|
|
|
|
Rose Kennedy száz éve (1.rész)
|
1990 julius 22. (DPA/MTI-Panoráma)- Az a száz esztendő, amit
Rose Kennedy maga mögött tud, olyan volt, hogy akár írói fantázia műve
is lehetne. Persze a diadalok és tragédiák valóságosak voltak. Ezt
tükrözi a századik születésnap: a vasárnapi ünnepségen a Massachusetts
állambeli Hyannisportban a törékeny egészségű, tolókocsijához láncolt
öreg hölgy körül kilenc gyermekéből csak négy lehetett jelen.
A legidősebb, Joseph bombázógépének lezuhanásakor halt meg, 1944-ben. Négy évvel később az egyik leány, Kathleen repülőgépszerencsétlenségben vesztette életét. Ismét egy fiún volt a sor 1963-ban: John Fitzgerald életét gyilkos golyó oltotta ki. Az ő elnökké válásában édesanyja nagyon nagy szerepet játszott. Öt évvel később megismétlődött a merénylet: most Robert, a harmadik fiu, a demokrata szenátor és potenciális elnökjelölt volt az áldozat. Az ötödik hiányzó - élőhalott: Rosemary 1941 óta zárt intézetben él.
Rose Kennedy életét nemcsak gyermekeinek tragédiái keserítették meg. Férje, Joseph a sikeres üzletember, bár több millió dolláros vagyont tett a lába elé, de nem volt a hűség mintaképe, s a pletykák tucatnyi botrányos szerelmi kalandjáról sok bánatot, megaláztatást okoztak.
Egyetlen életben maradt fia, Edward sem csupán büszkeség forrása. Már szinte a Fehér Ház urának érezhette a család, amikor egy tragédiával végződött nőügy miatt esélytelenné vált.
A csapások a tágabb családot sem kimélték: David, Robert fia 1984-ben kábítószertúladagolás következtében halt meg; ifjabb Edward lábát 1973-ban csontvelőrák miatt amputálták. S a többi unoka közül nem egynek szinte leküzdhetetlen nehézséget okoz az az elvárás, amit Amerika népe az egyes számu ,,királyi család,,-dal szemben táplál.
Rose Kennedy vasakarattal és szilárd katolikus - sokak szerint fanatikus - hittel maradt talpon. Vallásos megszállottsága oly erős volt, hogy kitagadta Kathleent, amikor felfedezte viszonyát egy nős férfivel.
Mindez persze visszanyúlik a gyermekkorba. Apja, John Fitzgerald, ír bevándorlók támogatása révén jutott a bostoni polgármesteri székbe. Ez a támogatás mindennél fontosabb volt számára, s hogy megőrizze, leányát nem engedte továbbtanulni az egyik keleti parti liberális egyetemen. A tudásra vágyó ifjú leány Europában tanult. Később ugyancsak katolikus férjével együtt sokat bánkódott amiatt, hogy az igazán előkelő, ám protestáns bostoni társaság soha nem fogadta be. (folyt)
1990. július 22., vasárnap 10:35
|
Vissza »
|
|
Rose Kennedy száz éve (2.rész)
|
Talán mindezt ellensúlyozandó vetette bele magát teljes elánnal és igen ügyesen John F. politikai felemelkedésének egyengetésébe. ,,A családban a legjobb politikus mindig is a mama volt ,, - mondta egyszer Kennedy elnök a Fehér Házban. Valójában Rose már fiatal lány korában is inkább volt háziasszony a bostoni polgármesteri házban apja oldalán, mint kissé visszahúzódó édesanyja.
Később az ebédlőasztalnál gyermekei kötelesek voltak beszámolni neki a világ legfrissebb híreiről. Amikor John 1946-ban indult a képviselőházi választáson, a hadjáratot mamája tervezte meg. Ő maga a háttérben maradt; füstös kocsmákba, a helyi politika hátsóudvarába húzódva női hallgatóság, ír szervezetek és néha gyanús részegek előtt agitált fia mellett.
1969 óta özvegy. Korával járó gyengeségei ellenére ő a klán feje - a születésnapi ünnepségen gyermekein kívül 29 unokája, 22 dédunokája és meghívott vendégek százai gyűltek össze. Az amerikai kongresszus is fejet hajt a hölgy előtt, aki három nemzedéken át gyámkodott Amerika legismertebb családja felett: julius 22-ét Rose Kennedy napjává nyilvánították. +++
MTI-Panoráma
1990. július 22., vasárnap 10:48
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|