|
|
 |
|
 |
Dr. Kiss Gyula a kormány ifjúságpolitikájáról
|
---------------------------------------------
München, 1990. július 22. (SZER, Zene-szó) - Több mint két éve
indítottuk el a Zene-szót. E két esztendő alatt, de főleg az elején
gyakran foglalkoztunk az ifjúság sorskérdéseivel. Elsősorban azért,
mert az akkori, kádárista vezetés alatt álló tömegtájékoztató
eszközökben csak néha-néha hangzott el valami ezügyben.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a problémák most, a
rendszerváltozással együtt szinte maguktól megoldódnának. Hogy
mennyire nem így van, az kiderül a következő interjúból, amely dr.
Kiss Gyulával, a kisgazdapárti, tárca nélküli miniszterrel készült -
a kormány ugyanis őt bízta meg az ifjúsággal kapcsolatos
kormányteendők ellátásával.
Az interjút bécsi külső munkatársunk: Haász György készítette,
aki először a megbízatás elfogadásának indítóokairól és a tervekről
kérdezte a minisztert. Dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter így
válaszolt:
- Kicsit kézenfekvőnek tűnt a megbízatás életkoromnál fogva is
-, tekintettel arra, hogy mint a kormány legfiatalabb tagjának, nem
okozott különösebb meglepetést a megbízatás.
A feladat átvétele után rövid időn belül nyilvánvalóvá vált,
hogy óriási munka vár rám ezen a területen - tekintettel arra, hogy
az elmúlt évtizedekben - megítélésem szerint - igazán komoly
ifjúságpolitikát a kormány nem folytatott. Ezt jelzi a kérdés
jogszabályi rendezetlensége is.
Egyetlenegy törvény szabályozza jelen pillanatban a kérdést: a
"hetvenegy évi négyes" törvény, ami önmagában egy jogász számára -,
de talán egy laikus számára is - megmosolyogtatóan naív, és
semmitmondó törvény. (folyt.)
1990. július 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Ifjúságpolitika - 1. folyt.
|
Tiszta a kép tehát e vonatkozásban - hogy mindenekelőtt a
jogszabályi alapokat kell megteremtenünk - az ifjúságpolitika
kialakíthatóságához. De nemcsak a jogszabályi rendezetlenség lepett
meg, hanem maga az a szervezeti felállás is - ahogyan az elmúlt
időszakban az ifjúságpolitikát működtették.
Létezett egy kormánybiztos - a dolgok lényegéből adódóan
természetesen a kormánynak alárendelten -, ugyanakkor a
kormánybiztos mögött felállt egy 18 fős titkárság, amely - meglepő
módon - viszont a Művelődésügyi Minisztérium szervezetébe tagozódott
be.
Ez a szervezeti vegyesség - megítélésem szerint - alapvető
gátját jelentette az érdemi munka elvégzésének. Ezért első
feladataim egyikének tartottam és tekintettem, hogy ezt a szervezeti
káoszt megszűntetve, egységes szinten - mégpedig a Miniszterelnöki
Hivatalon belül - tudjam megjeleníteni az ifjúság kormányzati szintű
vezető szervét.
Ez jelen pillanatban most már kész van, és akként állt fel ez a
titkárság, hogy közvetlenül a tárca nélküli miniszternek - jelen
esetben személyemnek - alárendelten fog működni egy ifjúságpolitikai
titkárság, amely 12 főből áll.
Ennek a titkárságnak lesz a feladata a tennivalóknak a
koordinálása, irányítása - amelyek az ifjúságpolitikában kormányzati
szinten megjelennek.
Túl a szervezeti kereteken, nagyon fontos és lényegi kérdés volt
a tulajdonlás kérdése -, vagyis az ifjúság tulajdonát képező
vagyonnak a mikénti tulajdonlása, illetőleg ennek a vagyonnak a
hasznosítása.
Ebben a vonatkozásban rögtön szembekerültünk azzal az alapvető
kérdéssel, hogy az elmúlt rendszer romjain létezik még a letűnt
ifjúsági szervezetek maradványa - így a KISZ jogutódjaként
jelentkező DEMISZ, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége. (folyt.)
1990. július 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Ifjúságpolitika - 2. folyt.
|
Azt tudnunk kell e kérdés vonatkozásában, hogy ezek a
szervezetek jelentősnek nevezhető vagyonnal rendelkeznek - mind
ingatlan-, mind ingó, mind pedig egyéb vagyonnal.
Ennek a vagyonnak a jelenlegi jogi sorsa jelen pillanatban
rendezetlen. Rendezetlen, mert ezzel a vagyonnal mind a mai napig
nem számoltak el az említett szervezetek -, illetve - részben -
elszámoltak. A részbeni elszámolás alatt azt értem, hogy ennek a
vagyonnak egy meghatározott hányadát felajánlották a kormánynak.
A kormány - hogy e felajánlott vagyont működtetetni tudja - itt
ténylegesen egész egyszerűen ifjúsági táborokról, ifjúsági házakról,
ifjúsági szervezetek által működtetett vállalatokról van szó -,
tehát a kormány ezt a vagyont egy alapítványba tömörítette, mégpedig
a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványba, amelynek rendeltetése
az, hogy pályázat útján gyakorlatilag minden ifjúsági szervezet
hozzájuthat ehhez a működő vagyonhoz.
