|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Balkantourist közleménye
"Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy jelenleg az
idegenforgalmi főszezon normális mederben zajlik, a Bulgáriába
történő utazást kizáró vagy azt gátló komoly tényezőről nincs
tudomásunk, beleértve a közbiztonsági helyzetet is."
SZER, Magyar híradó:
A SZER és a Kossuth Rádió nézeteltérése
"a Szabad Európa Rádió
kilenc nyelven sugároz műsort. Ezeket kilenc, egymástól független
szerkesztőség készíti. Szerkesztőségek, amelyek erkölcsi,
világnézeti, politikai alapkérdésekben egyetértenek, de a napi
politikai, vagy nemzeti érdeket érintő ügyekben gyakran eltérő, vagy
olykor egymással ellentétes véleményen vannak. Természetes, hogy ez
a véleménykülönség is megmutatkozik a műsorokban. Kétnyelvű, erdélyi
vagy felvidéki hallgatóink a megmondhatói annak, hogy mennyire így
van ez.
"
|
|
|
|
|
|
|
Vita az SZDSZ programjáról
|
(Kasza László) München, 1989. április 5. (SZER, Kommentár nélkül) - Egy héttel ezelőtt a Szabad Demokraták Szövetségének közgyűlésén elhangzott felszólalásokból idéztünk hármat. Ma folytatjuk az ismertetést: Tardos Márton közgazdász, az SZDSZ gazdasági elképzeléseiről beszél, Szabó Miklós történész arra a kérdésre keres választ: hogyan induljon a társadalom a demokratizálódás útján, Eörsi István író pedig azt fejti ki, mivel nem ért egyet a kidolgozott programban. Mielőtt azonban megindítanánk a felvétel hangszalagját, felolvassuk annak a szórólapnak a szövegét, amelyet a Republikánus Kör tagjai osztogattak április 4-én a Felszabadulás téri tüntetésükön. Mint jelentettük, megláncolták magukat, ezzel juttatatva kifejezésre, hogyan értékelik a napot, április 4-ét. A szórólap szövege a következő kérdéssel kezdődik: Mit kívánunk? A válasz: Szabad, virágzó, az európai nemzetek sorába lépő Magyarországot. Ezután a követelés pontjai: Először: szabad választásokat, a parlamentnek felelős kormányt, független bíráskodást, a pártok és az állam szétválasztását. Másodszor: a szovjet csapatok távozását, teljes katonai és politikai semlegességet, együttműködést a közép-kelet-európai államok népeivel. Harmadszor: hátrányoktól mentes, szabadon választható alternatív polgári szolgálatot, a Munkásőrség, az MHSZ és az Ifjúgárda feloszlatását, polgári ítélkezést a rendőrök elkövette bűntetteknél is. Negyedszer: lapok, könyvek, kép- és hangfelvételek szabad, engedély nélküli készítését és terjesztését, független hírügynökségeket, rádió- és tévéállomásokat. Ötödször: a gyülekezés, felvonulás, tüntetés és más véleménynyilvánítás szabadságát, korlátozás nélküli egyesülési és társulási jogokat. Hatodszor: államtól, munkaadótól és pártoktól független érdekvédelmi és szakszervezeteket, szolidaritási és politikai sztrájkjogot. Hetedszer: állampolgári jogon járó létminimumot, a társadalmi minimumnál nem alacsonyabb nyugdíjat és munkanélküli segélyt, pályakezdő hiteleket. Nyolcadszor: szabad versenyt a gazdaságban. Politikai okokból nem korlátozott magántulajdont, esélyegyenlőséget teremtő településfejlesztést. Kilencedszer: a környezetvédelmi, egészségügyi és oktatásügyi intézmények tevékenysége kiemelt költségvetési támogatását, adókedvezményét. Tizedszer: a lelkiismeret, az oktatásra nevelés, a tudományos kutatás és művészeti kifejezés szabadsága előtti ideológiai akadályok eltávolítását. Tizenegyedszer: a nemzeti, faji, felekezeti vagy életmódbeli kisebbség kiemelt társadalmi és büntetőjogi védelmét, állampolgári jogokat a menekülteknek. Tizenkettedszer: történelmi igazságtételt, a jóvátétel és a felelősök megnevezését. Október 6-ika nemzeti gyásznap, október 23- ika piros betűs ünneppé nyilvánítását, április 4-ikét töröljék a nemzeti és állami ünnepek sorából. Kelt Budapesten, 