|
|
|
|
Vincent megkésett apoteozisa (1.rész)
|
Amszterdam, 1990. július 31. kedd (MTI-Panoráma) - Ha
Vincent megérte volna...
A kettős kiállítás, amellyel Hollandia ünnepelte meg nem értett fiát, Vincent van Goghot, vasárnap zárult Amszterdamban é s Otterlóban, az ország keleti részén levő kisvárosban - pontosan a művész öngyilkosságának centenáriumán.
A látogatók száma megközelítette az 1,3 milliót - ezzel is igazolva a nemzetközi festménybörze fantasztikus értékítéletét, amely a világ legdrágább művészévé tette Vincent van Goghot. Csak azért nem jött még több látogató, mert a jegyeket a nagy világvárosokban létesített számítógépes pénztárközpontok előre eladták, mint a színházakban szokás. Óránként hétszáz embernek jutott hely az amszterdami van Gogh múzeumban, és ötszáznak az otterlói Kroeller-Muller múzeumban, ahol a művész rajzait, vázlatait állították ki.
Brüsszelben, ahol egy bank vállalta az elosztást, több héttel előre foglalhattam időpontot, külön Amszterdamba és külön Otterlóba - megmondták, melyik napon és hány órára van még hely, hetekkel, hónapokkal előre.
Így nem volt végtelen sorállás, lökdösődés, még a képeket is látni lehetett - a képeket, amelyek annak idején nem kellettek senkinek. A szenvedély és a téboly kínjában fogant képeket, amelyeket igazának oly biztos tudatában vetett a vászonra a magányos hollandus.
Soha, senki nem látta eddig így együtt, eredetiben őket, bár éppen az amszterdami múzeum már régóta a nagy hagyaték ápolására specializálódott. Ezúttal azonban a művész tragikus életének és gyönyörű életművének kutatói nyomába eredtek a szétszórt - az utókor elismerése nyomán szédítően megnőtt érték által méginkább messze sodort - műveknek, hetvennyolcat dúsgazdág és óvatosságból jórészt névtelenségbe burkolódzó magánosok adták kölcsön.
Egymás mellé állították az azonos témájú műveket - amit Vincent fontosnak tartott, azt ugyanis maga is többször megfestette, több változatban. A hatás döbbenetes volt. Olyannyira, hogy a rendezők diszkréten elbújtak az anyag mögé. Alig-alig kísérte szöveg a bemutatót: csak épp a legfontosabb dátumok, tények, ismeretek. (folyt.)
1990. július 31., kedd 10:49
|
Vissza »
|
|
Vincent megkésett apoteozisa (2.rész)
|
Beszéltek a képek. A színek. Az ecsetvonások. A dühödt, megszállott, vizionárius vonalak, égő vörösök, mélykékek, vadító sárgák, élő zöldek, fenyegető feketék. Az örület, s benne a kristálytiszta logikájú rendszer. A szem, amelyben mintha a világegyetem nézne rád, a csillagok örvénylő távola. Vincent van Gogh. Vincent.
Egész Hollandia lázban égett. Az amszterdami múzeummal szemben külön van Gogh vásár épült fel. Trikókat árultak, Vincent felirattal. Indiai szőnyegszövők által van Gogh híres témáira szőtt szőnyegeket, plakátokat. Könyveket. Sok-sok könyvet.
Van Gogh lekéste sikerét, életében egyetlen képet adott el, azt is testvére vette meg, aki néhány hónappal utána halt meg. Elhagyta a szerencse, elhagyták barátai, elhagyta az értelem.
Csak a művészet nem: az az övé maradt, az utolsó pillanatig.. Most a centenáriumi kiállítást nem lehetett meghosszabbítani, hiába áradt volna akár az év végéig ilyen ütemben a látogatók serege, a világ minden részéről: az egész emberiséget tanította meg Vincent új módon látni. Nem lehetett, hiába szegődött a nagy vállalkozáshoz megannyi szponzor: senki nem tudta volna fizetni a csillagászati biztosítási díjakat.
A centenáriumi ünnep után folytatódik a van Gogh év, a száz évet késett apoteozis. Az amszterdami múzeumban a festő - gyakran illusztrált - leveleiből nyílik kiállítás.
Ha Vincent megérte volna...
Baracs Dénes, (Amszterdam) MTI-Panoráma
1990. július 31., kedd 10:54
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|