|
|
|
|
Grósz Károly levele egy New York-i iskola tanulóihoz (1. rész) (OS)
|
1989. június 23., péntek - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára válaszolt a New York-i St. Bartholomew School tanulóinak levelére, és a fiatalok kérésére kifejtette véleményét országunk fejlődéséről, útkereséséről. A következőket írta. Magyarország több mint ezer éves fejlődésének bonyolult nehéz szakaszához érkezett. Történelmünkben sokszor fordult elő, hogy a nemzetközi erőviszonyok döntően befolyásolták kis országunk sorsának alakulását. Így volt ez a II. világháborút megelőző időszakban is, amikor az ország irányítását kézben tartó vezetés képtelen volt megbírkózni a hitleri Németország részéről ránehezedő nyomással. A fasizmus alóli felszabadulás, a népi demokratikus forradalom nemcsak a háborúban kivérzett Magyarország gazdasági helyreállításának reményét jelentette, hanem nagy lehetőséget ígért az önálló, független, demokratikus fejlődés meggyorsítására. Az akkori magyar vezetés figyelmen kívül hagyta a realitásokat, szolgai módon másolta a sztálini koncepciót. A nemzetközi feltételek ezt talán érthetőbbé teszik, de Magyarország akkori vezetőit nem mentik fel a felelősség alól. Az új társadalom építésének uniformizált, a nemzeti adottságokat lebecsülő politikája az 50-es évek közepére törvényszerűen jutott válságba. A magyar megújulás gondolata, a reform eszménye 1953-tól jelen volt a magyar politikai gondolkodásban, de gyakorlati megvalósításuk jórészt csak később vált lehetővé. Az 1956. évi nemzeti tragédia után új fejlődési pálya kezdődött: társadalmi nyitással, az emberi jogok állandó fejlesztésével kereste a humánus szocializmus megvalósításának útjait, az emberek jóléte, boldogulása feltételeinek bővítését. Nem férhet kétség ahhoz, hogy 1956 után nagyszerű, lelkesítő vállalkozás indult el hazánkban. Önmagunkhoz képest és a nemzetközi mércével mérve is előreléptünk a demokrácia fejlesztésében. Korszerű mezőgazdaság született. A szocializmus ígérete, a jobb élet milliók számára került elérhető közelségbe. Az elmúlt 30 év mához szóló nagy tanulsága a gazdaságirányítási reform sorsa is. Az MSZMP 1968-tól azt a felismerést érvényesítette, hogy a társadalom modernizálásához új utakra van szükség, az embereket közvetlenül is érdekeltté kell tenni a nemzet jövőjének megteremtésében. A konkrét válaszokat a reform nemzeti műhelyében kellett kimunkálni, számolva szűkebb és tágabb környezetünk ellenkezésével is. A magyar reform szükségességét, alapvető döntéseinek helyességét igazolta történelmünk, ma már más nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják. (folyt.köv.)