1989. április 4-én. Aláírás: Republikánus Kör. Mint említettem, a felolvasott pontokat tartalmazó szórólapot április 4-én terjesztették a Szabadság téri ellentüntetésen. És most folytatjuk, kedves hallgatóink, a Szabad Demokraták Szövetsége március 19-én tartott közgyűlésén elhangzott felszólalások ismertetését. Az asztalra tett program gazdasági részét Tardos Márton közgazdász mutatta be. Hallgassanak meg néhány részletet beszédéből: - Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Az előttünk lévő program részletesen foglalkozik gazdaságunk jövőképével. Azt gondolom azonban, hogy nemcsak a jövőkép tisztázása a feladatunk, sőt talán nem is elsősorban az, hanem rövid távú programban kell tisztáznunk. Tudnunk kell, hogy a társadalom egyre nagyobb bizonytalanságban él. A gazdaság teljesítőképessége stagnál, a reálbérek, a nyugdíjak reálértéke csökken. A közel 20 milliárd dolláros adósságállomány terhei, a KGST partnerek csökkenő szállítóképessége nemcsak, nyomasztó, hanem egy kezdeti kibontakozás kilátásait is megkérdőjelezi. Az élet tehát felveti: az aktuális kérdésekre világos válasz szükséges. Ma már a szkeptikus közvéleményt nemcsak arról kell meggyőznünk, hogy a távoli jövőben a fejlett piacgazdaság nincs ellentmondásban az egyszerű állampolgár emberi életével, hanem még inkább arról, hogy a mára és a közvetlen holnap teendőiről is van a kormány politikájával szemben kritikus véleményünk. Olyan átmeneti program megvalósítását követeljük, amely megállítja az életszínvonal csökkenését és a piaci ellátás színvonalának romlását. Ennek a programnak véleményem szerint öt alapkövetelménye van. Első: a társadalom gazdasági teljesítőképességének csökkenését, a gazdasági pangást a pazarló gazdálkodás okozta. Az államosított üzemekben, nagyszövetkezetekben senki sem gazdálkodik. A nagy szervezetek tevékenységének célja az új vállalati formák bevezetése után is gyakran az öncélú termelés, a foglalkoztatás, de nem a hatékonyság és a nyereségesség, az eszközök hatékony felhasználása. Ebben a vonatkozásban rövid idő alatt fordulatot kell elérni. Ehhez nem elég a parlament által elfogadott társasági törvény és a kormány által ma javasolt átalakulási törvény. Azokat a vállalatokat, amelyek nem tudnak a rájuk bízott tőkével arányos nyereséget termelni, azonnal át kell alakítani. A veszteséges, tőkehozamokat biztosítani nem tudó, azaz a piacon megélni nem tudó vállalatok átalakulására meg lehet találni a demokratikus formákat. Kisebb önkormányzati csoportok, kft-k, rt-k szabadon versenyhezhessenek ezekért a vállalatokért. A vállalatokat olyan új vezetésre kell bírnunk, amely képes reális programot adni a vállalat megújulására, amely maga iránt bizalmat tud ébreszteni, és hajlandó ígéreteit megvalósítani. És végül, amely programjának megvalósításához képes a bankok és pénzügyi intézmények támogatását is megszerezni. Második: meg kell erősíteni a gazdaságban a magántulajdont. A gazdálkodás számos területén a magántulajdon már az elmúlt években sikeres volt. A háztáji és a mezőgazdasági kisegítő gazdaságok nélkül a magyar mezőgazdaság a lakosság élelmiszer-ellátása és az agrárexport ma is szinte elképzelhetetlen lenne. Az ipart, a kereskedelmet és a szolgáltatást nem lehet elképzelni a magánszektor nélkül. A helyzettel mégsem lehetünk megelégedve. Egyrészt a magánszektor hatékonysága is alacsony, sok munkát és kevés tőkét használ, másrészt a 80-as évek elejének gyors fejlődése után itt is stagnálás következett be. 1987-88-ban a magántevékenység sok területen visszaesett. A magas adóterhek és a magánszektorral szemben még mindig ellenséges közérzet korlátozza a fejlődés lehetőségét. Ez egyrészt azért kedvezőtlen, mert a hatékony növekedési lehetőség kihasználatlanul