|
|
 |
|
 |
Nagy Sándor nyílt levele Németh Miklóshoz (1. rész)
(OS)
|
1990. január 5., péntek - Tisztelt Miniszterelnök Úr
Ön előtt is ismert; a szakszervezetek határozottan felemelték
szavukat az elmúlt év őszén, amikor napvilágot látott az alapvető
élelmiszerek szabad-ár kategóriába sorolásával kapcsolatos
,,koncepció,,. Ez nem sokkal azután történt, hogy egy teljességgel
értelmetlen és szükségtelen áremelés miatt 1,5 millió ember félórás
figyelmeztető sztrájkkal tiltakozott, amit a kormány nemcsak
figyelmen kívül hagyott, de súlyos, sértő szavakkal el is
marasztalt.
Akkor az Ön közvetlen munkatársai, a kormány egyes tagjai
egymással versenyeztek a szakszervezet elítélésében,
megbélyegzésében, amely szerintük ,,sztálinista,, szervezetként, nem
értvén és nem ismervén a ,,piac,, törvényeit, csak a saját
érdekeivel törődve és saját pozícióit mentve (?) lépett fel egy
,,jelentéktelen,, áremeléssel szemben. Holott már akkor is
nyilvánvaló volt, hogy az élelmiszergazdaság problémái átfogó
megoldást igényelnek. Ellenkező esetben néhány hónap múlva újabb
jelentős áremelésekkel kell számolni. Látható volt: a kormány ismét
a kisebb ellenállást, a fogyasztái áremelést választja.
Kisebb kötetet lehetne összeállítani az akkor megjelent
magyarázatokból, a szakszervezeteket elmarasztaló, kioktató
eszmefuttatásokból. Lelkes szószólónak bizonyult a tömegtájékoztatás
néhány nagy befolyású szerkesztősége is, mindenekelőtt a
televízióban. A fő kommentátorok - olykor a tárgyi ismeretek és a
hozzáértés minimumát is nélkülözve - siettek a kormány segítségére:
súlykolták a közvéleménybe, hogy a reformok fő ellenségei azok a
szakszervezetek, amelyek az elszabaduló infláció veszélyére
munkabeszüntetéssel figyelmeztettek.
Csodák csodája, az akkor hangoskodók most sokkal csendesebbek.
Hallgatnak a hétfőtől esedékes, egészen elképesztő áremelések
hátteréről. Ellenkező esetben végre el kellene magyarázniuk, hogy
miért árusítják az 5 forintért megtermelt búzából készült kenyeret
18 forintért a boltokban. Miért kell valamennyiünknek megfizetnünk,
hogy az ország egyik végén létrehozott ésszerütlenül nagy vágóhídhoz
az ország másik végéből szállítják az élőállatot. El kellene
magyarázniuk, hogy miféle kormányzati irányítás az, amely lehetővé
teszi, hogy az olcsón felvásárolt húst exportáló külkereskedelmi
vállalatok csaknem dupla áron értékesítenek, sőt ehhez az adófizetők
pénzén még több milliárdos támogatást is kapnak. Mint ahogy azt is
meg kellene magyarázniuk, hogy miért a fogyasztónak kell az
eredendően is az ő zsebére gazdaságossá tett export következtében
kialakuló belföldi áruhiány árát is ismételten megfizetnie.
(folyt.köv.)
1990. január 5., péntek 19:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|