|
|
 |
|
 |
Megbecsülés csak a több és eredményes munkáért jár - Göncz
Árpád beszéde Ópusztaszeren (1. rész)
|
1990. augusztus 20., hétfő - Hosszan tartó tapssal és
éljenzéssel köszöntötte sok ezer ember hétfőn Ópusztaszeren az ott
rendezett Szent István napi ünnepségre helikopterrel érkező Göncz
Árpádot és feleségét. A már hagyományos ünnepség az Árpád-szobornál
tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Az ezt követő
nagygyűlésen a köztársaság elnöke bevezetőben a hely történelmi
jelentőségét, a szeri pusztán tartott első ,,Országgyűlés,, máig
ható üzenetét méltatta, majd rámutatott:
- A tartalmában folyamatosan gyarapodó ópusztaszeri ünnepben ma
már egybeötvöződik a honfoglalás, Szent István, államalapító
királyunk emlékezete, az államiságunkat kifejező alkotmány - most a
megújult Magyar Köztársaság alkotmányának - megbecsülése, az új
kenyér, s a kenyeret megtermelő parasztságunk tisztelete, a haza és
a haladás egymástól elválaszthatatlan szolgálatának gondolata. S ez
utóbbi gondolatból kiindulva a magyar államiság fejlődésének útján
tett legújabb lépést, a harmadízben feltámadott Magyar Köztársaság
születésének megünneplése.
- A királynak - a legjobb királynak is - csak alattvalói vannak:
a köztársaságnak - a szabad emberek társult közösségének - csak
polgárai, akik egyként felelnek a haza üdvéért, s akik jogaik -
polgári és emberi jogaik - tudatában, bátran kezükbe veszik önnön
sorsuk intézését, szabadon választják az Ország Házába
képviselőiket, ott végzett munkájukról beszámoltatják őket,
ellenőrzik az ország kormányának működését, szakadatlan figyelemmel
kísérik lakóhelyük ügyeit, maguk választják meg azokat, akik
ügyeiket intézik, meghatározzák és figyelemmel kísérik a munkájuk
gyümölcséből, törvényes keresetükből befizetett adónak a köz
érdekében legcélszerűbb felhasználását és soha, egy pillanatra nem
felejtik el, hogy a közigazgatásnak kell őket szolgálnia, s nem
nekik a tisztségviselőket. S hogy a köz hűtlen szolgáit nemcsak
joguk, de kötelességük is hivatalukból elmozdítaniuk. Mert az
ország, a község az övék, boldogulása tőlük függ, gazdagodásuk az
országot, gazdagságát gyarapítja. De nem feledik el egy pillanatra
sem, hogy aki gazdagodik, annak sokasodik a felelőssége is: segíteni
tartozik - nemcsak az adójával, de tevékeny emberi együttérzésével,
munkával és anyagi áldozat árán is - azt, aki kevésbé tehetős, aki
önhibáján kívül betegség, halál, vagy egyszerűen a nehéz gazdasági
viszonyok eredményeként, vagy szellemi, testi ereje fogytán képtelen
önmagát s az övéit fenntartani. (folyt.köv.)
1990. augusztus 20., hétfő 12:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|