maradna, másrészt azért, mert a magánszektor egyes képviselői nemcsak az állami és szövetkezeti gazdaságok tehetetlensége, hanem a magánvállalkozói verseny hiányában is monopol piacpozíciót élveznek, ami indokolatlan (...) keletkezésének (...). A helyzet szükségessé teszi, hogy egyértelművé tegyük: a Szabad Demokraták Szövetsége, amely a vállalkozók szövetsége is, meg akarja változtatni a helyzetet. Munkás, alkalmazotti, paraszt és nyugdíjas tagjaink érdekében is követeljük a versenyszerű magántevékenység támogatását, az induló s rendkívüli szigorú jövedelemhatárig ezek nyereségadójának elengedését, továbbá annak biztosítását, hogy a magánszektor kedvező hitelekhez juthasson. Részleteket hallottak Tardos Márton közgazdász felszólalásából. Szabó Miklós történész arról beszélt, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének elképzelése szerint hogyan kellene elindulnia a társadalomnak a demokratizálódás útján anélkül, hogy káosz legyen úrrá az országban: - Amikor a magyar társadalom már megszerveződött demokratikus erői a demokratikus politikai berendezkedéshez vezető utat keresik, két tévút csábítását kell kikerülniük. Óvakodnunk kell attól az illúziótól, hogy az előttük álló út már a kivívott győzelem útja, a pártállam már vereséget szenvedett, és már csupán (...) való osztozkodás (...), amelyet a magyar társadalom demokratikus erőinek meg kell oldaniuk. Másrészt el kell kerülniük annak a magatartásnak összességét, amely - tudomásul véve az adott politikai erőviszonyokat - hajlandó kapitulálni az adott erőviszonyok előtt. A soron következő országgyűlési választást demokratikus választásként akarjuk, ahol a társadalom (...) politikai erőink nyílt versenyben összemérik erőiket. Két módon próbálhatjuk ennek feltételeit megteremteni. Az egyik lehetőség az, hogy a társadalom demokratikus erői tárgyalásba bocsátkoznak a jelenlegi hatalommal, s megkísérelnek vele politikai (...), amely a demokráciára való átmenet feltételeit meghatározza. A másik út: belemegyünk a soron következő országgyűlési választásba, s megkíséreljük ezt megnyerni. Ha előzetes (...), akkor három megoldásban gondolkozhatunk. A legkönnyebben elérhető megoldás, amelyet a hatalom is kínál: a választás formális lesz, a demokratikus szervezetek előzetes politikai megállapodás alapján kapnak bizonyos számú mandátumot. Ezt követheti az is, hogy az új kormányban énnek megfelelő arányban, mint koalíciós partnerek (...). Ez a megoldás nyilvánvalóan (...). A hatalom ennek a megoldásnak az esetében (...) megnyert szervezetekkel nem a hatalmát osztaná meg, hanem kísérletet tenne arra, hogy ezeket a szervezeteket hatalma gyakorlásának új típusú (...) eszközeivé tegye. A tárgyalások értelme a demokratikus szervezetek szempontjából csak az lehet: megállapodnak a szervek arra vonatkozóan, hogy a soron következő országgyűlési választás nyílt választás legyen, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a megszervezetett politikai erők egyenlő esélyekkel mérkőznek meg, és a parlamenti mandátumok megoszlása tükrözni fogja az ország szavazati joggal bíró lakossága véleményének valóságos megoszlását. Ezt kell követelnünk, de tudnunk kell, hogy a politikai erőviszonyok nemigen teszik lehetővé ezt a megoldást. A hatalom nem kényszerül ekkora engedményre. Meg kell gondolnunk, ahogy az egyértelműen nyílt választás követelése afféle 48 legyen számunkra, amiből nem engedünk. A köztes megoldás, afféle lengyel megoldás. A hatalom a (...) megtartja magának (...) vagy olyan (...) a párton kívüliekkel, akik az MSZMP által megosztott ( . . . . ) fogják képviselni, de mandátumuk egy részét szabad versenyre (...) {Az anyag a rossz hangminőség miatt nem leírható!) +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|