|
|
 |
|
 |
Áremelések
|
----------
München, 1990. január 8. (SZER, Magyar híradó) - Elszámoltatják
a kereskedelmi minisztert - ezt a Minisztertanács titkársága
közölte. Ugyanis az utóbbi napokban ellátási zavarok voltak. A
magyarázat azt hiszem egyszerű: mindenki tudta, hogy mától
jelentősen megemelkednek az élelmiszerárak. Rádiónk gazdasági
szakértőjének, Vadász Jánosnak egy kérdése és arra adott válasza
következik:
- Miért emelkednek az árak Magyarországon? Ezt a kérdést veti
fel minden egymást követő drágulási hullám. A válasz pedig egyúttal
megfelel egy másik kérdésre is: mit idéznek elő az emelkedő árak,
illetve mit nem idéznek elő?
Az államhatalom néhány esztendeje két fő indokot hangoztat -
lényegében minden alkalommal ezt a kettőt kombinálja eltérő
megjelenítési formában. Az egyik: korlátozni kell a hazai
fogyasztást, hogy több áru szabaduljon fel exportra, és így az
ország fizetőképessége egy súlyos helyzetben is fenntartható legyen.
Amíg az államhatalom erre az érvre támaszkodik, beismeri, hogy
mindeddig hiába vette fel a dollármilliárd kölcsönöket, mert a
kölcsönöktől várt eredmény, a visszafizetés szilárd bázisa, azaz
versenyképes termékszerkezet nem jött létre, és ezért az export csak
a hazai fogyasztás rovására növelhető.
Ez nem csupán a tehetetlenség érve, egyúttal veszélyes érv is,
mert hol van a határa a hazai fogyasztás korlátozásának? Ceausescu
például ördögi végletekig feszítette ezt az okoskodást, amikor
kiéheztette a lakosságot, hogy a felszabaduló exportból adósságokat
törlesszen, és a következmény szemmel látható.
Ez az érv csak akkor fogadható el, ha csak átmeneti ideig és
bizonyos határig támaszkodnak rá, máskülönben nincs hitele, és így
eredményesebb lesz. (folyt.)
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Áremelések - 1. folyt.
|
A másik érv meggyőzőbben hangzik: reális árrendszert kell
megteremteni, leépítvén a szubvenciók tömegét, ezen belül az állam
fogyasztói ártámogatásait, mert mindez szerves része egy életképes
gazdaság kialakításának, ami a későbbi felemelkedést biztosítja.
De ennek az érvnek is csak akkor lehet hitele, ha világosan
kiderül, hogy az államhatalom ezt a piacépítést valóban
következetesen folytatja. Tehát: nem csupán a lakosságnak fizetett
árszubvencióktól kíván megszabadulni, hanem a saját hatalmi
szférájában fizetett szubvenciótömegtől is, hogy ezáltal a
vállalatok függetlenségét, és a piachoz való alkalmazkodásuk egyik
alapfeltételét megteremtse.
Ezen a téren az elmúlt évtized tapasztalata sajnos egyértelmű
volt. A szubvenciók leépülése csak a lakosság rovására mutatkozott
meg. Ezt eredményezték a sorozatos áremelések, viszont az állam
gazdasági hatalmát érvényesítő vállalati támogatások lényegében
érintetlenek maradtak, sőt tovább halmozódtak.
Tehát senkinek sem lehettek olyan illúziói, hogy a reá hárított
infláció terhe olyan elkerülhetetlen áldozat, amely egy működőképes
piacgazdaság kialakításához szükséges.
Az államhatalom most kardoskodik, hogy ezúttal másként van.
Ezúttal már valóban a piacgazdaság kopogtat, sőt dörömből az ajtón,
amit szélesre kell tárni, hogy végre bejöhessen. És a szélesre tárt
ajtón ugyebár betódulnak a piaci színvonalú árak is, ami
kellemetlen, de ez az ára annak, hogy a piac minden következménnyel
berendezkedjék a házunkba.
Ezt mondják az illetékesek, de sajnos annyira leegyszerűsítik a
dolgot, hogy nem mondanak igazat. Egy kicsit kinyitják az ajtót,
hogy a toronymagas árak bejöhessenek, de a szélesre tárást még
mindig elbarikádozzák vállalati szubvenciókkal, termelői
monopoliumokkal, a verseny és importverseny korlátozásával, a
tulajdonreform hatalomátmentési akcióvá züllesztésével. Így a
társadalom nem érzékeli, hogy olyan áldozatot követelnek tőle, amely
egy gyökeres változás és kibontakozás szükséges mozzanata. (folyt.)
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Áremelések - 2. folyt.
|
De mindez még - szerencsére - korrigálható. Korrigálható 1990.
március 25-ikén, amikor a magyar társadalom első ízben szabad
parlamentet választ, amikor a társadalomnak végre alkalma nyílik,
hogy ezt a bizonyos ajtót maga tárja szélesre, és ezzel gazdasági
önrendelkezését is megvalósítsa. +++
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|