|
 |
 |
 |

A Kisgazdapárt agrárpolitikája
|

(Szép Zoltán) München, 1989. január 1. (SZER, Földközelben) - Nem a kerek évforduló kapcsán - noha a Független Kisgazdapárt önmagáért, létrejötte miatt is megérdemli, hogy agyonhallgatni igyekezett emlékét fölidézzük -, ami azonban az 1929-es, első programtervezetük emlékénél is többet nyom a latba, az az aktualitás, ami nemcsak a pártot, de egykori, és azóta továbbfejlesztett programját időszerűnek megtartotta. Mezőberény óta pedig, ahol az első gondolatok papírra kerültek, ahol annak a demokratikus népképviseletnek az elveit elfogadták, amelyet ez a párt a gyakorlatban is ékesen megvalósított, 60 esztendő múlt el. Élnek még az első alapítók és az első vezetők közül is többen, nemrég adott nyilatkozatot Bécsben Vörös Vince, a párt főtitkárhelyettese. De ami legélőbb és legfigyelemreméltóbb, az a párt mindmáig ugyanannyira korszerű agrárpolitikája, amelynél okosabbat, hathatósabbat egyetlen más elveket valló politikai tömörülésnek sem sikerült meghirdetnie. 1945. augusztus 19-étől 21-ikéig tartott a Független Kisgazdapárt második nagy országos választmánya, amelyen ugyanaz a Tildy Zoltán mondta el emlékezetes program-megújító beszédét - egyben visszaemlékezését is -, aki az 1945. novemberi választásokat követően az ország első számú reprezentánsának tisztét is elnyerte. Két évig sem tartott, hogy a kisgazda mozgalom megkísérthesse a lehetetlent, és ennek ellenére hihetetlenül rövid idő alatt óriási tömegbázissal volt képes az ország felelős irányítását kezébe venni. A párt iránti bizalom gyökerei mélyek. 10 év népnemzeti alapokon álló agrárküzdelmű, kemény antifasiszta ellenzékiség táplálták, és a Független Kisgazdapárt tekintélyét növelte a nemzeti ellenállásban vállalt szerepe, következetessége is. Ott állt 1945. augusztusában a magyarság előtt egy párt, amelyik erkölcsi tisztaságát megőrizte, elveihez hűséges maradt, és egyetlen idegen erővel sem paktált le. Hiába érték csábítások korábban jobbról, a háború vége felé pedig balról. Nagy Ferenc, a paraszttagozat nevében előterjesztett 20 pontos nyilatkozatát - a választmány több hasznos előterjesztéssel együtt hagyta jóvá. Nagy Ferenc ezzel a nyilatkozattal az egész addigi agrárküzdelem-sorozatra kívánta feltenni a diadalkoszorút. A magyar parasztságot, mint a demokrácia megingathatatlan alapját emeli be az új hatalom résztvevői közé. Az erőszak és a hatalmi politika újbóli veszélyeitől csak az osztály mivoltában viszonylag legegységesebben megmaradt parasztság jelenthette a biztosítékot. A legtovább elnyomás alatt lévő, de a leginkább nemzeti kibontakozást elérő népréteg, elszánt híve minden zsarnokságellenes társadalomszerkezet felépítésének, és alkalmas lelkileg a józan önmérséklet tanúsítására, más - szintén saját függetlenségüket igénylő - népek, nemzetek, nemzetiségek iránt. A paraszttagozat ezt bizonyítandó kinyilvánította, hogy az egyéni bosszúvágy társadalmilag nem maradhat ható tényező, még akkor sem, ha az egyéni sérelmek elkövetői már ismertek. Csak a törvényes számonkérésnek lehet helye, és a lehetőség szerinti mielőbbi nemzeti megbékélésnek. Cél, hogy az emberek meggyőződéses munkásai legyenek a helyes közösségi szándékok megvalósításának, ugyanúgy, mint saját boldogulásuk elérésének. Egymást segítő, egymást támogató pártok, társadalmi rétegek alkossák az országot - ezáltal lehetséges a hatékonyság és a jó hozzáállás minden tekintetben. De ehhez az önkormányzati rendszernek, a népi nemzeti intézményeknek is úgy kell funkcionálniuk, hogy abban tudása és képességei szerint mindenki közreműködhessen. Már a demokratikus államberendezkedés formáinak öncélú követelése, a szabad, befolyásmentes választások biztosításának jogos elvárása is hatalmas tudati előkészítettséget mutat. De nem kevésbé bizonyít a párt és a kisgazdamozgalom vezetőerő mivolta mellett a szociális intézkedési tervek emberségessége, kivihetősége is - amihez hasonlóval most sem rendelkezik az ország. A magyar élet alapja a föld. Ezt a később kommunista részről annyit bírált megállapítást azóta sem tette érvénytelenné semmiféle eltúlzott, elhibázott iparpolitika, de még a világpiac agrártúltermelése sem - ezzel Magyarország e vonatkozásban kiváló távlatokkal rendelkezett. A földdel foglalkozók száma akkor még nagyobb volt, mint az összes nem a földdel foglalkozóké. Ha tehát ez a nagy népesség, mint érdekeiben védett kistulajdonos megtalálja az emberi mellett a gazdasági integrálódásnak lehetőségeit is - az ország teherbíró-képességét munkájuk eredményessége megsokszorozza. Így az az elképzelés, hogy a magyar parasztszövetség - a szakszervezetekével azonos jogokat élvezve - töltse be általános és egyedi érdekvédelmi, érdekképviseleti megbízatását, igen korszerű felfogásról tanúskodott. A parasztság jogvédelme semmiben sem kíván mások rovására fölényt - azonban kevesebbel sem éri be. Így elvileg a sztrájkjogot is megköveteli. Most 1989 év kezdetén sajnos a parasztságnak e 40 évvel ezelőtti programja ugyanúgy hiányzik, mint ahogyan hiányzott akkor. A különbség annyi, hogy akkor még erővel, értelmes áldozattal sok minden megváltozhatott volna a jó irányba. Most - túl rengeteg erőfeszítésen, értelmetlen áldozaton - csak a bizonytalanság távlataival törődhetnek az egymással szót érteni akaró magyarok. S talán az ismét mozgásba lendülő, új politikai erők fogják egyértelműsíteni a "miképpen legyen jobb nekünk, magyar népnek" évszázados sorskérdéseit - közöttük az újból életjelt adó Független Kisgazdapárt is. +++
1989. január 1., vasárnap
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
|