|
|
 |
|
 |
Az áremelés hibás lépés volt a kormány részéről
|
-----------------------------------------------
München, 1990. július 16. (SZER, Magyar híradó) - Megint
áremelési hétfő van, mert mindenki alighanem tudja, hiszen
megmondták jóelőre. Nem sorolom fel, hogy minek hány százalékkal
emelték az árát. Tény az, hogy ez a ma, 0 órakor életbe lépett
törvény akkor sem kelt örömet a lakosság körében, ha úgynevezett
luxuscikkekről van szó - alkohol, dohány, benzin. De persze ez az
utóbbi - különösen ha az ide tartozó fűtőolajra gondolok - akkor nem
nagyon nevezhető már luxuscikknek.
És ez még csak a bevezetés - hiszen augusztus 1-jén további
áremelésekkel kell majd számolni. A kérdés valójában most az, hogy
szükség van-e, volt-e erre a radikális módszerre - Vadász János? -,
vagy pedig meg lehetett volna másképp is oldani? Ugye: az SZDSZ
szerint - igen.
- Az áremelések indoka - de nem feltétlen indoka - az, hogy
csökkenteni kell a költségvetés deficitjét. Tudjuk azt, hogy a
Valutaalappal megállapodtak, miszerint 10 milliárd lehet idén a
költségvetés megengedhető vesztesége. Ez az egyik feltétele annak,
hogy a valutaalapi hitelkeret megmaradjon, és ezen keresztül
folyósítsák - elfogadható feltételekkel - a nyugati kölcsönöket.
A deficit már most több mint 30 milliárd -, tehát ebből több
mint 20 milliárdot le kell sürgősen faragni. Az ironikus ebben a
dologban az, hogy a deficit csökkentése tulajdonképpen az infláció
fékezését szolgálja -, noha a jelen esetben áremeléseket von maga
után.
Az összefüggés abban áll, hogy az infláció egyik fő forása ez a
deficit - mert az állam fedezetlen kiadásai nyomán olyan jövedelem,
illetve olyan kereslet keletkezik, amelynek nincs áru- és
szolgáltatási fedezete. (folyt.)
1990. július 16., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az áremelés hibás lépés... - 1. folyt.
|
Viszont tény az, hogy most a deficit csökkentésének követése
nyomán áremeléseket foganatosítanak, ami - legalábbis pillanatnyilag
- az inflációt növeli, hozzájárul az árak további emelkedéséhez.
Hogy mennyire volt ez a módszer indokolt, hogy a deficitet
többek között az áremelésekkel építsék le - ez más kérdés.
A dohányáruk, szeszesitalok megadóztatása - tudjuk - Nyugaton is
kedvenc mádszere a pénzügyminisztereknek, valahányszor pénzt kell
előteremteni, elvégre - úgymond - egészségre ártalmas élevezeti
cikkekről van szó. De luxuscikkeknek nem nevezném, hiszen
világszerte a legalacsonyabb jövedelműek is vásárolják ezeket a
cikkeket, és - ahogy a közgazdászok mondják - ezeknek a kereslete
nem rugalmas, tehát a fogyasztás nem reagál az áremelkedésre.
Hiába emelkedik az ár, azért az emberek ugyanannyit vásárolnak
nagyjából mint korábban. Ezt pontosan így tudják a kormányok is
amikor ezeket az árakat emelik: - ezért biztosak abban, hogy a
remélt bevétel valóban be fog folyni.
A benzin természeténél fogva sem luxuscikk szerintem. Az a
körülmény, hogy a benzin Magyarországon még mindig olcsóbb mint
Nyugat-Európában, például Nyugat-Németországban is -, még mindig
körülbelül 30 százalékkal magasabb az abszolút ára. Ez nem jó hír,
mert a nyugati árnak is a legnagyobb része: nem a benzin önköltsége,
hanem adó, amit a nyugati államháztartás vezetői vetnek ki.
Szerintem végső soron helyesebb lett volna az iapri
szubvenciókat alaposan megvágni. A mezőgazdasági szubvenciókhoz
hozzányúlt a kormány, de a csomag nem érinti az ipari szubvenciókat,
és ez hiba. És nemcsak az infláció visszaverése szempontjából hiba.
