|
|
|
|
Király Béla - interjú (1. rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1989. június 4. vasárnap (MTI-tud) - A Nagy Imre és sorstársai temetésére 33 év után először hazalátogató Király Béla az MTI-nek adott interjújában kifejezte reményét, hogy a gyászszertartás alkalmából nem történik semmi olyasmi, ami megszakítaná a magyarországi változások békés folyamatát.
Király Béla, aki az 1956-os népfelkelés során a Nemzetőrség parancsnoka, s e tisztében Nagy Imre egyik közvetlen munkatársa volt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság meghívására vesz részt és mond beszédet a június 16-ikai gyászszertartáson. A ma 77 éves Király Béla hivatásos katona volt. 1945 után a vezérkari tiszt nagy feladatokat kapott: tábornokként az új hadsereg gyalogságának élén állt, majd 1950-ben az újonnan szervezett Zrinyi Miklós Katonai Akadémia első parancsnokának nevezték ki. Egy évvel később koholt vádak alapján halálra ítélték, s öt évi börtön után, néhány héttel az 1956 október 23-ikén kirobbant népfelkelés előtt szabadult. A felkelés leverése óta az Egyesült Államokban él; ott meglett fővel történettudományi tanulmányokat végzett, majd évtizedeken át tekintélyes New York-i egyetemek tanára volt. Napjainkban is elismert tudományos tevékenységet folytat: az általa alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulat hatvannál több kötetet jelentetett már meg - a Columbia egyetem terjesztésében -, túlnyomórészt a magyar történelem kérdéseiről, mind külföldön élő, mind hazai szerzők tollából. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (2. rész)
|
Király Béla New Jersey állam egy városkájában lévő otthonában fogadta az MTI washingtoni tudósítóját. A kérdésre, mi indította első hazai útjára, így válaszolt: - Kéthly Annával (a népfelkelésben ugyancsak fontos szerepet játszott, szintén emigrációba kényszerült, azóta elhúnyt szociáldemokrata politikussal - a tud.megj.) mintegy fogadalmat tettünk: addig nem lépjük át a határt, amíg a nemzetnek nem lesz lehetősége kifejeznie azt a tiszteletet Nagy Imre és vértanú-társai iránt, amelyet ők kiérdemeltek. Most, hogy ez megtörténik, haza tudok menni. Úgy hiszem, mint a nemzetőrség egykori parancsnoka, beszélhetek a szabadságharcosok nevében - ha persze a ,,nyugati magyarság,, nevében nem is, amint valahol írták, hisz az emigráció annyira megosztott, hogy azt senki nem képviselheti... Magam, őszintén szólva, nem is szeretem megkülönböztetni a hazai vagy a külföldi magyart: aki átlépi az ország határát, az is választhat, hogy saját elhatározásából magyar marad - vagy pedig magyarul is beszélő amerikai válik belőle. Én és barátaim az előbbit választottuk, s úgy véljük: a magyarnak maradás elhatározása mellett arra is szükség van, hogy vállaljuk a magyarság sorsát, hogy cselekedjünk is érte. Úgy érzem, én ezt tettem az elmúlt 33 évben, az én hozzájárulásom a magyarság ügyéhez az, hogy hazánkkal kapcsolatos tudományos irodalmat írjak, szerkesszek, kiadjak - ezzel bizonyítottam, hogy magyar vagyok. - Hogyan látja e 33 év után a részvevőből lett tekintélyes történész 1956-ot - erről tudakozódtak a következő kérdések, amelyekre Király professzor elsőnek tömör választ adott: - Ugyanúgy, ahogy 1956-ban... Véleményem semmit nem változott. Úgy hiszem: az, amit elértem, hogy egy demokratikus forradalom fegyveres erőinek élére választottak, a legmagasabb, ami elérhető. Életem fénypontja volt ez azért is, mert Nagy Imre mellett dolgozhattam, akit a háború vége óta ismertem, s akit mint az elmúlt száz év egyik kiemelkedő magyar államférfiját tisztelek. Király Béla megítélése szerint a forradalom győzelme vitathatatlan: hogy azt külső hatalom megdöntötte, ezen nem változtat. Tény, hogy eltörölték a régi hatalom intézményeit, így a két fő pillért, a sztálinista pártot és titkosrendőrséget, és kialakultak az új hatalom intézményei: november elejére az ország, a gazdaság az új forradalmi, népi bizottságok, tanácsok vezetése alatt állt, megvalósult bennük, s a munkástanácsokban a közvetlen demokrácia, Budapesten többpárti kormány működött. Olyan szilárd új intézményrendszer alakult ki, amelyet semmilyen belső erő nem tudott volna megdönteni - hangoztatta. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (3. rész)
|
