|
|
|
|
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapesti
Szervezetének állásfoglalása (1. rész)
(OS)
|
1990. július 8., vasárnap - Az FKgP budapesti szervezete ezúton bejelenti tiltakozását a főváros és lakossága, valamint a kisnyugdíjasok nevében a szabad, demokratikus választásokon megbukott rendszer burkolt vagyonátmentési folyamata ellen. Tovább folytatódik az előző bukott rendszert kiszolgáló személyek korkedvezménnyel való magas összegű nyugdíjazása. Ezek a manőverek a lakosságot mélyen sértik és irritálják, hiszen az országban számtalan létminimum alatti nyugdíjas tengődik, miközben arra érdemtelen emberek, akik az ország tönkretételében tevékenyen részt vettek, magas összegű nyugdíjban részesülnek. Pártunk egyik alapvető programja volt a választások előtt a magas nyugdíjak felülvizsgálata. Ezt a programot támogatta szavazatával a több mint 2 millió nyugdíjas az országban. ,,Alapvető tervünk az, hogy alsó és felső határokkal korlátozott nyugdíjak kerüljenek megállapításra, amelyek egyfelől biztosítják, hogy a legkisebb nyugdíjból is meg lehessen élni becsületesen, másfelől a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy a nyugdíjak felső határát is megvonjuk.,,
Tudomásunk szerint sajnos ezidáig ilyen felülvizsgálatra vonatkozó kezdeményezés nem történt, a bukott apparátcsikok magas nyugdíjainak felülvizsgálata, a korkedvezményes nyugdíjazások nemhogy leálltak volna, hanem még erősödtek az utóbbi időben. A fenyegető mértékben szaporodó sok ezer munkanélküli és kisnyugdíjas elkeseredését és reménytelenségét még inkább fokozza ez a jelenség és aláássa a rendszerváltás valódiságába vetett hitét. A helyi lakosság ebből ezidáig semmit nem tapasztalt, csak a helyzet eldurvulását és az igazságtalanság növekedését. Az önhibájukon kívül munkanélkülivé váló becsületes dolgozókat joggal háborítja fel a kétes érdemek alapján korkedvezménnyel nyugdíjba vonult apparátcsikoknak az egyébként is magas nyugdíj melletti foglalkoztatása.
Követeljük a 43 év után először legitim parlamenttől, hogy az előző diktatorikus rendszer által, saját céljuk elérésére alkotott törvényeket azonnal függessze fel, illetve érvénytelenítse, mert ezek a törvények akadályozzák a további kibontakozást és a rendszerváltás igazi megvalósulását. Míg ezek a törvények érvényben vannak, a rendszerváltozásról még csak beszélni sem lehet. (folyt. köv.)
1990. július 8., vasárnap 16:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapesti
Szervezetének állásfoglalása (2. rész)
(OS)
|
Példa erre többek között a Minisztertanács 59/1989. (VI.19.) MT. rendelete az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X.31.) MT. rendelet, illetve rendeletek. A módosítás értelemszerűen a hatalom s az állami tulajdon átjátszására, átmentésére ad lehetőséget. A régi hatalom jól tudta, mi következik, s készült a rendszerváltásra. Ennek kapcsán egyértelműen kiviláglik, hogy tudták azt, hogy a politikai és a kormányzói hatalom elvesztése mellett meg kell őrizni a mindennél fontosabbat, a gazdasági hatalmat. Ennek birtokában lehetőség nyílik arra, hogy bármely, nekik nem tetsző kormányt előbb-utóbb mebuktathassák. Ezért a demokratizálás, az önállóság és egyéb hangzatos szavak jegyében hozták azokat a törvényeket, amelyek tulajdonképpen saját érdekeiket szolgálják.
Ezzel úgy elszigetelték a gazdaságot, amelyben több mint 40 éves hatalom és bürokrácia ül a posztokon, hogy ezt feltörni csak a törvények sürgős módosításával vagy eltörlésével lehet. Ha II. József osztrák császár megtehette halála előtt, hogy az általa hozott népellenes törvényeket egy tollvonással eltörölte, miért nem tudná ugyanezt megtenni a szabad, demokratikus választásokon a nép bizalmát elnyert független koalíciós magyar kormány. Országszerte szerveződnek a régi hatalom bukott emberei mindenféle kitalált szervezetekben. A gyárakban, az üzemekben, a közhivatalokban még a régi rendszer urai ülnek. Látjuk a munkahelyi szervezkedések - munkástanácsok - kínjait, amely a munkahelyekről eltanácsolja a koalíciós pártok tagjait. Látjuk az elégedetlen embereket, akik várják a századik napot. Látják, s egyre több a kétely, a reménytelenség. Félő, ha sürgősen nem történik intézkedés, megkérdőjeleződik az új hatalom, a kormánykoalíció életképessége. Mert a lakosságot, a választópolgárokat nem érdekli az, ami távollétében történik, például ki milyen nagykövet vagy államtitkár lesz. A választópolgárt az érdekli, hogy ott mi történik, ahol él és életének nagy részét tölti. Ha ott van változás, akkor van bizalom, ellenkező esetben minden elveszett.
