|
|
|
|
Áremelések
|
----------
München, 1990. január 8. (SZER, Magyar híradó) - Elszámoltatják a kereskedelmi minisztert - ezt a Minisztertanács titkársága közölte. Ugyanis az utóbbi napokban ellátási zavarok voltak. A magyarázat azt hiszem egyszerű: mindenki tudta, hogy mától jelentősen megemelkednek az élelmiszerárak. Rádiónk gazdasági szakértőjének, Vadász Jánosnak egy kérdése és arra adott válasza következik:
- Miért emelkednek az árak Magyarországon? Ezt a kérdést veti fel minden egymást követő drágulási hullám. A válasz pedig egyúttal megfelel egy másik kérdésre is: mit idéznek elő az emelkedő árak, illetve mit nem idéznek elő?
Az államhatalom néhány esztendeje két fő indokot hangoztat - lényegében minden alkalommal ezt a kettőt kombinálja eltérő megjelenítési formában. Az egyik: korlátozni kell a hazai fogyasztást, hogy több áru szabaduljon fel exportra, és így az ország fizetőképessége egy súlyos helyzetben is fenntartható legyen.
Amíg az államhatalom erre az érvre támaszkodik, beismeri, hogy mindeddig hiába vette fel a dollármilliárd kölcsönöket, mert a kölcsönöktől várt eredmény, a visszafizetés szilárd bázisa, azaz versenyképes termékszerkezet nem jött létre, és ezért az export csak a hazai fogyasztás rovására növelhető.
Ez nem csupán a tehetetlenség érve, egyúttal veszélyes érv is, mert hol van a határa a hazai fogyasztás korlátozásának? Ceausescu például ördögi végletekig feszítette ezt az okoskodást, amikor kiéheztette a lakosságot, hogy a felszabaduló exportból adósságokat törlesszen, és a következmény szemmel látható.
Ez az érv csak akkor fogadható el, ha csak átmeneti ideig és bizonyos határig támaszkodnak rá, máskülönben nincs hitele, és így eredményesebb lesz. (folyt.)
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Áremelések - 1. folyt.
|
A másik érv meggyőzőbben hangzik: reális árrendszert kell megteremteni, leépítvén a szubvenciók tömegét, ezen belül az állam fogyasztói ártámogatásait, mert mindez szerves része egy életképes gazdaság kialakításának, ami a későbbi felemelkedést biztosítja.
De ennek az érvnek is csak akkor lehet hitele, ha világosan kiderül, hogy az államhatalom ezt a piacépítést valóban következetesen folytatja. Tehát: nem csupán a lakosságnak fizetett árszubvencióktól kíván megszabadulni, hanem a saját hatalmi szférájában fizetett szubvenciótömegtől is, hogy ezáltal a vállalatok függetlenségét, és a piachoz való alkalmazkodásuk egyik alapfeltételét megteremtse.
Ezen a téren az elmúlt évtized tapasztalata sajnos egyértelmű volt. A szubvenciók leépülése csak a lakosság rovására mutatkozott meg. Ezt eredményezték a sorozatos áremelések, viszont az állam gazdasági hatalmát érvényesítő vállalati támogatások lényegében érintetlenek maradtak, sőt tovább halmozódtak.
Tehát senkinek sem lehettek olyan illúziói, hogy a reá hárított infláció terhe olyan elkerülhetetlen áldozat, amely egy működőképes piacgazdaság kialakításához szükséges.
Az államhatalom most kardoskodik, hogy ezúttal másként van. Ezúttal már valóban a piacgazdaság kopogtat, sőt dörömből az ajtón, amit szélesre kell tárni, hogy végre bejöhessen. És a szélesre tárt ajtón ugyebár betódulnak a piaci színvonalú árak is, ami kellemetlen, de ez az ára annak, hogy a piac minden következménnyel berendezkedjék a házunkba.
Ezt mondják az illetékesek, de sajnos annyira leegyszerűsítik a dolgot, hogy nem mondanak igazat. Egy kicsit kinyitják az ajtót, hogy a toronymagas árak bejöhessenek, de a szélesre tárást még mindig elbarikádozzák vállalati szubvenciókkal, termelői monopoliumokkal, a verseny és importverseny korlátozásával, a tulajdonreform hatalomátmentési akcióvá züllesztésével. Így a társadalom nem érzékeli, hogy olyan áldozatot követelnek tőle, amely egy gyökeres változás és kibontakozás szükséges mozzanata. (folyt.)
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Áremelések - 2. folyt.
|
De mindez még - szerencsére - korrigálható. Korrigálható 1990. március 25-ikén, amikor a magyar társadalom első ízben szabad parlamentet választ, amikor a társadalomnak végre alkalma nyílik, hogy ezt a bizonyos ajtót maga tárja szélesre, és ezzel gazdasági önrendelkezését is megvalósítsa. +++
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|