|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (1. rész)
|
1990. július 24., kedd - Az önkormányzati képviselők és
polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatról kezdődött meg
az általános vita, s ez töltötte ki a plénum kedd délelőtti
munkanapját. A törvényjavaslatot a kormány nyújtotta be, a
képviselők meghallgatták a miniszteri expozét, amikor kiderült: az
illetékes véleményező testület, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő
és Igazságügyi Bizottság nem tárgyalta a javaslatot.
Ez az előterjesztés tartalmazza, hogy kik rendelkeznek
választójoggal, illetve kiket nem illet meg ez a jog; rendelkezik a
választók nyilvántartásának, a választókerületek, szavazókörök
kialakításának, a választási szervek működésének, a jelölés és a
szavazás módjának, a választás rendszerének, az eredmény
megállapításának, a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogai védelmének,
a jogorvoslatnak, az időközi választásnak és a képviselő
jogállásának szabályairól. Az előterjesztő Horváth Balázs
belügyminiszter hangsúlyozta: a tervezet három választási rendszert
tartalmaz. Az úgynevezett kislistás rendszerben - amelyet az 5 ezer
lakost számláló vagy ennél kisebb településeken alkalmaznának -
minden jelölt felkerülne a szavazólapra, a választópolgár pedig
annyi jelöltre szavazhat, amennyi a törvényben szabályozott módon a
településen megválasztható képviselők száma. Az 5-60 ezer lakost
számláló településeken az egyéni választókerületi rendszer
érvényesülne, választókerületenként egy-egy képviselőt lehetne itt
megválasztani. A 60 ezer lakosnál nagyobb településeken pedig vagy
az egy szavazatot kétszer értékelő, vagy pedig a kétszavazatos
rendszer működne. Az egy szavazatot kétszer értékelő rendszer azt
jelenti, hogy a választópolgár egy szavazólapon szavaz egy egyéni
választókerületi jelöltre. Szavazata a pártokra adott listás
eredmény megállapításakor is figyelembe veendő. A kétszavazatos
rendszerben pedig a választópolgár két szavazólapon külön-külön
szavazna az egyéni választókerületi jelöltre, illetve a listára.
A polgármestert csak ott választhatnák közvetlenül a
választópolgárok, ahol legfeljebb ötezren élnek, a többi településen
a képviselőtestületet illetné meg ez a jog. A törvényjavaslat
szerint a megválasztható helyi képviselők száma 26 ezer, míg a
jelenlegi tanácsrendszerben számuk 42 ezer.
Az expozét a pártfrakciók vezérszónokainak felszólalása követte,
amelyekből kitűnt: az ellenzéki pártok ezúttal is találtak jócskán
kifogásolnivalót a tervezetben. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 15:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (2. rész)
|
Az SZDSZ és az MSZP szónokai képviselőcsoportjuk álláspontját
ismertetve egyaránt igazságtalannak ítélték például az egy
szavazatot kétszer értékelő választási rendszert. Szinte minden
ellenzéki képviselő úgy vélte: nem csak a pártoknak, hanem a
társadalmi, érdekvédelmi szervezeteknek és egyesületeknek is meg
kell adni a listaállítás jogát, továbbá kifogásolták az egyéni
választókerületek kijelölésének javasolt módját . Különféle
elképzelések fogalmazódtak meg az önkormányzati testületek
összetételével összefüggésben. A polgármestert pedig az SZDSZ és a
szocialisták szerint mindenütt közvetlenül kellene megválasztani.
Egy kereszténydemokrata képviselő szerint azonban legfeljebb azt
tartaná pártja elfogadhatónak a közvetlen választás lehetőségében,
ha a települések lélekszámának határát 60 ezerben szabnák meg.
A Fidesz pontokba szedve fogalmazta meg véleményét, s javaslatot
is tett egy lényegesen egyszerűbb, áttekinthetőbb választási
rendszerre. Eszerint minden településnek egy egyéni
választókerületnek kellene lennie, ahol a törvényben meghatározott
számú képviselőt választanának - listán. A parlamenti pártok ajánlás
nélkül, míg a többiek megfelelő számú aláírás birtokában
állíthatnának jelölőlistákat. Ennek a rendszernek az alkalmazása a
fiatal demokraták szerint lehetővé tenné az arányos képviseletet,
ami nem mondható el a kormányelőterjesztésről.
