|
|
 |
|
 |
Magyar kormány: trükkök, hazugságok
|
-----------------------------------
München, 1990. január 21. (SZER, Világhíradó) - Még napjaink
botránya a belügy garázdálkodása az elmúlt hónapoké, éveké, a
nemzetgazdaság tönkretétele. Erről szól Kemény István kommentárja:
Szinte naponta adnak hírt az újságok áremelésekről és olyan
intézkedésekről mint a lakáskölcsönök törlesztési feltételeinek
megváltoztatása. Lépéseinek elfogadtatásához a legkülönbözőbb
trükkökhöz folyamodott a kormány. A parlament emelvényére állította
Kohl kancellárt, hogy ezzel is befolyásolja a képviselőket, holott
nyilvánvaló, hogy Kohlnak nem lehet feladata a magyar
gazdaságpolitikába való beavatkozás és hogy nem láthat tisztán abban
az útvesztőben, amelyben magunk sem tudunk eligazodni. Ennél jóval
hatásosabb fegyver volt a zsarolás. Arra hivatkoztak, hogy mindezt a
Nemzetközi Valutaalap követeli. Ha nem teljesítjük ezeket a
követeléseket, nem tudunk megegyezni velük. Ez esetben viszont
elmarad a nyugati támogatás. E támogatás nélkül februárban
összeomlik az ország.
Nem csak zsarolás volt ez, hanem hazugság is. A Nemzetközi
Valutaalap azoknak az országoknak a kormányaitól függ, amelyektől
pénzt kap feladatainak ellátásra. Ezek a kormányok nem kívánják a
demokratizálódó Magyarország összeomlását, és jobban bíznak a magyar
átalakulás sikerében, mint a többi, támogatásra szoruló országéban.
Mindeközben korábbi hazugságok és becsapások lepleződnek le
sorozatosan. Megtudhattuk, hogy az adósság összegéből 3 milliárd
dollárt letagadtak, és kételkednünk kell, hogy a most bevallott
összeg végre igaz-e. Megtudtuk, hogy már a nemzetközi pénzügyi
szervezetekbe való belépéskor letagadtak 1,5 milliárd dollárt, de
nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy az azóta eltelt időben
hogyan nőtt duplájára a letagadott összeg. (folyt.)
1990. január 21., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdasági csőd - 1. folyt.
|
Megtudtuk, hogy évről évre hamis költségvetést terjesztettek a
parlament elé. Értesültünk arról, hogy az 1989. évi költségvetési
hiány nem 19-20 milliárd, hanem 50 milliárd forint. Alig vettük ezt
tudomásul, arról kaptunk hírt, hogy nem 50 milliárd, hanem sokkal
több.
Két héttel ezelőtt tették közzé a kormány 1990. évi
gazdaságpolitikai programját. Ennek egyik pontja szerint az
inflációt 19-20 százalékosra tervezik. Eddig azonban egyetlen évbem
sem sikerült az infláció tervezett ütemét megtartani, a valóságos
infláció mindig nagyobb volt a tervezettnél. Most azonban már nem
csak attól kell félni, hogy több lesz 20 százaléknál, hanem sokkal
inkább attól, hogy jugoszláv vagy lengyel méretű vágtató infláció
lesz.
Az inflációt illetően a legsúlyosabb lépés az élelmiszerárak
felszabadítása volt. Vissi Ferenc, az Árhivatal elnöke már
hónapokkal ezelőtt megmondta, hogy az élelmiszerárak
felszabadításához két feltételt kell biztosítani. Az egyik állami
élelmiszertartalékok képzése, amelyeket szükség esetén piacra lehet
dobni, és ezzel az árak elszabadulását megakadályozni. A másik
feltétel az élelmiszerexport korlátozása, annak biztosítása, hogy
csak a felesleges készleteket adják el külföldön.
A két feltétel nem teljesült, a kormány decemberben mégis úgy
határozott, hogy felszabadítja az árakat. Vissi kijelentette, hogy
az adott körülmények között nem hajlandó az árakat felszabadítani.
Erre egész egyszerűen elvették tőle az élelmiszerárak
szabályozásának hatáskörét, és átadták a mezőgazdasági
minisztériumnak.
A Németh- kormány az életszínvonal csökkentésével akarja a
válságot megoldani vagy enyhíteni. Ezzel párhuzamosan viszont
vállalta és a parlamentre erőltette a világkiállítást, amely több
száz milliárd forintba és sok száz millió dollárba fog kerülni.
(folyt.)
1990. január 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdasági csőd - 2. folyt.
|
1990. január 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|