|
|
 |
|
 |
Magyarok - cigányok
|
-------------------
Washington, 1990. július 31. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Cseh Éva riportjával folytatjuk Világhíradónkat.
Vérfagyasztó történések tartják rettegésben két magyarországi
települést, a magyarok, románok, szlovákok, németek, cigányok által
lakott Eleket, s az ugyancsak nemzetiségi falut, a szomszédos
Kétegyházát. A főszereplők a szomszéd országból már ismert dorongok,
karók, láncos botok, a XX. század végi Kelet-Európa legújabb
technikai vívmányai. Következzék tehát néhány sötét perc napjaink
demokratizálódó Magyarországáról.
- A cigánygyerekeket várják a sarkon, oszt ütik le őket.
- Valóban félnek az eleki cigányok?
- Valóban félnek.
- És mitől?
- Hát a fiatal magyar gyerekektől.
- Na de hát Elek egy olyan település, ahol élnek románok,
magyarok, németek, szlovákok, cigányok.
- Híjjad hát, meg fiát.
- Te jó Isten, önnek lila-fekete a szeme.
- Orrcsonttörés.
- Orrcsonttörés, a másik fiatalembernek a feje van beragasztva,
a harmadiknak a szája szétvágva. Szörnyű, tud egyáltalán beszélni?
- Kicsit tudok, de nem nagyon, belül le van még gennyesedve és
össze van varrva.
- Az arca tiszta seb.
- Orrcsonttörés van, a fejemet szétrúgták, a lábam szét van
verve, a hátam, szóval szétvertek karókkal.
- Megmondják ugye a nevüket?
- Igen, Bordás Kálmán. (folyt.)
1990. július 31., kedd
|
Vissza »
|
|
- Magyarok - cigányok - 1. folyt.
|
- Igen.
- A másik, akinek a szeme nagyon csúnyán néz ki.
- Megint megvertek egy másikat, Buracsik Jánost, itt van ő is a
kocsma előtt, az is össze van verve nagyon.
- Háború van végül is a magyarok és a cigányok között?
- Nem is csak annyira háború van a cigányok és a magyarok ellen,
hanem még a magyarokat is leverik, ezek vannak vagy harmincan. Ez
egy banda, vannak vagy harmincan.
- És ők magyarok?
- Ők magyarok persze. Voltunk bent a kórházban, onnan a
rendőrségen, és azt mondták, hogy majd értesítenek.
- Meg az a másik, hogy itt a cigányok rendesek, itt dolgoznak,
nem rabolnak, nem gyilkolnak, és mégis haragszanak rájuk.
- S látom, a Szántó Kovács János utcában sok cigány él, és egyik
ház szebb, mint a másik, rendben vannak a porták, a gyerekek
tiszták, szépek. Azt mondja, hogy az itteni cigányoknak megvan a
fiatal srácoknak az autójuk, dolgoznak valamennyien.
- Dolgozunk, nem valamennyien, a 95 százaléka dolgozik.
- Ha mink csinálnánk, a rendőrség már rég elvitt volna minket. -
Mindig elsimítják az ügyüket, akármit csinálnak, mert nem kapnak
semmit érte.
- A hátborzongató esemény csütörtökön történt, de ugyanakkor
este nemcsak a riportban szereplőket hagyták helyben az eleki
magyarok, hanem a szomszéd faluban, Kétegyházán is megtámadtak egy,
a szakmunkás intézetből edzésről békésen hazatartó cigány fiút, akit
magyar edzőtársa próbált megvédeni a magyaroktól. A végeredmény:
mindketten kórházi ellátásra szorultak. (folyt.)
1990. július 31., kedd
|
Vissza »
|
|
- Magyarok - cigányok - 2. folyt.
|
- Beszélgető partnerem Faragó József, a Magyarországi Cigányok
Szociáldemokrata Pártjának egyik vezetője.
- A közvéleményben úgy áll a kép most, hogy cigányellenes, meg
cigányok, meg magyarok. Nem. Eleken van egy csoport, tizen-valahány
fő, az garázdálkodik. Azok ugyanúgy bántják a nem cigány fiatalokat,
akik nekik nem szimpatikusak, vagy valamilyen oknál fogva szembe
kerülnek velük, s Kétegyházán és Eleken ugyanígy bántják a
magyarokat.
- Ön azt mondta, mielőtt találkoztunk, azért lenne fontos ez a
beszélgetés, hogy pontosan ne legyen politikai színezete ennek a
dolognak, mivel Marosvásárhelyen, Romániában köztudott: a magyar
pogrom idején a cigányok siettek a magyarok segítségére mondván,
hogy ne féljetek magyarok, itt vagyunk mi veletek, cigányok.
- Eddig békességben éltek ezekben a csendes kis határmenti
falvakban a cigányok a németekkel, a magyarok a románokkal,
szlávokkal, és úgy hiszem, hogy ideje lenne már nyakoncsípni a helyi
hatóságnak meg a megyei szervezeteknek ezt a kis bandát,
felelősségre vonni, és azután is ugyanígy fognak élni. És még azt
szeretném elmondani, hogy nagyon sok esetben most is a magyarok
keltek a cigány fiúk védelmére és fordítva, hogy a cigány fiúk
védték meg azokat az áldozatokat, akiknek attól kellett tartani,
hogy meglincselik, s pontosan ezeket, ahogy az ember elkezdi
nyomozni, egy kicsit belemélyed, kiderül, hogy ennek van valahol
eleje.
- Akkor kezdjük az elején. Krizsán György, ön román anyanyelvű
fiatalember, ezek szerint Kétegyházán él, Kétegyházán is nagyon sok
román ajkú ember lakik. Ön állítólag azt mondta, hogy meg akarták
lincselni. Hogyan kezdődött ez a történet? (folyt.)
1990. július 31., kedd
|
Vissza »
|
|
- Magyarok - cigányok - 3. folyt.
|
- Engem 1987. május 30-ról 31-re virradóan Eleken a presszó
előtt helybenhagytak az egyik barátommal, heten lánccal; a fogamat
kiverték, összerúgták.
- Mivel indokolták, hogy lánccal így megverték.
- A bandának egyik tagja egy eleki lánnyal járt, akivel utána én
is, volt valami kapcsolatom hozzá.
- Értem, tehát elszerette az eleki fiúnak a mennyasszonyát, nem?
- Én nem szerettem el, előtte volt még egy gyerekkel is, aki
járt előttem vele, őt is megverték ugyanúgy. Volt olyan Kétegyházán
ugyanúgy, aki átjárt Elekre udvarolni, őt is megverték.
- Az eleki cigányok tárgyalást kezdeményeztek a rendőrséggel,
követelvén, hogy minden eddigi támadójukat azonnal tegye lakat alá a
rendőrség. Természetes, hogy ez egy jogállamban teljesíthetetlen
feltétel, viszont a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság az eleki
cigánygyűlölő, ütlegelő hangadókat előállította, s közülük hét ellen
súlyos testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt indított
eljárást. Valamennyien fiatalkorúak, 16 és 18 év közöttiek.
- Kedves hallgatóink, a XX. század végi demokratizálódó
Magyarország sötét pillanatait mutatta be Cseh Éva, az Amerika
Hangja magyarországi tudósítója. +++
1990. július 31., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|