Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (4. rész)
A kedd délután a kialakult munkarendnek megfelelően az interpellációkkal telt el. Elsőként Iván Géza (FKgP) kérdezte az ipari és kereskedelmi minisztert a Diósgyőri Gépgyár sorsáról. Kezdeményeznek-e csődeljárást, avagy megfelelő technológiai, vezetési és káderváltoztatással tovább kívánják-e üzemeltetni a gyárat? A vállalati tanáccsal felvették-e már a kapcsolatot a szükséges döntések meghozatala érdekében? A minisztérium megkapta-e azt a vállalat megmentését, talpraállítását szolgáló tervezetet, amelyet egy szakértői közösség dolgozott ki? Bod Péter Ákos válaszában leszögezte, hogy a tárca minden konkrét vállalati ügyben a helyzetnek megfelelő megoldást javasol. A Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával folytatott konzultációkat követően intézkedett arról, hogy Kovács Zoltán vezérigazgatót szeptember 15-i hatállyal felmentsék. Ez az ország egyik legnagyobb egyedi gép-, berendezésgyártó vállalata, 1988 óta veszteséges, az idén gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. A jelenlegi vezérigazgató másfél-két éve foglalta el posztját, és programot is készített a kilábalásra, ám a tendenciát nem volt képes megfordítani. Miután a vállalat számára banki vagy költségvetési segítséget nem lehet előirányozni, megindult a felszámolási eljárás. Ez azonban nem jelenti tízezer munkahely összeomlását, a vállalat teljes tevékenységi körének megszűnését. A gépgyár vezetését a közeljövőben kijelölendő miniszteri biztos veszi át, aki köteles javaslatot kidolgozni a vállalat jövőjére vonatkozóan, figyelembe véve a DIGÉP műszaki kollektívájának, szakmai közéletének és minden segítőkész dolgozójának ötleteit, elgondolásait. A miniszteri választ mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Vargáné Piros Ildikó (független) azért interpellált a földművelésügyi miniszterhez, mert a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatásának megvonása véleménye szerint katasztrófahelyzetet idéz elő, ellehetetleníti az egyébként eredményesen gazdálkodó szervezeteket és kistermelőket egyaránt. A képviselőnőt az érdekelte: mi lesz a legtöbb terhet viselő, mégis kiszolgáltatott, mostoha körülmények között élő emberekkel? Modellezték-e, mi lesz a rossz minőségű föld miatt mintegy négyszáz faluban csődbe menő mezőgazdasági üzemekkel, az ott dolgozókkal, hiszen ezekben ez az egyetlen gazdasági erő, munkalehetőség? Történtek-e számítások arra, milyen hatással lesz ez az exportra és a belföldi ellátásra? Készült-e központi program e hatások ellentételezésére? Miképpen képzelik el a szociális és családi gondok, a növekvő bűnözés kezelését ezekben a térségekben? (folyt.köv.) 1990. szeptember 4., kedd 15:20
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »