|
|
 |
|
 |
Indulatos röpirat - a Kornai tanulmány
|
--------------------------------------
München, 1989. november 12. (SZER, Világhíradó) - Indulatos
röpirat az átmenet ügyében - ezt a címet viseli a neves magyar
közgazdász, Kornai János legújabb munkája, amely a napokban jelenik
meg. Ez a munka a gazdasági stratégia mai sürgűs feladatairól szól,
ezért nagy a politikai jelentősége. - Hallgassák meg Kemény Istvánt
Budapestről:
- Néhány nap múlva jelenik meg Kornai János "Indulatos röpirat
az átmenet ügyében" című műve. Kornai világhírű közgazdász, a
Közgazdaságtudományi Intézet osztályvezetője, és a Harward Egyetem
professzora. Idejét fele-fele részben osztja meg Budapest és Boston
között.
Az indulatos röpiratból egy részletet közölt a Figyelő
gazdaságpolitikai hetilap november 2-iki száma, és egy másik
részletet a november 9-iki szám. Interjút közölt a röpiratról a Heti
Világgazdaság november 11-iki száma, és ugyanebben a számban
olvashatjuk Tamás Gáspár Miklós "A Kornai bomba" című írását.
A régi párt által készített HVG-interjú bevezető mondata szerint
"lehetséges, hogy megszületett a következő három sorsdöntő év magyar
gazdaságpolitikájának elméleti váza".
Kornai saját állítása szerint könyvének két alapgondolata van.
Az egyik elveti a szektorok közötti esélyegyenlőség elvét, a másikat
pedig a stabilizációs-műtét szóval illeti. Etikai, politikai és
közgazdasági érvekkel támasztja alá Kornai azt az álláspontját, hogy
nem szabad egyenlő esélyt adni a magánszektornak és az állami
szektornak. A két szektor között ugyanis az a fő különbség, hogy a
magánszektorban az emberek a saját pénzüket költik, az állami
szektorban viszont a különböző vezetők a mások pénzét, az ország
pénzét költik. Éppen ezért a magánszektornak teljes szabadságot
követel Kornai, az állami szektorban viszont a legszigorúbb rendet
akarja bevezetni. Idézem szavait: (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kornai tanulmány - 1. folyt.
|
"Valósuljon meg a magánszektor igazi, teljes liberalizálása,
amibe beletartozik a szabad üzemalapítás, a szabad ár, a szabad
foglalkoztatás, bármilyen értéktárgy - például nemesfém, deviza -
szabad felhalmozása, a hazai pénz és a deviza szabad kivitele és
behozatala, a szabad külkereskedelmi tevékenység, a szabad
pénzkölcsönzés, a hitelező és az adós szabad megegyezésén alapuló
kamat mellett. Annak viszont, aki nem a saját zsebéből fizet, hanem
az államéból, a körmére kell nézni - nevezzék az illetőt
miniszternek, vállalatvezetőnek, bankigazgatónak, menedzsernek,
állami részvénytulajdonosnak, vagy állami részvénykezelőnek." -
idézet vége.
A magánszektor teljes liberalizálásának követelésében tehát
Kornai még az SZDSZ Rendszerváltás című programjában foglaltaknál is
radikálisabb. Az állami szektor megrendszabályozásának követelésével
viszont szembe helyezkedik valamennyi eddig közzétett
reformjavaslattal, és szembe helyezkedik a fennálló gyakorlattal is.
Különösen három ponton kíván korlátozásokat bevezetni. Idézem:
"Korlátoznám az állami vállalatok költési hajlamát, nem engedném
nyakló nélkül beruházni, bért emelni és importálni őket.
A második korlát a tulajdonjog elidegenítése: az én szememben
nincs felhatalmazva az állami vállalat vezetése arra, hogy áruba
bocsássa a vállalatot - valaki a sajátját eladhatja, a másét nem. Ez
a nép vagyona, és nagyon gondosan ki kell dolgozni annak összes jogi
és etikai garanciáit, hogy csak tisztességes feltételekkel lehessen
eladni".
A harmadik korlát: ahol egy vállalat monopolhelyzetben van, ott
az áraiba bele kell szólni." - idézet vége. (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kornai tanulmány - 2. folyt.
|
Említettem, hogy a könyv másik alapgondolata a stabilizációs
műtét, s ennek egyik része az infláció megállítása. Kornai
idevonatkozó gondolatai a Figyelő eheti számában olvashatók:
"Azért van infláció" - írja Kornai -, "mert a jelenlegi
pénzügyminiszter és elődei úgy határoztak, hogy legyen infláció. Az
infláció csak akkor szünhet meg, ha a jelenlegi pénzügyminiszter
vagy utódai úgy határoznak, hogy ne legyen infláció."
Arra is felhívja a figyelmet Kornai, hogy az infláció legjobban
a szegényeket sújtja: a kis fizetésűeket, a nyugdíjasokat, a
gyereküket nevelőket - azokat tehát, akik nyílt, vagy burkolt
sztrájkfenyegetéssel nem tudnak béremelést kikényszeríteni. Éppen
ezért minden szociálpolitikai programnak az infláció megfékezésével
kellene kezdődnie. Az infláció megállítása azonban nemcsak a
szegények érdekében szükséges, hanem a gazdasági rendszerváltáshoz
is. Inflációban ugyanis megszünik a racionális gazdasági kalkuláció.
Három terület van, ahol gyorsan lehet kézzelfogható eredményeket
elérni - mondta a HVG-interjú végén Kornai. E három terület: az
infláció lefékezése, a nyomasztó hiányjelenségek megszüntetése és a
magánvállalkozások fellendítése. +++
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|