|
|
|
|
A pünkösdi király
|
A pünkösdi király SZER ----------------- München, 1989. május 15. Magyar híradó Ha valami idegen a magyar nép és Európa szokásaitól, életétől, az a kommunista párt. Ha valami közömbös, ellenséges és a "bennszülöttek" társadalmával háborúban áll, úgy hogy, még ünnepeit is elveszi, sőt a felette aratott győzelmek emlékét ünnepelteti vele, az a kommunista párt. Aligha várhatjuk tőle, hogy épp ennek a népszokásnak engedelmeskedjék. Helyette kell döntenünk. Pünkösd másnapja van, nincs halasztani való időnk. Találomra egyik kollégámat, Zsille Zoltánt kérdezem: mond, te kit választanál? - Lehet halottat is választani? Akkor Rákosi Mátyás. - Nem, élőt kell - Jó, akkor olyat választok, aki halottabb a halottaknál, mert megéri a saját politikai halálát: Kádár Jánost. Kádárt tavaly pünkösdkor fosztották meg hosszúra nyúlt királysága felétől, idén májusban a trónfosztás teljessé vált. - És éppen őt választod? - Éppen őt. Most, a hosszúra nyúlt, katasztrófális következményekkel járó uralma végén a kommunista párt - végül is magyar emberek voltak, vannak is többnyire - talán hasonul, alkalmazkodik a magyar történelem hagyományaihoz, és megteszi azt - ez a történelmi hivatása az utolsó, és tegyük hozzá egyben első szolgálata is a nemzetnek -, megteszi azt, amit még tehet, amit még várhatunk tőle, hogy visszavonul az illegalitásba, ahol mindig is volt, amikor hatalomra tört és amikor már hatalomra került - a magyar lakosság érdekei ellenében. Azt, hogy visszavonul a törpe, illegális pártocska-pozicíójába. (folyt.)
1989. május 15., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|