Gondolnunk kell arra, hogy közelednek a helyhatósági választások, s ha a széles tömegeket ebben az elégedetlenségben tartjuk tovább, akkor reményeik odavesznek. Ezért igen sikeres politikai cselekedetnek tartanánk, ha éppen az FKgP kezdeményezésére sikerülne megalkotni a földtulajdon-törvényt, az 1952. évi IV. törvény hatálytalanítását, a vállalati törvény módosítását és a nyugdíjtörvényt. (folyt.köv.)
1990. július 8., vasárnap 16:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapesti
Szervezetének állásfoglalása (3. rész)
(OS)
|
Ha éppen az FKgP kezdeményezésére történne olyan törvényalkotás, amely feloldaná napjaink egyik legnagyobb feszültségeit. S ez nem mindegy részünkre, hiszen egy viszonylag sikertelen országgyűlésiképviselő-választás után, feltétlen célunk kell hogy legyen a helyhatóségi választásokon a minél jobb eredmény elérése.
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt választási programjához híven szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartja a tulajdonviszonyok rendezését és annak a magántulajdon erősítése irányába történő elmozdítását az 1947-es tulajdoni állapotokból kiindulva. Az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján államosított házingatlanokat, kisipari, kiskereskedelmi műhelyeket szintén vissza kell adni az eredeti tulajdonosának vagy örökösének. A fentebb említett vállalati törvény módosítása feltétlen szükséges. Az új nyugdíjtörvényt minél előbb a Parlament elé kell vinni. Meg kell állapítani a nyugdíjak alsó és felső határát oly módon, hogy a legalacsonyabb nyugdíj a mindenkori társadalmi minimum + 20 százalékában legyen meghatározva, a legmagasabb pedig a legkisebb nyugdíjnak legfeljebb négy-ötszöröse legyen.
Elérkezett az idő, hogy az FKgP nyíltan megmondja, hogy kik a felelősek a nép egyre nagyobb arányú elnyomorodásáért. A politikai hangoskodás közepette miért nem nyúl a koalíciós kormányunk radikálisabb reformokhoz? Egyetlen párt vagy szervezet sem tárta fel eddig az igazi okokat. Bátran fel kell tárni a felelősség kérdését a nép előtt, mert a nép bizalmát csak így nyerhetjük el. Nem akarunk boszorkányüldözést, de a nép kívánja, hogy nevén nevezzük a felelősöket, és amennyiben beigazolódott a vétkességük - amelyet a magyar nép ellen elkövettek -, igenis bírósági úton felelősségre kell vonni őket, és a jogtalanul megszerzett vagyoni előnyöket meg kell tőlük vonni és a népgazdaság javára azokat hasznosítani kell. Az FKgP, mint a koalíciós kormány egyik tagja, ne tűrje el a Parlamentben az obstrukciós, parttalan vitákat, mert az ellenzék ezeket tudatosan csinálja azért, hogy a sarkalatos törvények megalkotását elodázza. Nyilvánvalóvá kell hogy váljon a koalíciós kormány előtt, hogy ezek az obstrukciós viták csak arra valók, hogy a kormányt lejárassák, hogy bebizonyíthassák azt, hogy a kormány tehetetlen, kormányzásra képtelen és ezáltal megbuktassák. A játék erre megy, ezt észre kell venni Az FKgP-nak, mint kormányzó pártnak mindenekelőtt fontosabb, hogy a választásokon tett ígéreteit beváltsa, mert pártunk léte vagy nem léte ezeken áll vagy bukik. (folyt.köv.)
1990. július 8., vasárnap 16:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapesti
Szervezetének állásfoglalása (4. rész)
(OS)
|
A városi és falusi lakosság kezdi elveszíteni hitét a pártokban, a rendszerváltásnak még a jelei sem mutatkoznak. Jelenleg az országban a gazdasági hatalmat még mindig ugyanaz a kommunista, vagy ma már független pártarisztokrácia tartja kezében, amelynek a helyzet gyökeres megváltoztatása nem áll érdekében. Nyilvánvaló, hogy ennek a rétegnek nem lehetnek olyan reformelképzelései, amelyek kivezethetik az országot az általuk romlásba döntött, egyre reménytelenebb állapotából. Szemünk előtt nem átallanak a vezérigazgató ,,elvtársak,, - ma már vezérigazgató urak - milliós prémiumokat felvenni, és kényük-kedvük szerint herdálni a nép vagyonát, amelyet úgy adnak-vesznek, mint a saját tulajdonukat. Ezeknél a manipulációknál ne legyen cinkostárs az FKgP, mert tudjuk, hogy a ,,vétkesek között bűnös a néma,,
Az infláció napról napra nő ahelyett, hogy igyekeznénk megállítani. Az okok nyilvánvalóak. A pénz kiáramlása nőttön-nő. Az érdemtelen magas prémiumok, az érdemtelen magas javadalmazásuk a lobbiknak, indokolatlan magas nyugdíjak az ország tönkretevőinek stb. - ez mind-mind az inflációt növelő tényezők. A kormányunknak kezében vannak a lehetőségek, hogy ezeket letörje. Miért nem él vele? Mitől fél, hiszen az ország népe kormányunk mellett áll még. De meddig?
