Rendszerváltás és az MTI

	Szakszervezeti állásfoglalás az áremelésekről (1. rész)
1990. január 10., szerda - Sztrájk, tömegdemonstráció, népszavazás - ezek a szavak sűrűn ismétlődtek a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsa (OKT) szerdai ülésén, amelyet egyebek között azért hívtak össze, hogy állásfoglalást alakítson ki a fogyasztói árak emeléséről, a szakszervezetek feladatairól. A Nagy Sándor elnökletével zajló vitában sokan ostorozták a kormány gazdaságpolitikáját. Egyes vélemények szerint a sorozatban hozott rossz döntések bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány nem ura a helyzetnek. Volt, aki azt követelte: a legszélesebb nyilvánosság előtt adjon választ a Minisztertanács elnöke a lakosságot sújtó intézkedéseket vitató kérdésekre. Mások szükségesnek tartották, hogy olyan országos demonstrációt szervezzenek a szakszervezetek, amelyben megmutatkozik a tagság ereje. A vitában az is felmerült: egyre inkább tapasztalható, hogy megrendül a tagság bizalma a szakszervezetekben, sokan úgy vélik, a rossz döntések azért születtek, mert a szakszervezetek nem képviselték elég jól a dolgozók érdekeit. Számosan azért fordítanak hátat a tömegmozgalomnak, mert hovatovább a tagdíjra fordított pénz a napi megélhetéshez kell. Ezzel kapcsolatban volt, aki feltette a szónoki kérdést: mit tesz, mit tehet a kormány, ha az emberek tömegesen nem fizetnek lakbért, közüzemi díjat. Az OKT egyik tagja azzal a javaslattal állt elő, hogy a szakszervezetek kezdeményezzenek népszavazást, s ily módon próbálják kikényszeríteni követeléseiket. Nagy Sándor annak a véleményének adott hangot, hogy indulatos, meggondolatlan lépéseket nem szabad tenni. A jelenlegi helyzetben adottak a kedvezőtlen feltételek, a kormány sem képes csodákra. A hosszas vita után közösen kialakított állásfoglalásban a tanács a szakszervezeti tagság nevében felháborodását fejezte ki az év elején végérehajtott fogyasztói áremelések összetétele, mértéke, valamint az intézkedések előkészítésének módja miatt. Az állásfoglalás szerint a mostani példátlan áremelési hullám rászabadítása a védtelen fogyasztókra egyoldalúan - az államigazgatási körön belüli egyeztetésekre korlátozódva - történt. A kormány nem mérte fel előzetesen a kialakult helyzet szociális összefüggéseit, és nem adott módot arra sem, hogy az érdekképviseleti szervek betöltsék társadalmi szerepüket. (folyt.köv.) 1990. január 10., szerda 16:34
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »