|
|
|
|
A válságról
|
-----------
München, 1990. október 27. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Ma reggel telefonra ébredtem: fiam egyik osztálytársának anyja telefonált sírva, hogy a leánya negyed magával várakozik Szentendrén a blokád feloldására. A pénzük elfogyott, magyarul nem tudnak, nem engedik hazautazni őket -, pánik. Hát ez az a vendégszeretet a demokratikus Magyarországon, amelyről Ön olyan sokat és lelkesen beszélt nekünk Kasza úr? Túszként kezelik a gyerekeinket? - kérdezte az aggódó anya.
Aztán, ha már felkeltem, ránéztem a lábtörlőre dobott hétvégi Süddeutsche Zeitungra; a címoldalon a lezárt Lánchíd, belül helyzetleírás, amelyből kikövetkeztethető a tanács: a németek ne látogassák egyelőre legkedveltebb kelet-európai turista célpontjukat, Magyarországot. Bizonytalan a helyzet, még nagyon fiatal a demokrácia.
Arról már itt a szerkesztőségben értesültem, hogy nyugati kormányok szólítják fel - hol nyilvánosan, hol diplomáciai úton - a magyart: biztosítsa állampolgáraik hazautazási lehetőségeit. Arról is tudunk, hogy haza igyekvő külföldieket tettlegesen bántalmaaztak a blokád fenntartói.
Rögzítsük először: kockán külföldi hírnevünk, veszélyben az irányunkban eddig mindenütt megnyilvánuló rokonszenv. Persze, azonnal és egylélegzetre tegyük hozzá: ez nem jelentheti, hogy sommásan el kell ítélni a szállítási dolgozók akcióját. Nem kell taxisofőrnek lenni ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a benzin árának 70-75 százalékos felemelése egy kisvállalkozó számára, aki családjával együtt él ebből: az autóból, amelyért éveken át dolgoztak. Még csak azt, hogy esetleg szakmát kell változtatni ha nem bírja a megterhelést -, hogy tiltakozik, kiútat, megoldást keres? - Természetes.
Akár törvénytelen blokáddal? Nem helyeslem - de megértem. Mindig csak másodszor érthető az áremelésben legjobban érintettek: a szállítási vállalkozók elkeseredése.
Akkor tehát a kormány hibás, amely felemelte a benzinárakat? Korántsem. Sőt: ez volt az egyedüli megoldás. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A válságról - 1. folyt.
|
Arról, hogy fokozatosan kellett volna emelni, hogy jobban elő kellett volna készíteni - lehet vitatkozni, bár ennek a vitának kimenetele már csak a következő hasonló helyzetben gyümölcsöztethető, de az alaptétel világos.
Ezt a kormányt azzal bízta meg demokratikus választáson a szavazók többsége, hogy vezesse át a csődbe jutott tervgazdálkodási rendszert a piacgazdaságba. Ebben a folyamatban az energiakérdés akkor is fontos, ha nem lenne most - vele párhuzamosan - olajválság.
Az eddigi szállító: a Szovjetunió képtelen, vagy nem akarja teljesíteni szerződéses kötelezettségeit. Így kénytelen a kormány valutáért a szabadpiacon vásárolni. Ott pedig ez az ár. Csak zárójelben: bár ez aligha vigasztaló, még mindig olcsóbb, mint a legtöbb nyugat-európai országban.
A kormánynak tehát cselekednie kellett - legfeljebb azon gondolkozhatott, hogy szétossza-e az olajár jelentette megterhelést a társadalom minden rétege között, vagy azokra hárítsa, akik használják az olajat. Ez utóbbit választotta - szerintem: igazságosan.
Rögzítsük tehát harmadszor: hogy a kormány intézkedése lényegében helyes, elkerülhetetlen volt. Tudom: most lesz, aki nekem szegezi a kérdést, hogyan lehet egyszerre igaza az egymással homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselő fuvarozóknak és a kormánynak?
Úgy gondolom, ez az, amit - sok minden más mellett - meg kell tanulnunk a demokrácia játékszabályainak alkalmazásánál. Gyakran előfordul, hogy saját szempontjából több ellentétes nézetet képviselő félnek egyszerre van igaza. Ekkor kell olyan megoldást keresni, hogy a közérdek az egyéni érdek lehető legkisebb megszoríátásával érvényesüljön - ez most a feladat.
Ne gondoljuk hogy megoldhatatlan, voltak már demokráciákban nagyobb, nem egyszer hónapokig tartó sztrájkok okozta válságok - gondolok az angol bányász- vagy vasutas-sztrájkra, illetve a New York-i szemetesek hosszú munkabeszüntetésére.
Persze egy különbség mégis csak van: ezek egészséges gazdasággal rendelkező, működőképes demokráciák - a miénk: egyik sem. Ezért most, a demokrácia első igazi megpróbáltatásának napjaiban talán nagyobb együttműködést várt volna el az ember a parlamenti pártoktól. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A válságról - 2. folyt.
|
Gondolok itt a kormány részéről az ellenzék előzetes, nem csak tájékoztatására, hanem konzultálására - és arra, hogy az ellenzéki pártok nem próbálják kihasználni a válsághelyzetet politikai pecsenyesütésre.
Az előbbi mulasztást már nem lehet jóvátenni, csak megjegyezni egy későbbi esetre - az utóbbit azonban igen. Ehhez mindenekelőtt az SZDSZ-nek kell tudatosítani: magatartása - hogy óvatosan fogalmazzak: félreérthető volt. Azt a látszatot keltette, mintha nem a válság megoldását, hanem a kormány megdöntését tekintené fő feladatának.
Hangsúlyozom: ez volt a látszat. Melyek a közvetlen teendők? Az eddigi gondolatfuttatásból egyesnesen következnek. Először: azonnal biztosítani kell a külföldi állampolgárok zavartalan kiutazását az országból. Nemcsak hírnevünknek tartozunk ezzel, ha nem akarunk dél-amerikai banánköztársaságok vagy afrikai, közel-keleti diktaturák szintjére süllyedni a világ szemében, hanem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek is.
Másodszor: a blokád szervezőinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ne csússzanak ki ellenőrzésük alól az események, ne engedjék, hogy olyanok férközzenek soraikba, akik - akár erőszakos cselekedetekkel, akár túlzott követelésekkel - olyan szintre viszik az akciót, amelyet ők sem akartak. Továbbá: ki kell jelölniük azokat a megbízottjaikat, akik tárgyalhatnak nevükben. Nem ismétlődhet meg a tegnapi eset, hogy senki sem bízta meg képviseletükkel azokat, akik állítólag nevükben kötöttek egyezséget. Az ilyen akciók komolytalan benyomásukat keltik az amúgy nagyon is komoly ügyben harcolóknak. Végül pedig: gondoskodniuk kell a közellátás, egészségügy biztosításáról, valamint a közbiztonság zavartalan fenntartásáról, mert könnyen eljátszhatják a társadalom velük rokonszenvező rétegének bizalmát.
Harmadszor: a kormánynak alternatív megoldásokat kell kidolgoznia, amelyeket felajánlhat a holnapi tárgyalásokon. Amennyiben lehetetlen lenne visszavonni az áremelést, annyira rossz lenne az is, ha nem keresne enyhítő intézkedéseket az áremeléstől legjobban sújtottak gondjainak mérséklésére. +++
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|