|
|
 |
|
 |
Mi újság Magyarországon?
|
------------------------
Washington, 1990. július 23. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Nézzük mi újság van Budapesten? Erre a kérdésre Szénási Sándor
válaszol:
- A Magyar Demokrata Fórum enyhített beszorultságán, amelyet
koalíciós partnerével, a kisgazdákkal a földtörvény vitája, a másik
oldalon pedig a legnagyobb ellenzéki párttal, a szabaddemokratákkal
a sajtó és az önkormányzati törvény körüli harcok alakítottak ki.
A koalíció a hét végén zárt tanácskozásra vonult el és
konszenzusra jutott a földkérdésben, amelynek törvényjavaslatát már
kormányjavaslatként terjeszthetik a parlament elé, nem pedig pusztán
kisgazda elképzelésként.
A megállapodás lényege, hogy egyszerre kell szolgálni a
kártalanítást, a sérelmek orvoslását, a privatizációt és nem
maradnak föld nélkül a termelőszövetkezetek tagjai sem - adja hírül
a Magyar Hírlap. Eszerint augusztus 20-ikáig elfogadható lenne a
törvény, amely arról intézkedne, hogy a föld ingyen csak azoknak
jár, akik korábban tulajdonnal bírtak.
Zsíros Géza, kisgazda parlamenti képviselő úgy nyilatkozott,
hogy racionális sorrendet állítottak fel, vagyis földet először azok
kapnak, akik azt rögtön művelés alá is vennék, mégpedig a silányabb
földeken hektáronként 20-30 ezer, a jobb földeken 40-80 ezer
forintért. Hogy azért a megállapodásban még komoly lyukak
tátonganak, arról egy soltvadkerti nagygyűlésen a párt elnöke és
főtitkárhelyettese szólt is. Ők ugyanis azt szeretnék, ha a
tulajdonjog visszaállítását nem kötnék semmiféle korláthoz, míg a
velük vitatkozók úgy vélik, óriási drágulást hoz az, ha az eredeti
tulajdonos haszonbérletbe adja ki a földet, a bérleti költség
ugyanis árakat növel majd. (folyt.)
1990. július 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mi újság Magyarországon? - 1. folyt.
|
Mindenesetre ez egy lépés már előre a koalíciós egység felé,
amely egységnek ezenkívül még meglehet az az eredménye is, hogy a
parlamenti álláspontok talán kevésbé térnek majd el egymástól,
kevésbé lesz véres az a csata, amelyet az ellenzékkel kell majd a
kormánynak megvívnia.
A frontharcok némi gyengülésére pedig nagy szüksége van az
Antall-féle vezetésnek, helyzete ugyanis meglehetősen nehéz olyan
ügyekben is, amelyeken látszólag már túljutott.
A hitoktatás kérdésében például kiújúlni látszanak az
ellentétek, éspedig e percben nem a kormány és az ellenzék, vagy a
kormány és a sajtó vagy a közvélemény között, inkább az egyházak,
pontosabban a katolikus egyház tűnik elégedetlennek azzal az újabb
megállapodással, amelyet valamennyi magyarországi egyház
képviselőivel kötött a kultúrális minisztérium.
A Hét című vasárnapi politikai televíziós magazinban Paskai
László bíboros hercegprímás kijelentette, hogy egyháza részéről
csupán egy delegátus képviselte a katolikusokat, akinek azonban
nincsen szerződéskötési joga. Így a megállapodást a bíboros nem
tekinti érvényesnek.
Ez pedig kínos fejlemény a kultúrális minisztérium számára,
hiszen másodszor fordul elő, hogy nyilvánosságra hoz egy
dokumentumot, azt megállapodásnak állítja be, aztán kiderül, hogy
tárgyalópartnerei egészen másként képzelik el az ügyet.
A bíboros nem közölte mivel nem ért egyet, a vita tárgya azonban
nyilvánvalóan a hitoktató tantestületi tagsága, a hitoktatás időbeli
helye körül forog, vagyis a bizonyítványi bejegyzést már elejtették.
(folyt.)
1990. július 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mi újság Magyarországon? - 2. folyt.
|
A helyzet több mint nehéz, hiszen a tervezet első változatát az
ellenzék, a liberális közvélemény és nyilvánosság vetette el. Az
egyházak természetesen egyetértettek a számukra nagyon is kedvező,
az iskolai és társadalmi befolyásukat erősítő elképzelésekkel. Most
viszont az egyház lázong és kérdés, hogy a kormány ellen tud-e állni
nyomásának. Ebben mindenesetre az ellenzék támogatni fogja. Nem vita
nélkül persze.