A vezérszónokok után - a jelentkezések szerint - elsősorban a
szabaddemokrata képviselők kértek volna szót, hogy kifejthessék
véleményüket. Erre azonban csak Mezey Károly (MDF) és Kórodi Mária
(SZDSZ) kapott lehetőséget, mert az ebédszünetig hátralévő néhány
percet Kónya Imre (MDF), Kórodi Mária és Áder János (Fidesz)
kétperces szópárbaja, egymás megjegyzéseit pontosító,
személyeskedésektől sem mentes magyarázata töltötte ki. S miután az
ebédszünetet - az elfogadott napirendnek megfelelően - az
interpellációk és kérdések követték, a törvényjavaslat általános
vitája minden különösebb jelzés nélkül félbeszakadt. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 15:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (3. rész)
|
Az Alkotmánybíróság újabb tagjának megválasztására - titkos
szavazással - az ebédszünetet használta fel a plénum. Miután az
alkotmánybírák megválasztásához az összes képviselő kétharmadának
egyetértő szavazata szükséges, a szünet utolsó perceiben még úgy
tűnt: ezúttal nem sikerült megválasztani az új alkotmánybírát. Az
ülésteremhez érkező képviselőknek sorra tették fel a kérdést:
szavaztak-e. Ekkor derült ki az is: a független képviselők
egyáltalán nem szavaztak, mivel már a jelölés lehetőségéből is
kizárták őket.
A szavazásra sürgető invitálásnak végül is meglett az eredménye:
az Országgyűlés dr. Szabó Andrást 259 egyetértő szavazattal - 256
lett volna a szükséges - válaszotta meg új alkotmánybírának, aki a
Legfelsőbb Bíróság elnökévé megválasztott Solt Pál megüresedett
helyét tölti be. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 15:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (4. rész)
|
A munkanap ezután interpellációkkal és kérdésekre adott
válaszokkal folytatódott. Elsőként Kiss Róbert (SZDSZ) a
Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében interpellált a miniszterelnökhöz,
hangsúlyozva: felvetése azon kevesek közé tartozik, amelyet mind a
kormánypárt, mind az ellenzék soraiban ülő képviselők támogatnak.
Felhívta a figyelmet, hogy a vízlépcsőrendszer építéséről nem
készült állapotfelvétel - így nem látható át pontosan az építmény
készültségi foka -, s nem ismeretes a kártérítési szakértői
bizottság véleménye sem. Utalt arra is, hogy az eddig elvégzett
munkákért fizetett 952 millió schillingen túl a kormány az osztrák
fél egyoldalú nyilatkozatát elfogadva döntött 9OO millió schilling
átutalásáról s készül újabb 7OO millió schilling igazolására, ezzel
a kártérítést elismerve és a magyar fél tárgyalási pozícióit
megsemmisítve. A kártérítés magyar valutabevétellel jár, mivel a
magyar beszállítók mintegy 3O százalékban részesednek. Ez az éves
fizetési mérlegre kedvező hatású. Érdemes-e azért 9OO millió
schillinget áldozni azért, hogy néhány monopolhelyzetben lévő
nagyvállalat 27O millió schilling valutabevételhez jusson? -
tudakolta a képviselő.
Az interpellációra a kormány nevében válaszoló Siklós Csaba
közlekedési és hírközlési miniszter rövid történeti áttekintést
adott a sokat vitatott kérdéskörről. Kiemelte, hogy a vízlépcső
megvalósítására 1986-ban szerződést kötött az OVIBER egy osztrák
céggel, amely 6,6 milliárd schillingért vállalta az erőmű
megépítését. A kibontakozó társadalmi mozgalmak, s a
környezetvédelmi érvek hatására a Németh-kormány utasítására az
OVIBER 1989 szeptemberében a szerződést felmondta. Az osztrákok
azóta munkát ott nem végeznek. A felmondás időpontjában elért
készültségi fokot két ízben is felülvizsgálták. Ezek alapján adott a
magyar kormány az elmúlt hetekben 9OO millió schilling számla
igazolására, az eddigi osztrák költségek fedezetére, felhatalmazást.