Király professzor hevesen cáfolta a nyugati szakirodalomban élő véleményeket, hogy az ország semlegességének kinyilvánítása váltotta volna ki a szovjet katonai beavatkozást. - Nagy Imre egyetlen olyan reformot sem valósított meg 1956-ban, amellyel ne foglalkozott volna már korábbi tanulmányaiban. Így 1955-ben írt arról, hogy a Duna-medenc országainak a katonai tömböktől független, semleges övezetet kellene alkotniuk. Akkor foglalkozott ezzel, amikor a Szovjetunió ismételten kinyilvánította a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás alapelveit - hitt ebben. Egyébként 1956-ban fordítva történt, mint ahogy sokan állítják: nem Nagy Imre bejelentése, a Varsói Szerződésből való kilépés váltotta ki a szovjet beavatkozást, hanem a semlegesség kinyilvánítása az utolsó, kétségbeesett gesztus volt arra, hogy Nagy Imre megkísérelje feltartani a beavatkozást. A Budapesten tárgyalt vezető szovjet politikusok, Mikojan és Szuszlov, október 30-ikára virradóra úgy repültek haza, hogy jóváhagyásukat adták a többpártrendszerhez és a semlegességhez - bár az utóbbit egyébként Nagy Imre nem tartotta sürgetőnek. Ugyanazon az éjjelen született azután Moszkvában a döntés a beavatkozásról. Köztudottak voltak annak előkészületei, özönlöttek be a szovjet csapatok - ezek után jelentette be Nagy Imre a kilépést a Varsói Szerződésből. A moszkvai döntés indítékaival kapcsolatban Király Béla kifejtette: a jelek szerint az SZKP Politikai Bizottságában végül többségbe kerültek a maradék sztálinisták, s nem kis szerepe volt Zsukov honvédelmi miniszter katonai megfontolásainak: mivel a Szovjetuniónak akkor még nem voltak interkontinentális rakétái, nyomós szempont volt, hogy Magyarországon maradhassanak az észak-olasz iparvidék elérésére alkalmas közepes hatótávolságú rakéták. A kínai vezetés a kezdeti támogatás után ugyancsak elutasította a magyar forradalmat és Tito jugoszláv elnököt is aggasztotta a többpártrendszer. Ő egyébként sztálinista restaurációtól is tartott, ezért javasolta, hogy - az eredeti szovjet elképzeléssel szemben - ne Münnich Ferenc, hanem Kádár János alakítsa meg az új kormányt. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (4. rész)
|
Király Béla határozottan cáfolta a nézeteket, amelyek Nagy Imre emberi gyengeségére, határozatlanságára vonatkoznak. - Ő volt az egyetlen kommunista, aki 1947-ben szót emelt a pártok, a szakszervezetek felszámolása, a parasztság kollektivizálása ellen. Elvei mellett egy életen át kitartott, a legsúlyosabb helyzetben is. Tanúk vannak rá, hogy romániai fogságában hazatérést, tisztséget ajánlottak fel neki, ha ellenforradalomnak minősíti a forradalmat. Ez lenne gyenge ember, aki erről még tárgyalni sem akart? Úgy hiszem, még az akasztófa alá is hűséges kommunistaként ment - soha nem adta fel meggyőződését. A kérdésre, hogyan látja a magyarországi helyzetet, Király Béla elmondotta: - Az utolsó fél században, a háború óta felhalmozódott problémákat csak radikális reform oldhatja meg. Ennek alapkérdése, hogy végre a nép, amelynek nevében uralkodnak, maga határozza meg a kormányzást, tisztességes választások, parlament, új alkotmány alapján. Errefelé haladunk, s ezt érzésem szerint nem lehet visszafordítani - mégha sok hamisságot el is lehet még követni. - Nagyon tisztelem az ellenzék programjait, azt, hogy hangsúlyozzák: rendezetten, békésen, erőszak, bosszú nélkül akarják a változásokat végrehajtani. Tanulnunk kell abból, ami például Spanyolországban, vagy Uruguayban történt, ahol korábban a barikád különböző oldalán állott emberek nem a bosszút, az erőszakot keresik, hanem azt, hogyan tudnak együtt élni. Ez a jövő alapja. ÉÉ nagyon remélem: nem lesznek olyan embertelen, magyartalan egyének, bármely oldalról is, akik a temetés alkalmával provokálnának, hogy megszakítsák ezt a békés fejlődést. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 16:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (5. rész)
|
- Mit vár hazai látogatásától? - Azt, hogy a mártírjaink előtt kifejezett tisztelet erősíti a nemzet öntudatát, a haza szeretetét. Van immár nagyon tevékeny vezető réteg, de nincs még aktívan politizáló tömeg - remélem, hogy a változások sokkal szélesebb rétegeket mozgatnak majd meg. De nem győzöm hangsúlyozni: e fokozódó tevékenység a kristálytiszta politikai célokért maradjon békés. A temetésnek, amely, mint remélem, mindvégig csendben, méltóságteljesen zajlik majd le, jelképes intelemnek is kell lennie, hogy továbbra is csendben, méltósággal, eltökélten - de erőszak, a megtorlás igénye nélkül törekedjünk a reformpolitika sikerére. A békés folytatás, a stabilitás alapkövetelmény ahhoz is, hogy megkapjuk azt, amit a nyugati kormányok, köztük az amerikai, segítő szándékuk ellenére maguk nem tudnak megadni: hogy a nyugati tőke, a technológia beáramoljék az országba és segítse a fejlődést. Egyébként Bush elnök látogatásának - aki egyébként nyilván nem jön üres kézzel - lélektanilag is nagy jelentősége lesz majd a nyugati gazdasági körök számára. - Az új alkotmányba talán fel kellene venni egy alapvető magyar emberi jogot: az újrakezdés jogát... hogy ne lehessenek újra számonkérő és igazoló bizottságok, és népbíróságok. Hogy töröljék el a halálbüntetést, hogy ne kelljen mindegyre újra temetni halottainkat, bevallva, hogy ártatlanokat akasztottak. Ám vizsgálják meg tudósok, tárgyilagosan, tanulságul a jövő számára, kiket és milyen erkölcsi felelősség terhel, de ne lehessen ennek büntetőjogi következménye. Minden magyarnak meg kell adni az újrakezdés jogát - mondotta az MTI-nek adott interjújában Király Béla. +++
1989. június 4., vasárnap 16:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|