|
|
|
|
A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt állásfoglalása (1. rész)
(OS)
|
1990. július 19., csütörtök - A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt aggodalommal szemléli a kormány gazdaságpolitikáját, illetve annak hiányát, mert nem látja, hogy olyan irányú és ütemű lépések történnének az átalakulás és kibontakozás felé, melyek a magyar gazdaságot és társadalmat az összeomlástól és zűrzavartól megóvhatnák.
A kormány ugyan új hároméves gazdaság élénkítési programot, új pénzügyi-, hitel-, adó- és vámrendszert ígér 1991. január 1-étől, de ennek mibenlétéről eddig még csak jelzést se adott, míg a gazdasági gyorsprogramcsomagnak nevezett intézkedések egyértelműen a központi hatalom és állami irányítás erősítését, a gazdaságba való részletekbe menő bürokratikus beavatkozást szolgálják. Folytatódik a gazdaságpolitikában a mindent eluraló fiskális szemlélet, mely nemcsak óriási terhet rak a nép legszegényebb rétegeire, de a kibontakozást nem segíti, hanem akadályozza, mert a gazdaság teljesítményének nem növelése, hanem további csökkentése irányában hat. Hiányoznak a megfelelő intézkedések a szerkezetváltás elősegítésére, a vállalkozás, a megtakarítások és beruházások ösztönzésére, a bénító túlszabályozás megszüntetésére, vagyis az előző kormány által megkezdett dereguláció meggyorsítására, sőt folytatására is, a tulajdonviszonyok átalakítására. Ezek egy összefüggő koncepció részeit kellene, hogy alkossák, de e helyett tehetetlenséget vagy továbbra is egymás hatását kioltó intézkedéseket tapasztalunk.
Az állami vagyonügynökség kezeibe a privatizáció központosításával, a választott vezetők személyének vétójogával (vajon milyen kritériumok és információk alapján?) a kormány olyan gazdasági hatalmat központosít, melyről a ,,tervgazdaság,, évtizedes tapasztalatai bizonyították, hogy nehézkes, lassú, pazarló, elszegényítő, a gazdasági fejlődést akadályozó.
Ennek a kormányzati magatartásnak áldozatai a tovább szegényedő milliók és mindazok, akik falusi vagy városi polgárokként a saját sorsuk kovácsai kívánnak lenni, akár mint vállalkozók, akár mint olyan vállalatok munkásai, alkalmazottai, olyan szövetkezetek tagjai, melyek számára léteznek a jó munka révén való felemelkedés lehetőségei.
Tisztában vagyunk azzal, hogy négy évtizedes, emberek millióit sújtó üldözés, államosításnak nevezett vagyonelkobzás, bebörtönzés, internálás, munka- és lakóhelyről való elüldözés, hivatás gyakorlásából való kizárás - és sajnos ez a sor vég nélkül folytatható - áldozatait nem lehet egyik napról a másikra anyagilag kártalanítani. (folyt.köv.)
1990. július 19., csütörtök 16:22
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|