Az összeg igazolásakor azonban a magyar fél jegyzőkönyvben
rögzítette mind az osztrák termelés jogalapjára, mind
összegszerűségére vonatkozó jogfenntartó nyilatkozatát. Nyomatékosan
aláhúzta, hogy ez az igazolás nem teszi tönkre a további tárgyalási
pozíciókat, s nem jelenti az osztrák igények általános elismerését.
Tudomása szerint eddig nem volt szó további 7OO millió schilling
elismeréséről. Siklós Csaba szólt arról is, hogy a kormány,
programjának megfelelően, fenntartja a dunai vízlépcső ügyének
kiemelt kezelését - a téma várhatóan a 26-i ülésén is szerepel -, s
az osztrákokon kívül a cseh és a szlovák kormánnyal is keresi a
mindenki számára elfogadható megoldást. A választ a képviselő nem,
az Országgyűlés 14O igen szavazattal elfogadta. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 17:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (5. rész)
|
A használt ólomakkumulátorok hazai feldolgozása megoldatlansága
ügyében interpellált a környezetvédelmi miniszterhez Komenczi
Bertalan (SZDSZ). Emlékeztetett arra, hogy a Metalloglobus
nagytétényi üzemének működését a Köjál felfüggesztette, s azóta a
MÉH korlátozta az ólomakkumulátorok átvételét. A felhalmozódott,
helytelenül tárolt, illetve a kinyerhető ólomhulladék miatt
illegálisan bontott akkumulátorok súlyosan szennyezik a környezetet.
Ugyanakkor a hazai ipar számára hiányzó ólmot importból kell fedezni
súlyos dollármilliókért. Sürgetően szükséges tehát az évi 2O-25 ezer
tonna hazai hulladékakkumulátor újrahasznosításának megoldása. Utalt
arra, hogy a Mátrában, Gyöngyösoroszi térségében néhány éve használt
akkumulátorfeldolgozó üzem építését kezdték meg, ezt azonban a
lakosság tiltakozására felfüggesztették. Most ismét a 7O százalékban
elkészült üzemcsarnokra irányult a figyelem, kiváltva az
állampolgárok aggodalmát. A képviselő a minisztérium ezzel
kapcsolatos szándékai iránt érdeklődött.
Tarján Lászlóné államtitkár válaszolt az interpellációra,
hosszasan ecsetelve a téma összefüggéseit. Hangsúlyozta, hogy évente
24-26 tonna ólomakkumulátor hulladék keletkezik, amely ólomtartalma
miatt fontos másodnyersanyag, ám ólomiszap és kénsavtartalma miatt a
környezetre és az emberi egészségre egyaránt súlyosan veszélyes. A
magyar gazdaságnak évente 14 ezer tonna fémólomra van szüksége,
amelynek világpiaci ára jelenleg tonnánként 4OO font. Az
ólomkohászat hazai betiltását követően az akkori kormány hosszú távú
megállapodást kötött az NDK-val a használt akkumulátorok bérmunkában
történő feldolgozására. Ez a szerződés ebben az évben lejár. Emiatt
kezdték meg a gyöngyösoroszi létesítmény előkészítését, amely
környezetvédelmi szempontból mintaszerű volt. Az államtitkár
rámutatott: az építés felfüggesztése nem hatósági, kormányzati,
hanem lakossági nyomásra hozott vállalati döntés következménye volt.
A továbbiakban szólt arról is, hogy vizsgálják annak a lehetőségét,
hogyan lehetne megoldani az akkulátorok átmeneti tárolását.
