|
|
 |
|
 |
Új kórházi szárnyat avattak Siófokon (Csehák Judit)
|
1989. május 2., kedd - Új épületszárnnyal gyarapodott a siófoki kórház. A húsz éves gyógyintézmény első jelentősebb rekonstrukciójának eredményeként 400-ról 468-ra nőtt a betegágyak száma, létrehozták az eddig nélkülözött intenzív terápiás osztályt, a kórházi gyógyszertárat, s korszerű feltételeket teremtettek a járóbetegellátás számára is. A gyógyintézmény új traktusát kedden délután Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter adta át rendeltetésének.
A gyógyintézet bővítésére és korszerűsítésére felhasznált
csaknem 142 millió forint - amelynek nagyobb hányada nem az
államkasszából, hanem a városi tanács saját forrásaiból származott -
nemcsak helyi célokat szolgál. Siófok és környékének lakossága
mellett évente több mint 20 ezer üdülővendég - köztük sok külföldi -
veszi igénybe a kórház különféle egészségügyi szolgáltatásait. A
rekonstrukció nemcsak mennyiségi növekedést, hanem a betegek
elhelyezésében és a gyógyító munka környezeti feltételeiben
minőségi, színvonalbeli javulást is hozott.
Gáti István tanácselnök a kórházi avatóünnepségen elmondta, hogy
a következő években is folytatódik a gyógyintézmény korszerűsítése.
Anyagi lehetőségeiket ezentúl a berendezések és műszerek
felújítására összpontosítják. Céljuk az, hogy orvostechnikai
szempontból is nemzetközi színvonalúvá fejlesszék a siófoki
kórházat. (MTI)
1989. május 2., kedd 18:31
|
Vissza »
|
|
Hároméves program a gazdaság átalakítására - Átdolgozás után társadalmi vita (3. rész)
|
- A világgazdaságra való nyitási törekvésünk egyik kulcskérdése,
hogy a KGST működési rendszere végre kimozduljon a holtpontról,
mivel jelenleg az egymás közötti forgalom is csökken, s a régi
elszámolási rendszer - amely gyakorlatilag kikapcsolja a piacot -
veszteségeket okoz. Célszerű lenne tehát most a kétoldalú
együttműködést előtérbe helyezni a sokoldalúval szemben, mégpedig
minél előbb. Olyan átütő erővel kell elkezdeni ezt a fajta
változást, hogy az ne tudjon visszarendeződni. A szovjet
partnerekkel minderről már folynak a tárgyalások. Jelentős eredmény
lenne, ha - első lépésként - az állami kereskedelem a két ország
között 40-50 százalékra visszaszorulna, s a többi a közvetlen
kapcsolatépítésekre alapozódna, az elszámolás pedig valamiféle
konvertibilis valutában történne. Lengyelországgal is könnyen
megvalósítható lenne az ilyenfajta váltás. Véleményem szerint az
átállást folyamatosan kell megoldani, ám jónéhány szakember szerint
arra gyorsan, szinte azonnal és egyidejűleg kell sort keríteni.
Effajta váltás akkor is indokolt, ha - s ezt jól tudjuk - eleinte a
magyar gazdaságnak veszteségeket jelent a konvertibilis valutában
való elszámolás bevezetése, ám ha nem változtatunk a kialakult rossz
gyakorlaton, akkor is tetemes veszteség terheli gazdaságunkat.
Egy másik igen fontos eleme ennek a programtervezetnek a
piacteremtés, vagy ahogy eddig fogalmaztunk: a piacépítés. Ehhez mi
szükséges?
- Megfelelő kormányzati, pénzügyi irányítás. Jelenleg ugyanis az
e téren tapasztalható mozdulatlanság alapvető gátja mindenfajta
belső vállalkozásnak, s a működőtőke bevonásának. A különböző
külföldi pénzügyi tanácsadó szervek szakemberei ittjártukkor
értetlenségüknek adtak hangot, amikor megismerték a magyar pénzügyi
szabályozók sokszáz oldalas kusza gyűjteményét, és kifejtették: amíg
ilyen szabályozás érvényesül nálunk, ne is számítsunk a külföldi
vállalkozások nagyobb érdeklődésére hazánk iránt. Mindezt figyelembe
véve, a reformbizottság véleménye szerint kormányprogramot kell
kidolgozni a korszerű piacteremtésre, ezen belül hangsúlyozottan a
deregulációra vonatkozóan, amely számol a vállalati és a lakossági
kezdeményezésekkel. (folyt. köv.)
1989. május 3., szerda 00:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Hároméves program a gazdaság átalakítására - Átdolgozás után társadalmi vita (4. rész)
|
- Ehhez tartozik a struktúrapolitika is, vagyis hogy a piac
miként hat majd a termelési szerkezet változására. Marketing
szemléletű, a hiánygazdasággal szemben álló termelési struktúrára
van szükség, mindenekelőtt a feldolgozóiparban. Az úgynevezett
válságágazatokban - mint amilyen a kohászat, a szénbányászat, és
egyes vegyipari ágak - növekednek az állami feladatok, különösen a
felszámolási eljárások következetes végrehajtásában.
- Kulcskérdésként kezeli a tervezet a tulajdonreform megkezdését
is. Három év alatt valószínűleg nem lehet nagy áttörést elérni
etekintetben, de a folyamatos változást érzékelhetővé kell tenni.
Fontos lépés a folyamatban az átalakulási törvény megalkotása, a
vagyonkezelő központok működési feltételeinek kimunkálása, és a
privatizálás, amelyre nemcsak a kereskedelemben van szükség, hanem
az iparban, az építőiparban, a szolgáltató és humánszférában is. A
reformbizottság szerint a privatizációra is kormányprogramot kell
kidolgozni, annál is inkább, mert sem a dereguálációnak, sem a
privatizációnak nincsenek meg a szükséges állami intézményei. Amúgy
is csak átfogó tulajdonreformmal képzelhető el a működőtőke
bevonása.
- Végül, de nem utolsó sorban ez az egész programcsomag nem
fogadtatható el a társadalommal, ha nem kerül sor alapvető
változtatásokra az elosztási politikában; mindenekelőtt a
lakásgazdálkodás finanszírozásában, továbbá az egészségügyi és a
nyugdíjrendszerben. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy mindez a
lakosság széles rétegeit érintő jövedelmi átrendeződéssel is jár,
vagyis lesznek, akik kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek, mások, így
például a fiatalok viszont jobb feltételekhez juthatnak.
Megalapozott társadalmi igénynek tartjuk olyan szociális háló
kiépítését is, amely a legszegényebb rétegekre koncentrál.
- A programban számolnak a tartós inflációval és az állami
támogatások drasztikus leépítésével. Milyen ütemű lesz - a várakozás
szerint - a következő években az infláció, lehet-e azt mesterségesen
fékezni, és mekkora támogatásleépítést képzelnek el?
- Mindkét kérdéssel a reformbizottság részletesen és külön is
foglalkozott a munkacsoport anyaga alapján. Egységes véleményünk
szerint az infláció adminisztratív eszközökkel való fékezése a
reform szétzilálását jelenti. Tartósan - legalább is a három év
alatt - 15 százalék körüli átlagos évi inflációval kell számolni, s
ez a mérték is csak erőteljes antiinflációs politikával tartható.
(folyt. köv.)
1989. május 3., szerda 00:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|