Azután ugyanis, hogy Paskai bíboros elutasította az egyezményt,
a kultúrális minisztérium egy államtitkára olyan nyilatkozatot tett,
amelyből nyilvánvaló, hogy a kormány hosszabb távon mégiscsak az
egyházi követelések felé hajlik.
E nyilatkozat szerint a hitoktató most csupán azért nem lehet a
tantestület tagja, mert a kisebb településeken ezt a terhet a
lelkészek nem vállalhatnák, ám mivel több főiskolán egy- vagy több
szakon elindul a hitoktatóképzés, a jövőben ők igenis főállású
tagjai lesznek az iskolai tantestületeknek. Ez pedig azt jelenti,
hogy a minisztérium gyakorlati és nem elvi alapon óhajtja, és csupán
rövid távra kívánja megvalósítani az egyház és az állam Európában
már természetes szétválasztását.
Sok vita várható tehát ebben, más ügyekben azonban szinte a
hisztériáig fokozódnak az összeütközések. A sajtó lassan nem szól
másról, mint a sajtóról. Az egyik oldalon arról, hogy a választási
győzelem ellenére a tömegkommunikációban SZDSZ túlsúly van, és egyes
hangok szerint ezen adminisztratíve kellene változtatni, ami bizony
azonos lenne a régi B-listázással.
Szinte valamennyi miniszter panaszkodik az újságírókra, nem azt
írják, amit kellene, értsd: amit a kormány szeretne, eltorzítják a
nyilatkozatokat, ellentéteket szítanak a koalíciós pártok között, s
a többi. (folyt.)
1990. július 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mi újság Magyarországon? - 3. folyt.
|
Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága működési alapelveiből ki akarja
hagyni az újságíró vélemény-nyilvánítási szabadságának védelmét,
illetve nem kívánja a média munkatársainak részvételét a
bizottságban.
Erre a vádra a hétfői Magyar Hírlapban az MDF képviselője,
Debreczeni József azt írja, hogy: hiszen ennek védelmére ott van az
Újságíró Szövetség, a Rádiós és Tévés Kamara, a Nyilvánosság Klub.
A Magyar Nemzetben is arról folyik a polémia, hogy kié igazából
a sajtó, illetve, hogy miért olyan rossz a Magyar Demokrata Fórum
megítélése a magyar tömegkommunikációban.
Az érvek nem különböznek más fórumbeli megnyilatkozásoktól,
vagyis konkrétan egyik ügyben sem esik szó arról, hogy végül is
milyen ügyekben, milyen ellenérvekkel támadta a sajtó a kormányt.
Nem beszélnek arról, hogy ezekben az ügyekben igaza volt-e, vagy
sem. A vita elfogult, személyeskedő, általánosító és érdek nélküli.
Mindehhez persze tudni kell, hogy a fenyegetőzések, a rágalmak,
a vádaskodások 80 százaléka egyszerűen retorika. Ijesztgetés
tényleges tartalmak nélkül, és ennek hátterében az a szakadék
látható, amely egyre nagyobb távolságra kényszeríti az eddig
politikai szerződés alapján együttműködő MDF-et és a
szabaddemokratákat.
Hogy ez a szakadék mekkora, a már említett Hét című televíziós
műsor adásából is megállapítható volt. A két frakcióvezető, a
szabaddemokrata Tölgyessy Péter és az MDF részéről Kónya Imre
nyilatkozott. (folyt.)
1990. július 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mi újság Magyarországon? - 4. folyt.
|
Kónya Imre szerint ez egy eljövendő választásokra vonatkozott,
ám senki nem mondta meg világosan, hogy itt a négy év múlva
bekövetkező választásokról van-e szó, vagy pedig, hogy az ellenzék
úgy véli, erre korábban is sor kerülhet.
Mindenesetre csak ismételni lehet: sok a retorika, a valós
helyzet pedig az, hogy a két nagy párt előtt nem áll más, mint a
megegyezés. Ezt az is bizonyítja, hogy miközben folyik a gátlástalan
sajtóháború, folynak a tárgyalások is, sőt elhangzott olyan vélemény
is, hogy két-három héten belül meg lehet egyezni az önkormányzati
törvény ügyében, ami nyilván kihatással lesz a sajtófelügyelet
módozataira is.
Forró nyárban forrong a politika és több felé történtek már
eddig is leégések. A szenvedélyek hevítését azonban úgy tűnik nem
lehet a végletekig elvinni. Az ország ugyanis - maradjunk ennél a
hasonlatnál - lassan az öngyulladás állapotába kerül. +++
1990. július 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|