|
|
|
|
A maratoni tusa napja (2. rész)
|
Ahogy telt az idő, egyre vontatottabban zajlottak az események, lassabban peregtek a mérkőzések, sok volt az üresjárat. No, meg a versenyzők is fáradtak. Már késő délután volt, amikor még csak a félidőnél tartott a verseny, azaz a 21 kanyarból tízen jutott túl a mezőny.
A magyar trió sorra sikerrel vette az akadályokat, azonban a bolgárok ellen jött a hidegzuhany, a váratlan vereség. Szerencsére sikerült ,,kimászni a gödörből,,, újabb győzelmek következtek.
A magyar csapat eredményei:
Magyarország - Vegyes válogatott 6:3 - Románia 5:4 - Olaszország 6:3 - Vegyes válogatott 7:2 - NSZK 6:3 - Bulgária 3:6 - Nagy-Britannia 5:4 - Japán 5:4 - Franciaország 5:4 - Lengyelország 6:3
Nagyon jól vívtak viszont az örök vetélytárs, a szovjet csapat tagjai. Különösen az újonc, a 21 éves Eduard Zenovka és a ,,nagy öreg,,, Anatolij Sztarosztyin forgatta jól a párbajtőrt: a 12 forduló után 27 győzelemmel az egyéni értékelésben az élen álltak. Fábián László is az élbolyhoz tartozott 23 sikerrel. Martinek János neve mellé 23-szor, Mizsér Attiláé után pedig 18-szor került fel a győzelmet jelentő ,,V,, betű.
Villányi Zsigmond, a válogatott vívóedzője az első félidő után összességében elégedett volt - igaz, nem maradéktalanul - a csapat teljesitményével:
- Fábián a verseny első felében nem vívott rosszul, de többre képes. Ő is jobb mérleget várt magától. Mizsér önmagához képest kezdetben jól vivott, de sajnos mélypontra került. Martinek ugyanúgy kezdett, mint a budapesti világbajnokságon: nagyon akart, ezért merev, görcsös volt mozgása, s a győzelmek is elmaradtak. Szerencsére dr. Török Ferenccel, a szövetség elnökével kitaláltak egy speciális ,,gyógymódot,,, ami már a tavalyi vb-n is bevált. Kizökkentette őt addigi görcsösségéből, s azután sorra szerezte a győzelmeket. (folyt.köv.)
1990. július 25., szerda 16:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|