1989. június 23., péntek 16:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly levele egy New York-i iskola tanulóihoz (2. rész) (OS)
|
Tanultunk saját kárunkból is. Ma már tudjuk, hogy a társadalom megújítása csak átfogó politikai, gazdasági reform útján, azok kölcsönhatásában valósulhat meg. Értjük, hogy a reformpolitika számára az igazán nagy veszélyt a következetlenség, az elvtelen kompromisszum, a reálszámításukra hivatkozó konzervativizmus jelenti. A fejlődés friss hajtásainak megvédéséhez nagyfokú türelemre, állhatatosságra van szükség. Felismertük azt is, hogy a reform nem lehet öncél, a szocializmus megújulását kell segítenie. Nem mentesíti a pártot a kormányzópárt felelősségétől és semmiképpen sem helyettesíti a nép, a dolgozók fegyelmezett minőségi munkáját. Fontos tapasztalatunk: nemcsak kiváló személyiségekre, hanem demokratikus rendszerre van szükség ahhoz, hogy a szubjektív hibákat kiszűrjük vagy legalább is csökkentsük. Rájöttünk arra is, hogy vállalkozó kedvű, lelkes, tenni akaró emberekre van szükség. Társadalmunknak a teljesítményre kell orientálódnia. Mai problémáink okait a gazdasági szerkezet viszonylagos elmaradottságában, a nemzetközi környezet megváltozásában kell keresnünk, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a politikai modell sem alkalmazkodott hazánk és a világ változásaihoz. Mindez együtt eredményezte a gazdasági és politikai válságjelenségek megjelenését. Az MSZMP 1988. májusi pártértekezletén egy sor nagy horderejű, a reformok határozott és következetes folytatását szolgáló döntést fogadott el. A pártértekezleten megválasztott új vezetés személyi összetételében is tükrözte a radikális változások iránti társadalmi elvárásokat. Egy évvel a pártértekezlet után most készítjük el a számvetést. Ezekben kifejezésre jut, hogy a lakosság támogatja társadalmunk gyökeres megújítására irányuló erőfeszítéseinket. Ugyanakkor az is látható, hogy az elavult politikai modell már nem alkalmas a gazdasági, politikai válságjelenségek menedzselésére. Úgy is mondhatnám: a régi már nem működik, az újat pedig még nem sikerült megalkotnunk. A magyarországi fejlődés fő irányát úgy jellemezném, hogy elindultunk egy számunkra újszerű, többpárti társadalom fokozatos felépítése felé. Jelenleg a jogi-intézményi alapok megteremtésén munkálkodunk. Egyszerre kell foglalkoznunk a jogállamiság kialakításának és az elmúlt években felhalmozott gazdasági problémák kezelésének - így az adósság-válság, szerkezetátalakítás, műszaki-tudományos fejlesztés, szociális feszültségek - feszítő kérdéseivel, miközben a lakosság életkörülményei - az objektív folyamatok eredményeként - tovább nehezednek. (folyt.köv.)
1989. június 23., péntek 16:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly levele egy New York-i iskola tanulóihoz (3. rész) (OS)
|
Magyarország történelmi tapasztalatai alátámasztják: napjainkban a nemzetközi viták csakis politikai eszközökkel tisztázhatók, s a katonai tényező háttérbe szorítása szolgálja leginkább a világ népeinek igazi érdekeit. Legfőbb külpolitikai feladatunk a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása, a népek közötti e gyüttműködés elmélyítése. Az együttműködés alapvető feltétele, hogy abban szuverén, egyenjogú államok vegyenek részt, amelyek biztosítják az emberi jogok egyetemes érvényesülését. Csakis aktív nemzetközi együttműködéssel, közös összefogással lehetünk úrrá az emberiséget fenyegető interdependenciákon: a környezetvédelemtől a terrorizmusig, az adósságválságtól az éhinség felszámolásáig. Hazánk ilyen alkotó szellemben kíván a továbbiakban is a nemzetközi együttműködés aktív részese lenni és szorgalmazza a népek, emberek közötti közeledés mind magasabb szintre emelését, a bizalom megszilárdítását. Nem lenne teljes az általam felvázolt kép, ha nem szólnék országaink örvendetesen fejlődő kapcsolatairól. 1978, kétoldalú kapcsolataink teljes normalizálása óta nagy utat tettünk meg, s ma mindkét oldalon megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy politikai, gazdasági-kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködésünk jól fejlődik, megoldatlan problémák nem nehezítik a továbbfejlesztés lehetőségeit. Kapcsolataink alakulásának kiemelkedő eseménye lesz Bush elnök közelgő magyarországi látogatása, amelynek eredményessége érdekében mi a magunk részéről mindent megteszünk. Remélem, hogy hazánkról adott kissé részletesebb tájékoztatásom hozzájárul e nagy történelmi hagyományokkal rendelkező kis ország viszonyainak jobb megértéséhez. Meggyőződésem, hogy a személyes tapasztalatot semmi sem pótolhatja, ennélfogva felajánlom, hogy esetleges magyarországi látogatásuk során szívesen találkozom az Osztály képviselőivel. (OS)
1989. június 23., péntek 16:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|