Rendszerváltás és az MTI

	- Magyar és kelet-európai vállalkozások - 1. folyt.
A Guardian így folytatja: "és mit tesz mindennek a láttán a Nyugat? Lényegében semmit. Alig gondolnak el a vezetők valamit, máris túlhaladják az elgondolásokat az események. A politikusok még tanácstalanabbak, mint a hivatásos szakértőik. Bush elnök szerint a csúcstalálkozó nem sürgős, Sevardnadze és Baker tárgyalni fog a további tárgyalások ügyrendjéről, és Margaret Thatchernek sincs semmiféle konkrét terve, amit szombaton felvethetne Gorbacsovnak. George Mitchell, az amerikai szenátus többségi pártjának vezetője szerint a Nyugat szinte teljesen passzív állapotba szenderült, és még mindig a nyolcvanas évek közepén elterjedt félénkség és határozatlanság kábulatában él. Az új angol külügyminiszter óvatos hangokat penget, de az alsóház külügyi bizottságának elnöke kissé bátrabban szorgalmaz változásokat az évek óta észlelhető tespedés helyett. De a habozás és a tétovázás ideje lejárt" - írja a Guardian, majd így folytatja: "A berlini falon rést ütött a történelem, és ezrek tódulnak ki rajta Nyugat felé. Mindez most történik, ma, nem pediglen holnap. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Gorbacsov komolyan mondta: a Szovjetunió nem szándékszik erőszakkal beavatkozni szövetségeseinek a belügyeibe. A Kreml nemcsak, hogy némán tűri a szomszéd országokban a nem kommunista kormányok megalakulását, hanem - legalábbis a magyarok szerint - szándékosan szemet huny afelett, hogy a berlini falon ütött résen 10 ezrével vándorolnak ki a keletnémetek." A masszív szovjet monolit képe tehát már szétfoszlott. Varsó és Budapest az önnáló kísérletezések döntő fontosságú laboratóriuma, úgyhogy a Nyugat nem nézheti tétlenül a hüvelykujját szopva, hogy hogyan alakulnak ezek a kísérletek. Gorbacsovot szavánál kellene fogni, külön-külön kellene kezelni a keleti tömb minden országát, és lehetővé kellene tenni számukra, hogy kivívják maguknak a szabadságot. (folyt.) 1989. szeptember 20., szerda
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »