Rendszerváltás és az MTI

	- Magyarország viszonya a szomszédaihoz - 1. folyt.
A hír nem volt igaz, az indulatok felszítására azonban elég volt. Ezek az indulatok persze magára a kormányra is veszélyesek lehetnek. Meciar tehát egy általa kijelölt középútról igyekszik a nacionalista indulatokat is kordában tartan, ám közben a magyar veszély rémképét is életben tartja. Legutóbb ezért nyilatkozta azt, hogy két szélsőség fenyeget országában: a szlovák és a magyar nacionalizmus. Vagyis egy kategóriába helyezte a kisebbségi jogköveteléseket és a szlovák sovinizmust, s közölte azt is, hogy a két irányvonal közül a magyar a rosszabb, sőt minden baj forrása a magyar nacionalizmus. Igaz, a magyar oldal sem mentes a félreérthető nyilatkozatoktól. Heves ellenszenv fogadta majd mindegyik szomszédos országban Antall József kormányfő kijelentését, amely szerint ő érzelmileg 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Támadták Göncz Árpád köztársasági elnököt is azért, mert úgy vélte, Románia útja Európába Budapesten keresztül vezet, s ebben az sem számított, hogy az ominózus mondat először egy nyugati államfő szájából hangzott el. Kifogásolták azt a magyar tervet, amely egy újfajta kárpáti együttműködést azokon a területeken képzelne el, amelyek a régi Magyarország részei voltak. Ebben a szomszédok ismét egy irredenta politika előszelét látják. Mindenesetre a térség közel jutott ahhoz a ponthoz, ahol már nem számít, hogy e tervekből, törekvésekből mi igaz, és az sem számít, milyen szándék áll mögöttük. A kölcsönös gyanakvás lassan, de biztonsan tovább mérgezi a viszonyt. Budapesten előszeretettel mutatnak be olyan román térképeket, amelyek Románia részeként rajzolják fel a Tiszántúlt. Bukarestben előszeretettel idéznek nacionalista magyar folyóiratokból. Nem a tisztázés a lényeges, hanem a visszavágás. Nem én vagyok a nacionalista, hanem a másik. (folyt.) 1990. augusztus 21., kedd
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »