|
|
 |
|
 |
A kancellár nagy napja (1.rész)
|
Bonn, 1990. július 19. (MTI-Panoráma) - Az NSZK kancellárja
a szovjetunióbeli látogatásáról hazatérve megtartott
sajtóértekezletén mutatta élete legnagyobb politikai formáját.
Magabiztos volt, de korántsem ünnepelte önmagát. Tündökölt
történelmi ismereteivel, mégis szerény volt, sőt tudott önkritikus
is lenni. Helmut Kohl - újságíróknak válaszolva - azt a benyomást
keltette, hogy méltó ahhoz a történelmi áttöréshez, amelyet együtt
hajtott végre Mihail Gorbacsovval a teljes és korlátlan német
szuverenitásnak és a szövetséghez való tartozás szabad
megválasztásának előkészítéseképpen.
Egy újság erről az eseményről írva megállapította, hogy a
kancellár túltett Adenaueren éé Brandton is. A szerdai
minisztertanácson pedig az egyik miniszter kijelentette: köszönjük
önnek, kancellár úr. Konrad Adenauer idején az ön hazajövetelekor az
egész szövetségi kormány díszsorfalat állt volna a repülőtéren, és
még a néhai Strauss bajor miniszterelnök is ott lett volna...
A moszkvai és kaukázusi napok életem legmeghatározobb élményei
közé tartoztak - mondta a kancellár, s elmesélte a sztavropoli hősi
emlékműnél a koszorúzás után történteket: két egykori hadirepülő, a
Szovjetunió Hőse kitüntetés viselői odaléptek Gorbacsovhoz, s azt
mondták neki, hogy helyeslik a németekkel való kölcsönös megértést.
Mert így nem ismétlődhet meg a múlt. A szovjetunióbeli eredményhez
gratulálók sorában az egyik első volt Simon Wiesenthal, a bécsi
zsidó dokumentációs központ vezetője, s ez a kancellárnak
szemlátomást nagyon jól esett.
A Ridley-ügy után a bonni kormányfőt erősen foglalkoztatták a
németekkel szemben néhol még mindig táplált aggodalmak, s ezért
ilyen kérdésekre válaszolva hangoztatta: Németország nem
világhatalom, és botorság is lenne világhatalmi álmokat szőni. A
németek európai hivatása éppen abban rejlik, hogy előmozdítsa a
kiegyezést, és minden nagyhatalmi törekvés nélkül közvetíthessen
Európában. Az eljövendő Németországnak az eszmék és a távlatok
közvetítőjévé, áteresztő országává kell válnia. Németország nem
valami külön úton járó közép-európai óriás lesz, hanem jól
beilleszkedik az európai biztonság szövedékébe. (folyt.)
1990. július 19., csütörtök 12:39
|
Vissza »
|
|
A kancellár nagy napja (2.rész)
|
Nagy türelemmel nyilatkozott azokról a keijelntésekről,
amelyekkel Nicholas Ridley becsmérelte a németeket, s egy brit
tudósító kérdésére adott válaszában valóban politikai éleslátás,
diplomáciai tapintat ötvöződött - az eseményt közvetlen közelből
megfigyelő tudósító most leírhatja ezt is - emberi melegséggel. Kohl
azt mondta a brit kollégának: nem veszi rossz néven a dolgot, mert
nem azonosítja Ridley-t Nagy-Britanniával és a brit kormánnyal.
Tény, ostoba elszólás volt, amiért állásvesztéssel, bűnhődött a
miniszter, méghozzá megérdemelten. Ám az aggodalmakat megértéssel
szemléli - mondotta a történész kormányfő -, kiváltképp azoknak az
angoloknak a részéről, akik aztán valóban egyedül, nemzeti létüket
kockáztatva, életre-halálra küzdöttek Hitler ellen.
És ekkor hangzottak el azok a szavak, amelyekkel Kohl emberileg
és politikai értelemben egyaránt pályára csúcsára érkezett: nézze,
mi németek sem mondunk mindig okos dolgokat, különben én sem. Elég,
ha ennek kapcsán kimondom a szót: Gorbacsov. A kancellár -
kimondatlanul is - arra az egykori nagy ügyetlenségére célzott,
amikor egy amerikai tudósítóval beszélgetve Gorbacsovnak a
közvéleményt megnyerő ügyes stílusáról a ,,goebbelsi public
relation,, jutott eszébe. A bocsánatkérés már akkor is megtörtént,
és az egész ügyet réges-régen a múlt mélyére temették. De a
szerencsétlen hasonlattal kapcsolatos nyilvános önironikus
megjegyzés most olyan időre esett, amikor Kohlt és Gorbacsovot
immáron szoros emberi szálak is összekapcsolják.
Egy bennfentes újságíró szerint, aki Kohlt útjára elkísérte, a
német kancellár Gorbacsovval tárgyalva a németekre nézve nagy
eredmény előtörténetének ismertetésekor újra megemlítette a magyar
reformmozgalmat, és sajtóértekezletén külön is kifejtette: a
Szovjetunió megsegítésének teljes terhét az NSZK már csak ezért sem
veheti a maga vállára, mert nem feledkezhet meg Magyarországról és
Lengyelországról. A jó politika szerves része, hogy az ember nem
felejti el a határnyitó magyarok nagy tettét, amelynek nyomán
gyorsan összeomlott a Honecker-rendszer.
Kohl az egyesült Németország első kancellárja szeretne lenni, a
december 2-ikára tervezett össznémet választások győztese. És olyan
politikus, aki mindig számon fogja tartja az egység kovácsait...+++
Flesch István (Bonn) MTI-Panoráma
1990. július 19., csütörtök 12:41
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|