|
|
|
|
A csődtörvény csődje
|
--------------------
München, 1990. július 25. (SZER, Magyar híradó) - Megjegyzések a legveszteségesebb vállalatok már nem titkos, de még mindig bizonytalan listájához. A mikrofonnál Vadász János:
- A csődtörvény - amely most szeptember elsején lesz négy esztendős - eddig csődöt mondott. Életbelépte óta jelentősen nőtt a tartósan veszteséges vállalatok száma - csakúgy, mint a felhalmozott vállalati veszteségek tömegek. Csak jelentéktelen méretekben került sor tényleges felszámolásokra - ezek is túlnyomórészt a kisvállalkozási formákat érintették -, az állami vállalatok, és főleg a nagyvállalatok körében alig érvényesültek.
A kudarcért a kommunista államhatalom volt felelős. A maga képmutató módján gondosan hatástalanította a törvényt, amellyel annak idején szilárd eltökéltségét kívánta demonstárlni. A törvényt úgy fogalmazták meg, hogy egyrészt sem az érintett vállalat, sem a hitelezőik ne legyenek érdekeltek a csődeljárás kezdeményezésében -, másrészt hogy az állam - ha kívánja - mindig közbeléphessen, és csődbejutott vállalatát - a költségvetés pénzével - kimentse.
A csődtörvény csődje pedig előidézte a fizetési fegyelem felbomlását az állami vállalatok körében. A tartósan veszteséges vállalatok szállítói nem kapták meg a pénzüket, ezáltal ők is mind nagyobb számban fizetési nehézségekbe sodródtak - és terjedni kezdett a kényszerhiteleztetés. Az adósok úgy jutottak hitelhez, hogy csak hatalmas késéssel, vagy egyáltalán nem fizettek. Így az elmúlt években a milliárdok egyre bővülő tömege kötődött le a sorbanállás ördögi körében. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
|
|
- A csődtörvény csődje - 1. folyt.
|
Az Antall-kormány tisztában volt azzal, hogy ezen a téren is határozott lépést kell tennie. A kormány gazdasági gyorsprogramjának egyik pontja szerint kezdeményezni kívánja a csődeljárást 35-40 nagyvállalat ellen, amelyek a felhalmozott veszteségek és tartozások terén a legreménytelenebb eseteket képviselik. Ha ez valóban megtörténik, van remény arra, hogy a csődeljárási törvénynek érvényt lehet szerezni. A tartósan fizetésképtelen vállalatok megszűnnek, a költségvetés megszabadul a szanálási szubvenciók terhétől, megszilárdul a fizetési fegyelem, és a sorbanállók szövevényét is végre ki lehet bogozni.
De valóban megtörténik-e? Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium két héttel ezelőtt közölte, hogy 10-12 vállalat ellen kíván csődeljárást kezdeményezni, de nem magyarázta meg, miért apadt le egyharmadára a kormány által jelzett eredeti lista - arról nem is beszélve, hogy az érintett nagyvállalatokat sem nevezte meg eddig senki.
Most a Világgazdaság című napilap gondoskodott erről. A 12 legnagyobb adós listáját közölte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adataira hivatkozva. Olyan óriások szerepelnek ebben a tucatban, mint az Ózdi Kohászati Üzemek, a Diósgyőri Gépgyár, a Mikroelektronikai Vállalat, a Telefongyár, az Orion - hogy csak néhány példát említsek. Mint a sajtó riportjaiból kiderül: majdnem valamennyi - úgymond: hitelrontásnak - minősíti a lista, és az adósságadatok közlését. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
|
|
- A csődtörvény csődje - 2. folyt.
|
Nos, én nem tudom, mennyire hiteles ez a lista vagy mennyire teljes - erről a kormánynak kell színt vallania. Az adatok helyességét sem tudom ellenőrizni, azt viszont tudom, hogy minden normális piacgazdaságban a vállalatok független könyvvizsgálóval hitelesítik és nyilvánosságra hozzák évi mérlegüket. Gazdálkodásuk eredménye a nyilvánosságra tartozik - különösen akkor, ha gazdálkodásuk csődöt mondott, és a következmény az egész társadalmat terheli. Most a kormány feladata, hogy ezt az elvet érvényesítse. +++
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|