Követeljük a fentiek azonnali parlamenti bizottság által való kivizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét addig, amíg nem késő. Példaképp említjük meg, hogy 1988-ban 6200 olyan vállalat volt az országban - köztük nem kevés, amelyek ráfizetésesek voltak, vagy nyereségüket áremelésekkel éréték el -, ahol a vezetők egymillió forintnál több prémiumot; 32 vállalat pedig olyan, ahol több mint hárommillió forintot vettek fel prémiumként törvényesen Meg kell akadályozni, hogy a vállalatok egyszemélyi vezetői olyan széles jogokat gyakoroljanak, amely szinte teljesen szabad kezet biztosít részükre. Hozzon a kormány olyan rendeletet, hogy ne lehessen prémiumot fizetni azoknál a vállalatoknál, állami gazdaságoknál, termelő- és egyéb szövetkezeteknél, ahol veszteséggel zárnak vagy a nyereségüket áremeléssel érték el. Gátat kell vetni a spekulációs célzatú vállalatok, szövetkezetek, különféle társulások, bankok, intézmények osztódással való szaporodásának. Ezek jórésze nem más, mint a nép vagyonának az átjátszása ,,privatizációs,, szépen hangzó jelszóval. A szaporodásnak ezzel a gátlástalan burjánzásával csakis a vezető réteg jár jól. A munkás és a beosztott alkalmazottak ugyanolyan nyomorúságos bérért gürcölnek, mint korábban, a helyzete mit sem változik, csak továbbra is folytatódik az elnyomorodása, miután az infláció terhe csak ezt a réteget sújtja leginkább. (f.k.)
1990. július 8., vasárnap 17:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapesti
Szervezetének állásfoglalása (5. rész)
(OS)
|
A tulajdonviszonyokat a lehető leggyorsabban a Parlamentnek törvénybe kell iktatni. Az állam rossz gazadának bizonyult. Bebizonyosodott, hogy az úgynevezett ,,szocialista gazdálkodás,, a világ legpazarlóbb gazdálkodását hozta létre. Kitermelte az emberi közömbösséget, a lélektelen munkavégzést, a ,,Csáki szalmája,, szemléletet, és végső soron tönkretette a munka becsületét. ,,A munka a becsület és dicsőség dolga,, jelszava helyett a fasiszta jelmondat jutott érvényre: ,,a munka szabaddá tesz,,, csak dolgozz, verejtékezz, a hasznot mi majd bezsebeljük
Több mint 40 év alatt beigazolódott, hogy magántulajdon nélkül nincs igazi, eredményes gazdálkodás, nincs a munkának értelme és becsülete. Pedig ha a volt uralkodó osztály egy kicsit is ismerte volna az örök értelmű ,,Emberi gazdálkodás története,, című tanulmányt, amelyik a világon egyértelműen kimondja, hogy:,,Magántulajdon és egyéni kezdeményezés nélkül eredményes termelés a gazdaságtörténet eddigi tanulsága szerint huzamosabb ideig nem tartható fenn" Ezt nem ismerték, vagy elhallgatták a volt dicső marxista közgazdászaink.
Fel kell szólítani kormányunknak a volt politikai, gazdasági vezetőket, akik tehetnek arról, hogy az országot a tönk szélére vezették, hogy vállalják azt az áldozatot, amit egykor 1848-ban az akkori arisztokrácia és a nemesség is tett, amikor lemondott önként, kényszerítés nélkül a korábbi kiváltságairól, és visszaadta a népnek azt a vagyont, amivel a 19. század végi gazdasági és kulturális fellendülést elindította és amivel megteremtette azt a jóléti társadalmat, amelyet a nép ma is úgy emleget, hogy ,,békebeli boldog idők,,.
Ha ezek az ,,elvtársak,, őszintén óhajtják a piacgazdaság feltételeinek a megteremtését, a szerkezetváltást, a gazdasági fellendülést, ne késlekedjenek lemondani önként a kiváltságos helyzetükből adódott és szerzett vagyonukról vagy annak egy részéről. Ha ezt most megteszik kényszerítés nélkül, akkor nemcsak a politikában, de a gazdasági életben is megteremtődnek a békés átmenet feltételei. Nincs ma már más, mint a tehetősebb réteg, akitől a nemzet áldozatokat várhatna. Ha belátják a múlt hibáit, amit nem kevesen közülük maguk idéztek elő, és valóban akarják az elhibázott, rossz gazdálkodástól szenvedő nép felemelkedését, akkor béke lesz, és a nép vállalni fogja a reá váró nehézségeket is.
Adja Isten, hogy így legyen
(OS)
1990. július 8., vasárnap 17:06
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|