|
|
 |
|
 |
A magyar gazdaság privatizálása
|
-------------------------------
München, 1990. július 25. (SZER, Mérlegen) - A felemelkedés
alapfeltétele egy hatékonyan működő piacgazdaság létrejötte, ez
viszont csak akkor lehetséges, ha az erőforrások zömével valódi,
szuverén tulajdonosok rendelkeznek, mert ők azok, akik a piacot
életrehívják és működtetik. Ezért most a legfontosabb és
legsűrgősebb feladat szuverén magántulajdonosok kezébe adni az
erőforrások 80-90 százalékát felölelő állami vagyon többségét,
vagyis a gazdaságot privatizálni.
Ennek a gyakorlati megvalósításáról fejti ki véleményét Vadász
János:
- Az első száz nap már letelt a választások második fordulója
óta. Abszolút értelemben nem túl hosszú idő, de elegendő annak
megállapítására, hogy a privatizálás nagyon lassan halad előre.
Egyelőre ott tartunk, hogy a kormány privatizálási csomagtervet
dolgozott ki, továbbá a kormánykoalíció pártjai megegyeztek, hogy
milyen közös törvényjavaslatot nyújtanak be a mezőgazdasági szektor
privatizálásának megvalósítására.
Az említett csomagterv két részből áll. Egyik része az
úgynevezett előprivatizációs program, amely a kiskereskedelem, a
szolgáltatások és a vendéglátás területén kíván sok ezer
üzemegységet magánkezekbe juttatni. Ez helyes kiinduló lépés, hiszen
ebben a szektorban szerény tőke is elegendő a vállalkozás
megkezdéséhez, a privatizálás jóval könnyebben megvalósíthat.
A csomagterv másik része az első 38 állami vállalat
privatizálása. A listát a kormány az érdekelt vállalatok és
minisztériumok hozzájárulásával állította össze. A terv szerint ez a
korlátozott méretű akció is több szakaszban menne végbe. Először,
úgymond, minta-privatizációként a listáról gondosan kiválogatott 5-6
vállalat kerülne részben magánkezekbe - bizonyos állami
tulajdonhányad megtartása mellett -, és ezt követné fokozatosan a
többi. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság privatizálása - 1. folyt.
|
Az elképzelés szerint már az első szakasz is 4-6 hónapot venne
igénybe, és így optimista vagyok, ha ilyen alapon feltételezem, hogy
körülbelül egy év múlva lesz részben magántulajdonban mind a 38
vállalat.
De ha ezt a csigatempót összevetem az állami vállalatok számával
- az 500 főnél több embert foglalkoztató vállalatok száma 1600 -,
akkor csak pesszimista lehetek a kilátásokat illetően. Ebben az
esetben évtizedekig kellene várni arra, hogy lezárul a privatizációs
program és végre működni kezd a piacgazdaság.
Ezt nyilván a kormány sem gondolja komolyan. A gazdaság
privatizálását egy-két éven belül végre kell hajtani, és ez
radikális programot igényel, mindenekelőtt radikális
szemléletváltozást, ez ugyanis megkönnyíti a feladat megoldását.
Például: szakítani kell azzal a szemlélettel, amely a
privatizálást az állam bevételi forrásának tekinti, miszerint az
állam eladja a vállalatait és a befolyó pénzből finanszírozza a
felmerülő égető kötelezettségeit - adósságokat törleszt, kamatokat
fizet, vagy éppen a nyugdíjak emelését fedezi. Ez erkölcsileg
tarthatatlan, mert az államnak a társadalomtól jogtalanul
elsajátított tulajdont kell visszaadnia, ezért térítésre nincs joga
igényt tartani, illetve ha pénzbevétel származik belőle, azt a
privatizálási folyamat finanszírozására kell fordítania. És nem is
célszerű ez a szemlélet, mert most az államnak mindennél fontosabb
feladata a privatizálás gyors lebonyolítása, hiszen ettől függ a
hatékony piacgazdaság beindítása.
Tehát végzetes hiba a privatizálás során keletkező állami
bevételt másra fordítani, mint privatizálásra. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság privatizálása - 2. folyt.
|
A társadalom vállalkozó tagjainak tőkére van szükségük, hogy
megvásárolják az állami tulajdont, vagy hogy új vállalkozásokat
alapítsanak. Saját tőkéjük erre nyilvánvalóan nem elegendő, tehát
kedvezményes kölcsönökkel kell kiegészíteni, olyan kölcsönökkel,
amelyek folyamatosan finanszírozhatók az állami vállalatok
eladásából befolyt összegekből.
De ez sem elegendő. Az államnak adómentességet kell nyújtani
minden olyan jövedelemre, amelyet a társadalom tagjai
magánvállalkozás alapítására vagy részvények vásárlására fordítanak.
