|
|
|
|
Reggeli sajtószemle - 2.
|
London, 1990. augusztus 18. (BBC, kora reggeli híradás) A legtöbb esetben már lapzárata után érkezett a hír, hogy Irak a külföldi állampolgárokat katonai támaszpontokhoz és más létesítményekhez küldi, de a legtöbb újság az Egyesült Államok és Anglia szerepét és állampolgáraik helyzetét elemzi.
A Financial Times, minetegy elővetelezve a fejleményeket, a címlapján írja, hogy Washingtonban és Londonban szilárdan fognak válaszolni annak lehetőségére, hogy az állampolgárokat a két öbölmenti országban alkudozási csereeszköznek fogják használni. A lap kemény, de kímért válaszról ír. Kiemeli Bush elnök nyilatkozatát, hogy az Irakban és Kuvaitban rekedt amerikai állampolgárok áttelepítése, akaratuk ellenére, a nemzetközi jogba ütközik.
A Financial Tiems ugyancsak idézi Douglas Hurd brit külügyminiszter kijelentését, hogy az Irakban lévő birt állampolgárok elleni fenyegetés a banditák taktikája volt mindíg is a történelem során.
A Times címlapján ismerteti az ENSZ Biztonsági Tanácsa utasítását, hogy a főtitkár járjon el a külföldiek érdekében Irakban és Kuvaitban. Egyes jelentésekből azonban az is kiderül, hogy milyen erős az amerika ellenes érzület Irakban.
Az Independent című lap részleteket közöl egy bagdadi újság cikkéből amely megjósolja, hogy a harcedzett iraki pilóták egyszerűen lesöprik az égről az amerikai harci gépeket és, hogy azok az amerikaiak akik ejtőernyővel kiugranak, letépik a lábukat és kezüket. Ez állítólag utalás arra, hogy lelkük a pokolba fog kerülni.
Két vezércikkben fenntartások vannak az angol részvétel tekintetében. A Guardian elismeri ugyan az ENSZ egybehangolt válaszának a sikerét, de a lap szerint a távlati válasz világos kell, hogy legyen; a Nyugatnak le kell kapcsolódnia a Perzsa-öböltől az által, hogy csökkenti a függőséget az olajjal szemben. A lap az olajban amolyan drogos szokást lát. A Perzsa-öbölmenti válság és az, hogy az olaj égetése egyre nagyobb mennyiségben milyen károkat okoz a környzetnek, azt jelenti, hogy meg kell tanuljuk, hogyan lehet kevesebb olajjal élni. (folyt.)
1990. augusztus 18., szombat
|
Vissza »
|
|
- Reggeli sajtószemle - 2/1. folyt.
|
Minél hamarább kezdjük el ezt a folyamatot, annál kevésbé lesz kínos - írja a Guardian.
A Times szerint Thatcher miniszterelnöknek össze kellene hívni a parlamentet, még mielött újabb döntéseket hoznak Anglia szerepéről a háborúban. A miniszterelnöknek nem kell megszereznie a parlament jóváhagyását a brit csapatok elküldéséhez a öbölhöz. Küldhet katonaságot külföldre, szövetségeket köthet és átrendezheti az ország külpolitikáját anélkül, hogy még csak a kabinet ülését is összeírná miniszterelnök. De ennek ellenére felelősséggel tartozik a Parlament irányában. Jó okok vannak Anglia politikájára a válsággal kapcsolatban, de a gyakorlat azt követeli, hogy az indoklást a miniszterlenökség és a külügyminisztérium sajtótájékoztatásán túlmenően is kifejtsék az ország számára - írja a Times.
A lapok emellett közlik Gorbacsov figyelmeztetését, hogy a Perzsa-öböl menti válság láncreakciót válthat ki amely veszéylbe döntheti az egész világot. De újság nagyobb fontosságot tulajdonít Sevardnadze külügyminiszter nyilatkozatának, aki a Times szerint szándékosan nem ítélte el az amerikai katonai erők összpontosítását Szaud-Arábiában, csak azt mondta, hogy Moszkva jelenlétüket ideiglenesnek tartja.
A Glasgow Herald óriási jelentőségűnek tartja a szovjet külügyminiszter kijelentését, hogy esetleg szovjet erők is csatlakoznak a több nemzetből álló haderőhöz a Perzsa-öbölnél. A második világháború óta először történne, hogy szovjet és amerikai katonák egy oldalon sokakoznának föl - írja alap cikkében +++
1990. augusztus 18., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|