Felvetődött egykori szovjet katonai objektumok ilyen célú
hasznosítása. Ugyanakkor vizsgálni szükséges a tervezett átmeneti
tároló területén új savtalanító üzem létesítését, amely tartós
külföldi bérfeldolgozást feltételez. Leszögezte azt is, hogy számos
gazdaságossági érv szól a gyöngyösoroszi csarnok építésének
befejezése mellett. A tárca arra vállalkozik, hogy az Ipari és
Kereskedelmi Minisztérium szakembereivel megfelelő tervet dolgoz ki,
s nemzetközileg is elismert külföldi szakértők felkérését
kezdeményezi. Ennek eredményéről tájékoztatják a képviselőket. A
választ az interpelláló ezúttal sem fogadta el, az Országgyűlés 162
igennel voksolt. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 18:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (6. rész)
|
A Gödöllő környéki tó- és telekügyletek körüli visszásságok
ügyében interpellált Roszik Gábor (MDF). A képviselő hosszasan
ismertette az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont
kezelésében lévő terület hosszú lejáratú bérbeadásának körülményeit,
a mára kialakult áldatlan állapotot, amikor is - mint fogalmazott -
,,húsz tó és száraz horgász egyesület,, településeként emlegetik
Gödöllőt. Információi szerint számos volt vezető, s a pártállammal
szoros kapcsolatban lévő intézmény jutott itt csaknem ingyen,
elsősorban tóparti telekhez. Az ügyben már folytattak vizsgálatot,
azonban az ÁTK félrevezető információval tévesztette meg az
illetékeseket.
Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter távollétében
Sárossy László államtitkár kapott szót, s részletesen beszámolt
arról, mit talált a minisztérium vezetése az elődöktől örökölt
batyuban. Felhívta a figyelmet arra, hogy sokan felismerték a
politikai hatalom megtartásának lehetetlenségét, s számosan a
zavarosban halászva gondoskodtak saját jövőjükről. A kormány, s ezen
belül a tárca eltökélt szándéka, hogy következetesen megakadályoz
minden mesterkedést, amely arra irányul, hogy nem létező
fájdalomdíjat fizessenek azoknak, akik a csődtömeget az utódokra
hagyták. A törvénytelen vagy a törvényekkel visszaélő módon szerzett
javak jogos tulajdonosának a tízmilliós magyar népet tekintik, s a
tulajdoni helyzetet rövid időn belül tisztázni fogják. Az
interpellációban szereplő üggyel kapcsolatban bejelentette: minden
részletre kiterjedő vizsgálatot rendelt el. Az első elemzések
szerint a gödöllői kutatóközpont a tényeket igyekezett
meghamisítani, ennek személyi konzekvenciái lesznek. Az államtitkár
kérte a képviselőt és az Országgyűlést, hogy a házszabályoknak
megfelelően 3O napon belül írásban adhasson érdemi választ az
elhangzottakra.
A kérdések sorát Szájer József (Fidesz) nyitotta meg, aki a
közvéleményt az utóbbi napokban élénken foglalkoztató témában, a
szolgálati idejük alatt elhunyt sorkatonák ügyében kért szót. Raffay
Ernő honvédelmi minisztériumi államtitkár válaszából kitűnt, hogy a
Magyar Nők Lapjában megjelent adat - amely szerint az első fél évben
4OO katonafiú halt meg - valótlan. A döbbenetes szám nyilvánosságra
kerülését követően a honvédelmi tárca vizsgálatot rendelt el,
amelynek eredménye szerint a Magyar Honvédség állományában negyvenen
haltak meg nem természetes okok következtében. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 18:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (7. rész)
|
Az államtitkár hozzátette: közülük harmincan voltak sorkatonák,
akik harmada szolgálati helyén kívül, elsősorban közlekedési baleset
miatt halt meg. Az egyes alakulatoknál bekövetkezett tragédiába
torkolló mulasztás esetén az alakulat vezetőinek súlyos
felelősségrevonását kezdeményezik. A konkrét példát - a Pozsár-ügyet
- említve hangsúlyozta: ebben a pillanatban bizonyítékok hiányában
nem tudnak igazságot tenni. Ezért kezdeményezte a magyar
honvédségnél uralkodó, a sorkatonákra kiható viszonyok feltárását
vizsgáló pártatlan bizottság létrehozását.
Hatvani Zoltán (SZDSZ) a szénbánya vállalatok helyzete és
válságuk legsúlyosabb következményei elkerülése, illetve mielőbbi
feloldása ügyében intézett kérdést az ipari és kereskedelmi
miniszterhez. Bod Péter Ákos felhívta a figyelmet az MDF gazdasági
programjára, amely - mint mondta - kidolgozott fejezetet tartalmaz
az energiapolitika, ezen belül a szénbányászat ügyével kapcsolatban.
