|
|
 |
|
 |
Pártviszályok
|
München, 1989. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Gadó György
kommentálja közéletünk egy új jelenségére hívja fel a figyelmet. A
pontatlan megnyilatkozások politikai viharokat válthatnak ki. Ime
két eset:
- Amióta az ellenzék komoly politikai tényezővé vált, sűrűsödnek
azok a megnyilatkozások, amelyek ezt az ellenzéket és különböző
pártjait, szervezeteit igyekeznek lejáratni. Ha ugyanazt követeli
egyikük, mint a másikuk, akkor az a baj, ime nincs sajátos
programjuk. A vádlók nem tőrödnek azzal, hogy sok sarkalatos
kérdésben az ellenzéki pártoknak szükségképpen egyet kell érteniük.
Ha viszont eltérnek követeléseik, akkor a vád úgy hangzik, hogy a
széthúzás tönkreteszi az ellenzéket. Mintha nem az lenne a
természetes, hogy a legtöbb tekintetben megoszoljanak a vélemények.
Ha egy ellenzéki párt hajlandó tárgyalni az MSZMP-vel, méghozzá nem
is külön és titokban, hanem az Ellenzéki Kerekasztal részvevőjeként
és csakis a nyilvánosság előtt, akkor rásütik, hogy lepaktál a
hatalommal, és ha ezeken a tárgyalásokon kemény és következetes
ellenzéki álláspontot képvisel, akkor azt kifogásolják, hogy öntelt,
erőszakos, amellett irreális elképzeléseivel a békés kibontakozást
veszélyezteti.
Igencsak furcsa, hogy az ellenzék bírálóinak kétes összetételű
kórusát helyesnek ítélte a maga hangjával gazdagítani az a Varga
Csaba - a Magyar Néppárt egyik vezetője -, aki az Ellenzéki
Kerekasztal sajtófőnöke gyanánt nyilatkozott a Népszabadságnak.
Ebben a minőségében nem a saját pártját, nem is az Ellenzéki
Kerekasztal egészét bírálta, hanem egyes szervezeteit, a Szabad
Demokraták Szövetségét, a Demokrata Fórumot és a Független
Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Azt rótta fel nekik, hogy
túlságosan elbizakodtak, túlbecsülték saját esélyeiket és - amint
mondotta - zavaró volt ez a magabiztosságuk és az, hogy nem mindig
értékelték helyesen a társadalmi folyamatokat, amelyek
Magyarországon lezajlanak. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|