|
|
|
|
A régi szakértelem megbecsüléséről
|
----------------------------------
München, 1990. július 29. (SZER, Világhíradó) - Nagy becsben áll Magyarországon a régi szakértelem. Vadász János felfigyelt a szakértők-kontra kontárok ügyében mutatkozó fonákságokra.
- Nem indokolnom: miért örvendetes, hogy Magyarországon a rendszerváltozás nem a dráma műfajában bonyolódik le - de ennek áraként el kell viselnünk, hogy a komédia, sőt olykor a kutyakomédia elemei kerülnek előtérbe. Például nap mint nap arról értesülünk a sajtóból, rádióból, tévéből - gondoskodnak erről az érdekeltek is -, hogy az ország szerencséjére szakemberek kiváló gárdája áll rendelkezésre a sajtó, rádió, tévé vezető posztjain - sőt: a középposztokon is -, hogy hasonló a helyzet a gazdaság, a kulturális irányítás, a diplomácia parancsnoki hídjain, sőt még azok közelében is -, és csak a rendszerváltás megrögzött fanatikusai gondolhatnak arra, hogy leváltsák ezeket a kiváló szakembereket.
A régi szakértelem, a régi tapasztalat megbecsülése - 40 év után első ízben - reneszánszát éli. Miután a kommunista diktatúra geneziséhez tartozott, hogy minden területen kontár, szakképzetlen - de politikailag megbízhatónak tekintett - gárda foglalta el a vezető posztokat; miután négy évtizeden át kontraszelekció jellemezte a vezetői gárda kialakulását; és miután ez a gárda kiszolgálta a diktatúrát és vezetése alatt szép lassan tönkrement, lesüllyedt az ország -, miután mindez megtörtént, most ugyanez a gárda hirdeti: a bélistázás, a boszorkányüldözés szörnyű bűnébe esik, aki egy újjal is hozzánk, illetve pozíciónkhoz próbál nyúlni. Mi "régi szakemberek" nélkülözhetetlenek vagyunk - a szakképzetlen kontároktól óvakodni kell. (folyt.)
1990. július 29., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A régi szakértelem megbecsülése - 1. folyt.
|
Így aztán hatalmas felháborodás kíséri a Hungaroton hanglemezgyártó nagyvállalat vezetőjének leváltását, akit az a méltatlan tragédia ért, hogy csak az elmúlt 25 év során lehetett a cég vezérigazgatója, mert most ennek a kiváló szakembernek a pozíciójától meg kell válnia. És a szívnek is meg kell szakadnia - különösen ha arra gondolok, hogy az illető már majdnem elérte a nyugdíj-korhatárt, és a nyugdíja mégiscsak kevesebb lesz, mint a vezérigazgatói jövedelme - amely ugyebár tovább járt volna neki, ha a korhatár elérése után is vezérigazgató marad.
Vagy itt van a kiváló szakképzett diplomata esete, aki korábban Mexikóvárosban képviselte a Magyar Népköztársaságot: most is megpályázta, hogy ugyanott a Magyar Köztársaság nagykövete legyen, de az országgyűlési bizottság kicsinyes módon elutasította a kiváló szakembert - arra hivatkozva, hogy az illető a külügyminisztérium párttitkára volt - és fennáll a veszélye annak, hogy az illető kénytelen lesz - háttérbe szorítva - a minisztérium kötelékében dolgozni.
De súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy ez a kampány csak a vezető pozíciókat félti. A budapesti rádió egyik riportjából kiderül, hogy leállt a magángyógyszertári engedélyek kiadása. Ennek kapcsán tudom meg, hogy a kérvényezőknek nemcsak gyógyszerészi diplomával kell rendelkezniük, hanem vállalkozói, menedzseri tapasztalatokkal is. Ők tehetnek róla, ha a felsőfokú vállalkozói vizsgát nem tették le - és az a kívánságuk, hogy a piacon szeretnék letenni a vizsgát: nyilván csak kontár mivoltukat bizonyítja. (folyt.)
1990. július 29., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Régi szakértelem megbecsülése - 2. folyt.
|
Egy másik hírben az állami kiskereskedelem illetékesei fejezik ki aggodalmaikat amiatt, hogy netán rövidesen szakképzetlen maszekok áradata lepi el ezt a területet, súlyosan károsítván a patinás szakma - mármint az állami kiskeresdelem - érdekeit.
Itt megint csak a szakképzetlen kontárok seregéről van szó, akik a szakmai elit védett pályáin szeretnének végre szintén labdába rúgni.
Remélem, hogy minél többen vannak -, remélem, hogy minél többen lesznek. +++
1990. július 29., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|