A régi, a kommunista korszakból örökölt szemlélet megtestesülése
az állami vagyonügynökség is. Egy bürokratikus állami intézmény,
amely a privatizálás lebonyolításában monopol helyzetet élvez. És
ezen nem sokat változtat, hogy a parlament ellenőrzi a működését,
vagy a kormány rendelkezik vele.
Sokkal célravezetőbb lenne ezen a téren is versenyhelyzetet
teremteni, 5-10 vagyonügynökséget létrehozni. Mindegyiket azzal a
feladattal, hogy az állami vállalatok hozzásorolt, meghatározott
körében a szükséges csődeljárásokat kezdeményezze, a hatékony
vezetői garnitúrákat kialakítsa, és ezzel előkészítse a
privatizálást, majd ezt követően részvények kibocsátásával vagy
nyilvános aukciók megszervezéssével le is bonyolítsa.
Ezek tulajdonképpen állami holding-társaságok formájában
működnének, vagyis birtokukban lenne a vállalataikat ellenőrző
részvénytömeg, és addig maradnának fenn, amíg a hatáskörükbe utalt
vállalatok privatizálása le nem bonyolódik.
A holding-társaságok vezetőit a kormány jelölné ki, a parlament
hagyná jóvá egy olyan szerződéssel, amely szigorúan a privatizálási
folyamat ütemétől és hatékonyságától tenné függévé mind a pozíció
megtartását, mind az anyagi javadalmazás mértékét. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság privatizálása - 3. folyt.
|
Így alakulna ki a holding-társaságok versenye, amelynek során a
nyilvánosság is ellenőrizhetné, milyen ütemben és milyen hatékonyan
halad előre mindegyik társaság vállalati körében a privatizálás
folyamata.
Szükség van egy vállalkozási pénzintézet létrehozására is, azzal
a feladattal, hogy bankként működve és bankszerű kritériumok alapján
versenypályázatokat írjon ki a bank által odaítélhető kedvezményes
kölcsönökre. A kölcsönök forrása lehetne minden olyan összeg, amely
állami tulajdon értékesítéséből származik, továbbá azok a külföldről
már felajánlott vagy a jövőben nyújtandó támogatások, amelyek
egyértelműen a piacgazdaság életrehívását, a privatizálás
megvalósítását hivatottak szolgálni. Pályázhatna minden hazai
vállalkozó, felajánlván saját tőkéjét, esetleg már működő
kisvállalkozását, szakismeretét vagy szabadalmát.
Célszerű lenne bevonni a versenypályázatok elbírálásába nyugati
üzletembereket is, ami elősegítené, hogy többségükben valóban a
legalkalmasabb személyek kapják meg a bank kölcsöneit.
Ami a részvénykibocsátásokat illeti: ez állami vállalatok
esetében csak a vagyonügynökségek, illetve az ezzel megbízott
holding-társaságok feladata lehet. Semmiképpen sem szabad
megengedni, hogy az állami vállalatok vezetői bocsássanak ki
részvényeket. Továbbá azt is érvényesíteni kell, hogy állami
vállalat vagy más állami intézmények nem lehet részvények vásárlója
- legalábbis a privatizációs folyamat időszakában. Ez azért
lényeges, mert a részvényeladásoknak egyértelmű tulajdonosváltozást
kell eredményezniük, de azért is, mert így lehet meggátolni, hogy a
levitézlett nómenklatúra tagjai a maguk javára manipulálható
feltételekkel tulajdonosokká váljanak. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság privatizálása - 4. folyt.
|
Új, valóban európai szemléletet igényel a külföldi tőke
meghonosodása is. Nem felel meg a nemzeti érdeknek, ha egy,
történetesen színmagyar gyár állami tulajdonban küszködik tovább
puszta fennmaradásáért, és nagyon is megfelel, ha történetesen egy
külföldi új tulajdonos az, aki képes talpraállítani.
Egy fejlett piacgazdaságban teljesen normális a külföldi tőke 30
százalékos részesedése. Nálunk ez az arány ennek az egytizedét sem
éri el. Majd ha megközelíti a 30 százalékot, akkor lesz időszerű
meggondolni, célszerű-e a további térhódítást korlátozni. Most
viszont ösztönözni kell, mert a privatizáció kezdeti időszakában
kulcsfontosságú a külföldi tőke szerepe.
A probléma egyelőre éppen az, hogy a külföldi tőke vonakodik
Magyarországon meghonosodni, mert hiányolja a számára ismerős piaci
közeget, és főleg hiányolja a megfelelő hazai partnereket, a
szuverén magyar tulajdonosok sokaságát. Most ezt a sokaságot kell
minden lehetséges eszközzel szaporítani, a magyar piacgazdaságot
benépesíteni. +++
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|