|
|
|
|
Két választás között
|
München, 1990. március 25. (SZER, Mérlegen) - Két választási forduló között. Kedves Hallgatóink A Mérleg műsoridejében több mint 2 hónapon keresztül hétről-hétre kommentrárban elemeztük a választási kampány eseményeit és fordulatait. Most - a választások első fordulója után - máris kezdetét vette a kampány rövid, de rendkívül intenzív záró szakasza, a második, döntő fordulóra való felkészülés jegyében. Ezt a szakaszt meghatározzák az első forduló eredményei, valamint a választási törvény előírásai.
Mit hozott az első forduló, mire lehet számítani a másodikban? A mikrofonnál Vadász János.
- Abból indulok ki, ami március 25-ike legfontosabb eredménye és következménye. Amit a második forduló csupán megerősíthet, de meg nem változtathat. A magyar társadalom halálos, megsemmisítő csapást mért a kommunista diktatúrára. Egyetlen nagyszerű szuverén döntéssel felszámolta azt a rendszert, azt a hatalmi csoportot, amely az országot negyven évig elnyomásban tartotta, lesűllyesztette és idegen hatalmi érdekeknek kiszolgáltatta. A választásra jogosultak meggyőző többsége elment szavazni és óriási többségük - 85-86 százalékuk - elutasította a hajdani állampárt utódainak jelöltjeit és listáit.
Az első forduló - mint nyomban rátérek - számos fontos kérdést eldöntetlenül hagyott, hála a fölöslegesen bonyolított választási rendszernek. De ez a kérdés - egyúttal a legfontosabb kérdés - visszavonhatatlanul eldőlt az elmúlt vasárnapon. A társadalom végleg eltemette Magyarországon a kommunizmust. És ezzel máris hatalmas lépéssel közelebb kerültünk Európához. Bizonyos értelemben már csatlakoztunk is kontinensünkhöz azzal, hogy demokratikus rendszerű szabad választáson a magyar társadalom az akaratát kinyilvánította. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Két választás között - 1. folyt.
|
Minden visszaélés, fogyatékosság ellenére ezektől nem mentesek a nyugat-európai országok sem. Európai színvonalú volt a választási kampány csakúgy, mint a vasárnapi szavazás békés, fegyelmezett lebonyolódása.
Sajnos nem érte el ezt a színvonalat a szavazatok összeszámlálása, a választási eredményekre vonatkozó tájékoztatás. Valóban nem ez a legfontosabb, bár nem árt emlékezni, hogy az európaiság, az európai színvonal nem csak a szabad választások lebonyolításában mérhető le, hanem abban is, hogy az urnák lezárása után az arra illetékesek képesek a szavazatokat reális időhatáron belül összeszámolni, összesíteni és az eredményről a társadalmat és a világot tájékoztatni.
A tavalyi kerekasztal tárgyalásokon kialkudott választójogi törvény, és az abban foglalt választási rendszer természetesen eleve gondoskodott arról, hogy vasárnap nem születhetett végleges döntés az új parlament összetételéről - ez csak a második fordulóban, április 8-ikán fog bekövetkezni. A választási rendszer demokratikus voltához nem férhet kétség, de ahhoz igen, hogy helyes volt-e ennyire bonyolulttá tenni. Valószínűleg jobb lett volna, ha a társadalmat nem terhelik meg két egymást követő fordulóval, ha a választási rendszer lehetővé teszi, hogy az első szabad választás napja egyúttal a végleges döntés napja is legyen. De ezen már nem lehet változtatni. A jelenlegi választási rendszer bonyolultságáról egyelőre nem érdemes tovább elmélkedni.
Annál inkább a második forduló kilátásairól. A pártok sokat emlegetett megmérettetése a pártlistákra adott szavazat-arányok alapján vasárnap megtörtént. A közvéleménykutatók ezúttal nem vallottak különös kudarcot, mint Nicaraguában, vagy Kelet-Németországban. Az eredmény többé-kevésbé igazolta felméréseiket. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Két választás között - 2. folyt.
|
A listák alapján a Demokrata Fórum kapta a legtöbb szavazatot, 24-25 százalékot. Szorosan nyomon követik a Szabad Demokraták, több mint 21 százalékkal. Nagy különbség választja el a két éllovast a középmezőnytől. A kisgazdák a vártnál valamivel gyengébben szerepeltek, de majdnem 12 százalékkal övék a harmadik hely. A magát megreformáltnak hírdető utódpárt, a Szocialista Párt, éppen megütötte a 10 százalékot. Majd a Fidesz következik majdnem 9, és végül a Kereszténydemokrata Párt körülbelül 6 és fél százalékkal.
