazásából, valamint a készülődésekből további látogatásokra. Ilyen
rövid idő alatt gyakorlati eredményekig nem juthattak. De én úgy
gondolom, hogy ez az aktivitás mindenképpen az ország érdekeinek
előmozdítását szolgálta.
- Mi a helyzet a közel-keleti válság és Magyarország
szituációjával? Úgy halljuk, hogy több száz magyar tartózkodik
Kuvaitban és Irakban. Mik tudnak az ő sorsukről és mik a kilátások?
- Nagyon nagy aggodalommal kíséri a közvélemény az ő sorsukat és
a hivatalos helyről kapott információk egyáltalán nem megnyugtatóak.
Úgy tűnik, hogy a magyarokkal ugyanúgy bánnak, mint a nyíltan
ellenségesnek deklarált nyugati országok állampolgáraival, de minden
eddigi kísérlet, hogy őket valahogyan hazahozzuk, vagy valamiféle
biztosítékot nyerjen a kormány a helyzetüket illetőleg, láthatóan
kudarcba fulladt és ez az oka annak, hogy általános nyugtalanság
tapasztalható a jövőjükkel kapcsolatban. Különösen áll ez azokra a
magyarokra, akik Kuvaitban voltak és akikről alig lehet tudni
valamit. (folyt.)
1990. augusztus 19., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Vásárhelyi Miklós - 3. folyt.
|
- Szegény embert még az ág is húzza - így szokták mondani. A
különben is nehéz gazdasági helyzetben nagyon nagy csapás számunkra
ez az aszály, amely a termés részének jelentős részét nemcsak hogy
veszélyezteti, hanem már tönkre is tette. Különösen áll ez az
egyébként nagy exportot jelentő kukorciára. Eddig még a károkat sem
sikerült felbecsülni. Ha ehhez jön még egy jelentős emelkedés az
energiaárakban is, ez bizony kemény telet igér és még jobban
aláhúzza azt, hogy nehéz hónapok előtt állunk.
- Utolsó kérdés: a sok nehézség ellenére egy bizonyosfajta
összefogás benyomását keltette Magyarország. Helyes ez a külső
benyomás?
- Egyelőre feltétlenül helyes, mert a nehézség, a növekvő
drágaság, a most már tapinthatóan növekvő munkanélküliség, az üzemek
bezárása, a rossz termés - szóval a csupa rossz hír ellenére a
belpolitikai helyzet általában azért nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak
mondható. Nincsenek veszélyesnek tűnő feszültségek és valahogyan az
az érzése az embernek, hogy az emberek bíznak a jövőben és ezért
hajlandóak áldozatokat is vállalni. Persze hogy ennek a
türűképességnek mi a határa, azt nehéz lenne megjósolni. +++
1990. augusztus 19., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|