Rendszerváltás és az MTI

	- Magyar-román viszony - 1. folyt.
És jött március 19-ike, 20-ika. A véres marosvásárhelyi események végképp megdermesztették országaink kapcsolatát. És most vajon jegyzik-e bíztató jelnek a külügyi államtitkár látogatását? Valószínű, hogy igen, bár - és megintcsak az előjelekről valamit - Romulus Neagu tapasztalt, tekintélyes diplomata: nyolc évig szolgált az Egyesült Államokban, négy évig ENSZ-misszionárius volt, két éve eltávolították a külügyi pályáról, és csak a Ceausescu-rezsim bukása hozta meg a rehabilitálását. Nos, Romulus Neagu a Budapestre érkezése után adott nyilatkozatában - annak példájaként, hogy mennyire rendben vannak a romániai magyarság dolgai, elmondta - szó szerint idézem: "Nálunk a nemzeti kisebbségeknek parlamenti képviselői vannak - ez pedig egyedülálló dolog Európában". Nos, egyedülálló lenne, ha nem gondolnánk joggal a többi - úgymond - "egyedülálló" dologra. Így például arra, hogy a dél-tiroli pártnak az olaszországi parlamentben van képviselője, vagy például a Németország legészakibb csücskében lévő dánoknak szintén van parlamenti képviselője. De nem is ez a leglényegesebb. Sokkal inkább az, hogy a kisebbségi képviselők gyakorta kénytelenek átélni Romániában, hogy megvonják tőlük a szót, olykor - minden indoklás nélkül - kisebbségi képviselők vannak kényszerű hallgatásra ítélve. Így állunk valahogy a két ország közeledését célzó magyar javaslatokkal is: vannak - de minek? A magyar fél tavaly december óta majdnem félszáz javaslatot terjesztett elő - érdemi válasz nélkül. Van javaslatcsomagterve a román félnek is -, ezt viszont május óta többször beharangozták ugyan, de nem ismertették. Talán most. A magyar külügyi szakértők kíváncsian várják: mi lesz az új abban ahhoz képest, amit mi már számos esetben előterjesztettünk. Holnap tán megtudjuk, mert a csütörtök reggelig tervezett maratoni tárgyalássorozatról eddig nem szivárogtak ki hírek. +++ 1990. július 25., szerda
Vissza » Folytatásokkal »