A kormány az ország energiahelyzetének szavatolása érdekében
stratégiai fontosságú területnek tartja az ágazatot. Ugyanakkor
szembe kell nézni azzal, hogy a bányavállalatok mai irányítási,
szervezési, vezetési rendszere korszerűtlen, nehézkes, és így
költséges. Ezért született döntés átfogó szénbányászati rendezésre,
amely úgynevezett összevont csődeljárás keretében keres megoldást a
nehéz helyzetben a szénbányászat 4O milliárdot meghaladó adósságaira
ugy, hogy a hosszú távon is szükséges szénmennyiség valóban
rendelkezésre álljon. Mindehhez a gazdasági kabinet a pénzügyi
felszámolási eljárás befejeztéig garantálja a bért és a bányászok
hűségpénzét. Szerencsés lenne, ha a folyamatban lévő két
bányafelszámolás mellett a további hat is kérné az öncsődöt maga
ellen - fejtette ki a miniszter, majd tájékoztatta a képviselőket
arról, hogy szerdán szakértői értekezleten jelölik ki a részletes
bányahelyi teendőket, nem számolva a vállalatok saját felszámolású
kezdeményezésére.
Az utolsó, - a volt szovjet laktanyákkal kapcsolatos - kérdést
Pap János (Fidesz) a honvédelmi miniszterhez intézte, a választ
azonban Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár adta meg.
Elmondta, hogy az objektumokat a Magyar Honvédség alakulatain kívül
a PM Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézménye, valamint
a helyi önkormányzatok végzik. A szovjet csapatok teljes kivonásáról
szóló kormányegyezmény szerint a MH illetékes szerveinek mintegy
hatezer objektumot kell átvenniük, ezek őrzése meghaladná a
honvédség lehetőségeit. Ezért született az a döntés, amely szerint
katonai erőkkel csak a legértékesebb objektumok, így a repülőterek
őrzését kell biztosítani fegyverrel. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 18:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (8. rész)
|
E feladat pénzügyi fedezetét a HM költségvetéséből kell
megoldani. Ez az őrzési mód a legbiztonságosabb, de egyben a katonai
védelem szigorú előírásai miatt a legdrágább is. Más objektumok
védelmére a ZÁV kapott megbízást, tevékenységéért nyereséget nem
számíthat fel. A személyek kiválasztásánál arra alkalmas
munkanélküliek jöttek szóba, többségük volt honvédtiszt és
tiszthelyettes, s csupán 6 százalékuk állt alkalmazásban az egykori
munkásőrségnél. Havi fizetésük bruttó 17 ezer forint, amelyet havi
248 órás szolgálat után kapnak. Botos Katalin végül kijelentette: a
következő hónapokban újabb vagyonvédelmi őrségek felállítására is
szükség van. (folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 19:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (9. rész)
|
Az interpellációkat és kérdéseket követően a képviselők folytatták
a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról szóló törvénytervezet vitáját.
Csengey Dénes (MDF) úgy vélte, hogy a felállítandó bizottság semmiképpen
nem lehet hasonlatos valamiféle bírósághoz, ahol - mint mondta - a szakma
képviselői jelentik fel egymást. Ezért határozottan amellett érvelt, hogy
a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát úgymond ,,meg kell állítani,, az
intézmények falainál. A Haraszti Miklós (SZDSZ) által beterjesztett
törvénytervezet pontjaival vitázva azonban az MDF-es képviselő annak
a véleményének adott hangot, hogy az SZDSZ által elképzelt
pártatlanság voltaképpen eltüntetné a politikai csomópontokat a
belpolitikából. Csengey Dénes mindemellett javasolta, hogy a PTB,
illetve tágabb értelemben a tájékoztatáspolitika és a sajtószabadság
kérdéseiben is kezdődjék hatpárti konzultáció.
Ez utóbbival több felszólaló is egyetértett, és Gáspár Miklós
(KDNP) konkrét módosító indítványt is a plénum elé terjesztett.