Ezt az alapítványt egy 21 tagú kuratórium irányítja. Kvázi ez a
kuratórium dönt afelől, hogy a beérkezett pályázatokat hogyan
bírálják el, odaítéljék-e avagy sem a kérelmező ifjúsági
szervezetnek.
Nagyon lényeges tehát e kérdés megítélésénél - mind a
demokratikus elvek kiszolgálása, mind pedig a vagyon tényleges
működtethetősége érdekében - hogy ennek a kuratóriumnak az
összetétele milyen.
És itt jelentkezett nagyon rövid időn belül az a második konkrét
feladat, amit szükségszerűen meg kellett lépnünk: nevezetesen a
kuratórium szervezeti, szerkezeti összeállításának a
megváltoztatását. Pontosabban: az ebben jelenlévő szervek és
személyek arányainak a megváltoztatását - mégpedig akként, hogy
túlsúlyba kerüljenek e kuratóriumban a gyermek- és ifjúsági szervek
és intézmények.
Ugyanis: ha a döntő szó nem itt jelenhet meg, akkor - véleményem
szerint - ismét elcsúszhat a dolog abba az irányba, amelyet az
elmúlt 40 évben tapasztaltunk. (folyt.)
1990. július 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Ifjúságpolitika - 3. folyt.
|
Ennek a jegyében és szellemében történt meg tehát a kuratórium
személyi, szervezeti összetételének az átalakítása - amelyen jelen
pillanatban már túl vagyunk -, és túlsúlyba kerültek e szervezetben
az említett gyermek- és ifjúsági intézmények.
- Miniszter Úr megítélése szerint a magyar ifjúságnak ebben a
pillanatban, ebben a váltási időszakban mi a legnagyobb problémája,
ami legsürgősebben megoldásra vár?
- Attól függ
Így, a kérdés kapcsán rengeteg dolgot említhetnék,
ami jelen pillanatban a magyar ifjúság számára megoldatlan gondként
jelentkezik.
- És gondoltak például akár arra, hogy: tudjuk azt, hogy egy
fiatalnak hosszú éveket kell várnia ahhoz, hogy lakáshoz jusson,
hogy családot alapítson, erkölcsi problémák egész tömkelege vetődik
fel, ami még a pártállamnak a kihatásaként van jelen az ifjúsági
közéletben. Tehát azt kérdezem, hogy melyik a legnagyobb ezek
között?
- Igen, én úgy érzem, hogy ezek az Ön által említett kérdések, -
illetve ezeknek a súlya - már túlmutat az ifjúságpolitikán. Túlmutat
azért, mert önmagában a lakáskérdés, a foglalkoztatottság kérdése,
az egyre inkább megjelenő munkanélküliség kérdése -, ezek már nem
pusztán ifjúságpolitikai, hanem gazdasági problémák.
Természetszerűleg ez nem jelenti azt, hogy az ifjúságpolitikát
irányító kormányzat e feladatokból nem kívánja kivenni a részét -,
hiszen a lehetőségekhez képest természetesen keressük mi magunk is a
megoldást -, csak azt kell látni, hogy önmagában az ifjúságpolitika
ezeket a kérdéseket nem képes megoldani.
Meg tudja oldani viszont azokat a kérdéseket, amelyek elsősorban
az ifjúság nevelésével, az új eszmeiség kialakításával kapcsolatos -
ha úgy tetszik: a tudati kép - mikénti formálását. (folyt.)
1990. július 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Ifjúságpolitika - 4. folyt.
|
Alapvetően hibásnak tartjuk - és gondolom ezzel nem mondok
különösebben bölcset - azt a neveltetési formát, amikor egyetlenegy
filozófiai rendszer jegyében - nevezetesen: a marxizmus-leninizmus
jegyében - kívánták a fiatalok tudatát alakítani, és egyáltalán a
nevelését megoldani. Ez nyilvánvalóan - mint ahogy a tények is
bizonyítják - torz eredményhez vezet. E területen - én úgy érzem -
abszolút szabadságot kell biztosítani mindenféle filozófiai és
eszmerendszernek, amely az európai értékek szerint egy egészséges,
normális ember számára elfogadható.
Tulajdonképpen ezt célozzák azok az intézkedések, amelyek
különösebb korlátozás nélkül lehetővé teszik az ifjúsági- társadalmi
szervezetek megalakítását, akik maguk, alulról jövő impulzusok
alapján alakíthatják ki azt az eszmerendszert - azt a világképet,
amit magukban magukénak éreznek. Ezen a területen, én úgy érzem, tud
lépni az ifjúságpolitikai kormányzat, és meg is fogja vívni ezeket a
harcokat.
- Most még néhány szó közvetlenül az Ön munkájával kapcsolatban.
Mint köztudomású: tárca nélküli miniszterként több feladatot kapott
a kormánytól - ezek között az egyik az ifjúságpolitika - a munka
azért ebben esetben konkrét. Az ifjúságpolitikához kapott
munkatársakat segítségül?
- Tulajdonképpen rámbízatott az a feladat, hogy miként építem ki
magam mögött azt a szervezetet, amellyel együttdolgozva ellátom ezt
a feladatot.
Mint említettem: működött az elmúlt időszakban is az
ifjúságpolitikai titkárság. Ennek egy meghatározott személyi
állományát én magam is kívánom foglalkoztatni - másrészt pedig új
személyekkel kiegészítve kívánom működtetni. Tehát ezen a területen
viszonylag könnyebb a dolgom, mert szabad kezet kaptam, és részben
örököltem néhány jó szakmai kvalitású embert. +++
1990. július 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|