|
|
|
|
Nagygyűlés
|
München, 1989. május 1. (SZER, Magyar híradó) - Elsőként Zsillé Zoltánt kapcsoljuk Budapestről. Sikerült-e megbirkóznod a roppant széles körű választékkal, mint a Szabad Európa Rádió egyetlen tudósítója? - Ha nem egy szál tudósítót küld, hanem a hazai sajtó és rádió munkatársai is neki dolgoznak, átfogó képet a független demokratikus magyar szakszervezetek népligeti majálisáról, akkor is helikopteres stáb segítségével tudott volna adni. Rengeteg stand, rengeteg látni, hallani és olvasnivaló a mai egyetlen napilappal a Szociáldemokrata Népszavával, egész napos program a Jurta Színházban, ahol a demokratikus pártok és szervezetek félóránként adják át egymásnak a helyet. És rengeteg ember, talán csak a rendőrök között 101 és 120 közötti számokat viselő civilrendőrök tudnék megbecsülni, hogy 80 vagy 120 ezer ember van-e jelen. Mert állandóan mozgásban vannak, jönnek és mennek, minden korosztály, nagyon sok gyerek. És rengeteg ismerős, barát, akik örömre, ünneplésre nemigen van más okuk ebben az országban az embereknek, egymásnak örülnek és függetlenségüket ünneplik. Ezzel a mai nappal vissza szeretnénk venni egy gyönyörű ünnepet - mondotta Forgách Pál a TDDSZ országos választmányának tagja, a délelőtt 11 órakor a Jurta Színházban külföldi szakszervezeti küldöttek részvételével tartott szolidaritási nagygyűlésen. Ez a nap sokak tudatában a kötelező díszes felvonulások napja, amelyen harsogó indulók dallamára hatalmas oltárképszerűen felnagyított fényképek alatt munkaverseny-sikereket hirdető táblákkal vonul el jóságos vezetői előtt a munkásság. Ebből nem sok maradt a jóságos vezetőknek mára. A városligeti nagygyűlés, amelyből néhány képet csak a televízióból láttam, hiszen nem arra érkeztem, részvevőinek száma körülbelül úgy aránylott a népligetihez, mint a március 15-iki hivatalos és nem hivatalos ünnepségek közönsége. Nagy Sándor bevezető szavait hallgatva Grósz Károly, a főszónok idegesen dobolt az ujjaival, mint az a vendég, akit idegesít a túlságosan közlékeny kiszolgáló személyzet. Grósz heves kirohanást intézett az előző vezetés ellen, amely mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okozott az országnak. Erre a demagógiára nem is igen lehet másképp válaszolni, mint azzal a népligeti transzparenssel, mely világosan megmondja, hogy a Grósz-féle vezetés is ugyanahhoz az előző, és remélhetőleg nem hosszú életű vezetéshez sorolja és a történelem lomtárába kívánja. A felírat így szólt: Hat a lomtalanítás. Egy szendvicsember vakmerően ezt írta a mellére: Éljen Grósz Károly, de mielőtt a tömegből valaki kézzel foghatóan kifejezhette volna a véleményét, gyorsan megmutatta a hátát: 5000 forintból. A Jurta Színházba eljutni nem volt könnyű dolog, és jó egy órába tellett, hiszen a tudósító is percenként bukkant egy-egy régi ismerősre. Ahogy mondani szokták, valóban mindenki ott volt. És ott van, hiszen a programok, politikai és kulturális rendezvények késő estig tartanak. Délelőtt még azt hirdette a (...) ezeknek még egy rendes esőre sem telik. Sajnos délutánra kiderült, hogyha (...) igen, és eleredt az eső. De az emberek maradtak. A fiatal független szakszervezetek 10 fácskát ültettek el a Népligetben, amely őket magukat jelképezi, az eddig megalakult nyolc független szakszervezetet, közös képviselőformában független szakszervezetek demokratikus ligáját, egy fát pedig a Szolidaritás küldöttsége ültetett el. Képviseltetik magukat a Munka Világszövetség és a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége is. Amint Forgách Pál rámutatott, az ő barátságukon, figyelmükön, szolidaritásukon is múlik, hogy sikerül-e amire vállalkoztunk. Sikerül-e visszaadnunk a hozzánk csatlakozóknak az összefogás élményét, a közös fellépés örömét. Sikerül-e fölébresztenünk a munkásmozgalom régi hagyományait egy kihagyott emberöltő után? Sikerül-e a kaparj kurta ideológián felülemelkedni? Sikerül-e az önzés, gyűlölködés, irigység, kapzsiság helyébe a szolidaritás eszményét állítani? Sikerül-e a széttagoltság, bezárkózás helyébe a közösség élményét visszaadni? Ez a mai majális itt a Népliget füvén ennek első próbája. Romhányi László a Jurta Színház igazgatója gulyáslevessel vendégelt meg, az ő szobájában alakult ki egy rögtönzött beszélgetés a Magyar Filmhíradó munkatársaival, írókkal, művészekkel. A résztvevők egyetértettek abban, hogy mindezekben a nehéz feladatokban a Szabad Európa Rádiónak is fontos szerepe marad, részese kell, hogy legyen, mert hiszen része a magyar sajtónak és kultúrának. +++
1989. május 1., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|