Ezt kellett volna tenni.
Nem azt értem ezzel, hogy áremeléseket nem kellett volna
foganatosítani -, de ezzel kellett vonla kiegészíteni, jobban rá
kellett volna támaszkodni. Ezt lehetett volna bizonyos
adócsökkentésekkel ellentételezni, hogy a vállalkozás-élénkítés
szempontja is érvényesüljön. (folyt.)
1990. július 16., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az áremelés hibás lépés... - 2. folyt.
|
Általában hiba az, hogy az állam túlságosan koncentrál a
bevételek növelésére. Szeirntem helyesebb lett volna, ha inkább a
kiadásainak a leépítésére koncentrál ebben a csomagban.
- Még egy pillanatra itt az olajproblémánál; ugye ezt évtizdeken
át a Szovjetuniótól kellett vásárolni, pontosabban: szocialista
mádon cseréni. Most a Barátság olajvezetéken a barátságra helyezték
a hangsúlyt - mert az olaj egyre kevesebb lesz -, ugyanakkor
pillanatnyilag a Szovejtunióban tárgyaló Kohl nyugatnémet kancellár
bizonyára olajat is kapna - de persze nyugatnémet márkával fizet. A
kérdés, hogy mi lesz velünk? Honnan pótoljuk a Szovjetunióból nem
érkező olaj hiányát? És mivel fizetjük?
- Itt csak az áremelésekkel való összefüggésre szeretnék utalni.
Megtörténhet az, hogy ennek következtében bizony később egy
benzináremelés bekövetkezik. Ez megtörténhet - mert ez a
benzináremelés nem ennek az említett helyzetnek a következtében
történik. Ez a költségvetési hiány miatt történik.
Ha Nyugaton kell - valutáért - a benzint megvenni: a beszerzési
költség emelkedik. Erre hivatkozva történhet egy ármelés -, de nem
kell hogy feltétlenül megtörténjen, mert a kormány dönthet úgy is,
hogy egyszerűen lemond az adóbevétel egy részéről, amely a benzin
árában van - és ezzel ellensúlyozza a beszerzési költségnek a
tetemes növekedését. De akkor viszont azt a bevételt kell valahogy
pótolnia, amitől a költségvetésben - ezáltal - elesik.
- Ezt a bevételt talán lehetne pótolni külföldi kölcsönnel is.
És most az jut eszembe: mikor arról értesülünk, ugye, hogy Antall
miniszterelnök Brüsszelbe utazott ma reggel, és az ott folytatott
tárgyalásai fontosak ebben az összefüggésben - a Közös Piac
illetékeseivel. A további áremelések kiküszöbölése érdekében -
Vadász János - várhatunk további kölcsönöket? Érdemes várni további
kölcsönöket? (folyt.)
1990. július 16., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Az áremelés hibás lépés... - 3. folyt.
|
- Nem. Ez természetesen elképzelhető elméletileg, de kizártnak
tartom, hogy a kormány ilyen lépéshez folyamodik - ez ostobaság
lenne. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy az ország ilyen
célra elfogadható feltételekkel kölcsönt kapna. Gondolj arra, hogy
ezt művelte másfél évtizeden keresztül a Kádár-rezsim. A kapott
kölcsönökkel betömködte a tátongó lyukakat, fenntartott egy
fedezetlen életszínvonalat, és egy teljesen életképtelen
termékszerkezetet. Ennek most van meg - mint tudjuk - a böjtje.
Az új kölcsönöket törleszteni kell, azok után is kamatokat kell
fizetni. Ezek új terheket jelentenek. Tehát új kölcsönt csak olyan
célra indokolt felvenni, ami az ország jövedelemszerző kapacitását
fokozza, erősíti, növeli. A lyukak betömésére kölcsönt felvenni -
vagy egyáltalán: kérni
- teljesen felelőtlen lenne, és nem is
hiszem, hogy a kormány ilyesmire vállalkozik. +++
1990. július 16., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|