Rendszerváltás és az MTI

	A sajtó helyzete Magyarországon
------------------------------- Washington, 1990. július 19. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Vessünk egy pillantást a magyar sajtó helyzetére. A mikrofonnál budapesti tudósítónk, Szénási Sándor: - A sajtóért folyó háború legújabb szakasza furcsa fordulatot hozott, legalábbis a vezető kormánypárt, az MDF szerint, amely úgy véli: az elhúzódó parlamenti vitákban most ő képviseli a liberális vonalat, míg az ellenzék kifejezetten cenzúrapárti, nem is beszélve már magáról az újságíró-társadalomról, amely az SZDSZ mellé csatlakozva maga kiált rövid pórázért. Ezt a véleményt Debreczeni József, MDF-képviselő fejti ki a Magyar Hírlap hasábjain, és állításait azzal alapozza meg, hogy felidézi: az úgynevezett Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága - amely egyébként éppúgy a kormány alá lenne rendelve, mint ahogyan az írott sajtó 80 százaléka már a kormány felügyeleti jogkörébe tartozik -, tehát a PTP-nek rövidített szervezet az ellenzék elképzelései szerint rendkívül nagy lehetőségekkel rendelkezne. Ahogy a képviselő írja, maga döntené el, mikor ülésezzen és kötelezhetné a sajtót, hogy véleményét az egyes műsorokról haladéktalanul hozza nyilvánosságra. Az MDF szerint ez pedig az újságírók naponkénti pellengérre állítását jelentené, megbénítását olyan televíziós műsoroknak, mint a HÉT, a Panoráma, a Híradó, vagy éppen a rádióban a Vasárnapi újság. Persze fontos tudni, hogy az említett műsorokat az MDF-hez közelálló újságírók készítik. Debreczeni képviselő úr úgy véli: az ellenzék abban reménykedik, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát uralni fogja, ezért akar számára ilyen véres jogkört. (folyt.) 1990. július 19., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A sajtó helyzete Magyarországon - 1. folyt.
Eddig a konkrét vita, amely nyilván érthetetlen szélesebb összefüggések nélkül. Érthetetlen, hogy az MDF-képviselője miért jellemezheti a mostani helyzetet a következő mondattal: szélsőségesen liberális MDF, gátlástalanul konzervatív SZDSZ, eszelősen cenzúrapárti sajtó. A két nagy párt választások utáni megalapozása - SZDSZ kívánságra - valóban pártatlan nemzeti tömegkommunikációt írt elő. Az ellenzék azonban az utóbbi időben talán gyanút fogott, hogy a sajtóprivatizációk leállításával, a sajtóellenőrzés kiterjesztésével, a Pártatlan Bizottság felállításának késleltetésével, a sajtótörvény hiányának körülményei között, amikor például a legnagyobb médium, a televízió legfontosabb műsorait az ellenzék elfogultsággal vádolja, szóval kétséges, hogy az előzetes megállapodás szerint mennek-e a dolgok. Az ügy ráadásul összefügg az önkormányzati törvénnyel, amelyet túlzott centralizmusa miatt az ellenzék nem fogad el. Valószínű, hogy a kormány ezt a törvényt és a sajtóügyeket leteszi egymás mellé, és felszólítja az ellenzéket: engedjen, hogy ő - mármint a kormány - is tehessen hátrafelé egy lépést. Mindenesetre hiába hallgatta meg a rádió és a televízió két elnökjelöltjét a parlamenti bizottság, kinevezve azóta sincsenek, bár túljárunk már régen az eredeti határidőn. A kormányerők előrenyomulását tehát az ellenzék azzal próbálja valamelyest kontroll alatt tartani, hogy növelni szeretné a Pártatlan Bizottság hatáskörét és aktivitását, amely pedig azért lehetséges, mert a bizottságban egy-egy parlamenti párt képviselőin kívül társadalmi szervezetek és az újságíró szakma képviselői foglalnának helyet, vagyis a kormány többsége nem lenne biztosítva. (folyt.) 1990. július 19., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A sajtó helyzete Magyarországon - 2. folyt.
Ezt a tervet az MDF azzal támadja, hogy a rádió, a televízió megbízottai nem ellenőrizhetik saját magukat, ők tehát ne legyenek állandó tagjai a bizottságnak. A harc még nem dőlt el, egyelőre egyik fél sem enged. Ez a helyzet természetesen a médián belüli bomlási folyamatokkal is együttjár. Korábban - először a rádióban, aztán a televízióban is - az újságírók szakmai érdekvédelmi szervezeteket, úgynevezett kamarákat hoztak létre, amelyek a pártállam bukásának utolsó szakaszában funkcionáltak is. Most azonban az akkor kisebbségbe szorult erők ellenkamarák szervezésébe kezdtek - ez a televízióban már létre is jött, a rádióban még csak az aláírásgyűjtésnél tart a dolog. Már most bármi is legyen az ellenszervezkedők véleménye, világnézete és szándéka, az világos, hogy a szakma megoszlása azoknak kedvez, akik az újságírók bizottságbeli képviselete ellen szólalnak fel. A pártharcok így aztán várható módon nem maradtak meg - ahogy pedig az kívánatos lett volna - a parlament falain belül, ebből a szempontból a tömegkommunikációk különböző intézményei is egy-egy kis parlamentet jelentenek már - és ezt csak tényként mondom, nem dícséretként. +++ 1990. július 19., csütörtök
Vissza »