Ennek lényege, hogy a nemzeti médiák vezetőinek kinevezését
válasszák külön a PTB felállításától. Ezzel az indítvánnyal Antall
József miniszterelnök is egyetértett, s kijelentette: mind a
köztársasági elnök, mind ő maga készen áll arra, hogy az illetékes
parlamenti bizottság által meghallgatott és ajánlott személyeket
kinevezze a Magyar Rádió és a Magyar Televízió élére, hiszen nem
halasztható tovább a TV és a Rádió elnökének illetve a Magyar
Távirati Iroda vezérigazgatójának kinevezése, illetve a döntés ez
ügyben. A kormányfő éppen ezért kérte a képviselőket, hogy a
következő ülésnapon - azaz szerdán - döntsenek is a kinevezésekről.
Abban, hogy a nemzeti médiák vezetőit - márcsak az intézmények
működése érdekében is - mielőbb kinevezzék, egyetértettek a
képviselők, a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága kérdésében a
délutáni vita során azonban nem sikerült közös nevezőre jutniuk.
Továbbra is elhangzottak hozzászólások, amelyek megkérdőjelezték a
bizottság szükségességét, s a konkrét működést tekintve szinte
valamennyi frakció eltérő álláspontot képviselt. A kormányzó pártok
részéről a törvénytervezet vitájában ismételten megfogalmazódtak a
sajtóval szembeni fenntartások, s nem egy képviselő kemény szavakkal
bírálta az úgymond ,,ellendrukker,, tömegtájékoztatást.
A PTB-ről, illetve a sajtószabadságról vitázva más természetű
kérdések is terítékre kerültek, és az SZDSZ előterjesztéséről
kezdett disputa egyre inkább eltért a szorosan vett tárgytól.
(folyt.köv.)
1990. július 24., kedd 19:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka - Keddi ülésnap (10. rész)
|
Különösen akkor korbácsolódtak fel az indulatok, amikor Iván Géza
kisgazdapárti képviselő - szinte cáfolva pártja előző nap közzétett
nyilatkozatát - kijelentette: egy politikai pártnak igenis a hatalom
megszerzésére kell törekednie, a kormánynak pedig arra, hogy valóban
végrehajtó hatalom legyen, s hogy ezt a sajtó ne akadályozhassa.
Erre a felszólalásra Áder János (Fidesz) az alkotmányt idézve
leszögezte: ha igaz az, amit Iván Géza mond, akkor a Kisgazdapárt az
alkotmány szellemével ellentétesen cselekszik, sőt a párttörvény
értelmében, bírósági döntés alapján akár fel is oszlatható.
Csengey Dénes (MDF) ugyan gyermetegnek nevezte ezt a
felszólalást, ám a Fidesz frakcióvezetője, Orbán Viktor erre
reagálva kijelentette: elérkezett az idő, hogy a Parlamentben
mindenki komolyan vegye magát és ne hangozhassanak el felelőtlen
megszólalások. Márpedig - mint hozzátette - egy pártkörlevél nem
tekinthető valamiféle iskolai fogalmazványnak, s egy többpárti
parlamentben nem lehet játszadozni olyan szavakkal, mint
,,hatalomátvétel,, vagy ,,fegyveres testületek feltöltése,,. A
Fidesz képviselőinek szavai kisebb vihart kavartak a kisgazdapárti
frakcióban, ahol szinte valamennyi képviselő reagálni akart az őket
ért bírálatokra. Végül is indulatokat alig leplező felszólalásaikból
az derült ki, hogy az előző napi kisgazdapárti állásfoglalást
továbbra is érvényesnek tekintik, s akár az Alkotmánybíróság előtt
is hajlandók megvédeni magukat a Fidesz képviselőinek vádjaival
szemben.
A Kisgazdapárt politikai szándékait boncolgató heves szópárbaj
után az SZDSZ törvényjavaslatának általános vitája lezárult. A
Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról, valamint a közszolgálati
médiák vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló
előterjesztést szerdán délelőtt ismételten tárgyalja a kulturális
bizottság, majd délután a plenáris ülésen a törvényjavaslat
részletes vitájával folytatódik a munka. Így elképzelhető, hogy -
mint azt Tölgyessy Péter, a szabad demokraták frakcióvezetője
indítványozta - nemcsak a nemzeti médiák vezetőiről határoznak a
képviselők, hanem döntenek a frekvenciamoratóriumról és a Pártatlan
Tájékoztatás Bizottságáról. (MTI)
1990. július 24., kedd 19:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|