Csupán ez a 6 párt haladta meg a 4 százalékos mércét, vagyis csak ezek kaphatnak mandátumokat a pártlistákra adott szavazatokból, valamint az országos listákról. Az induló pártok nagy többsége nem érte el ezt a mércét, beleértve a másik utódpártot, az MSZMP-t is. A választók szemlátomást el akarták kerülni szavazataik elaprózását a sok párt között. 6 párt kapta a leadott szavazatok 84 százalékát.
Mire lehet számítani a második fordulóban, illetve mitől is függ majd a mandátumok végleges megoszlása a pártok között? Az említett 6 párt, amelyek 4 százaléknál nagyobb mértékű támogatást kaptak vasárnap, nagyjából a rájuk jutott szavazatok arányában mandátumokat nyer a 152 pártlistás és az 58 országos listás mandátumból. Ehhez jön 5 mandátum, amelynek már vasárnap eldőlt a sorsa az egyéni választókerületekben, ahol csupán öten kaptak abszolút többséget. Ez azt jelenti, hogy a 386 mandátumból 215-nek már eldőlt a sorsa. A második fordulóban 171 egyéni választókerületben kell az erőpróbát megismételni, a fő szabály szerint azon jelöltek részvételével, akik vasárnap a szavazatok legalább 15 százalékát megkapták. A mandátum megszerzéséhez a második fordulóban relatív többség is elegendő. Tehát azé lesz a mandátum, aki a legtöbb szavazatot kapja. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Két választás között - 3. folyt.
|
A vasárnapi szavazatarányok nagyon-nagyon valószínűvé teszik, hogy az új parlamentben csak több párt együttesen rendelkezhet majd kormánytöbbséggel, tehát koalíciós kormányra lesz szükség. Ennek a parlamenti kormánytöbbségnek két vezető ereje lehet: vagy a Demokrata Fórum, vagy a Szabad Demokraták Szövetsége. Attól függően, hogy a második fordulóban mennyi mandátummal tudják növelni már eddig megszerzett mandátumaik számát. Ez viszont attól is függ, hogy milyen megállapodást tudnak kötni más pártokkal, a kisgazdákkal, a Fidesz-szel, a Kereszténydemokratákkal, amely megállapodások alapján ezek a pártok visszaléptetik jelöltjüket, vagy felkérik szavazóikat az MDF-es, vagy az SZDSZ-es jelöltek támogatására.
Persze magától értetődik, hogy ezek a megállapodások kölcsönösek. Hiszen az a logikus tény, hogy pártjaik együttesen koalíciós parlamenti többséget szerezzenek. Feltételezhető tehát, hogy az elkövetkező napokban mind az MDF, mind az SZDSZ legalábbis megpróbál elvi szövetséget kötni más pártokkal, nemcsak feltétlenül a második forudulóra, hanem egyúttal a remélt kormánykoalícióra is, hogy ezzel az egyes helyi választókerületi megállapodások irányát meghatározza, vagy legalábbis befolyásolja.
Másszóval: keserves alkudozásra van kilátás, amiről nem a pártok tehetnek. A választási rendszer logikája erre kényszeríti őket. A Demokrata Fórumnak ilyen téren nem sokkal, de valamivel jobbak az esélyei, mivel az első fordulóban ez a párt biztosította magának a legtöbb mandátumot és talán azért is, mert valószínűleg egy kicsit könnyebb a számára, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal kölcsönös egyezségekre jusson. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Két választás között - 4. folyt.
|
A verseny azonban korántsem lefutott. Sok függ attól, hogy a két nagy párt milyen ügyesen, milyen kompromisszumos készséggel jár el az alkudozások során. És persze még több függ attól, hogy a választók milyen mértékben lesznek hajlandóak követni pártjuk felhívását olyan jelölt támogatására, akire eredetileg tulajdonképpen nem kívántak szavazni.
A végső szót - a szabad választás elvének megfelelően - a második fordulóban is a társadalom hivatott kimondani.
(folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|