|
|
|
|
A hazai mezőgazdaság
|
--------------------
München, 1990. július 18. (SZER, Magyar híradó) - A hazai mezőgazdaság helyzetére pillantsunk. Az, hogy ennyit foglalkozunk ezzel a kérdéssel, az nem véletlen, hiszen nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a hazai gazdasági nehézségek legyőzéséhez még a különféle európai importkorlátozó rendelkezések ellenére is, nagyban hozzájárulhat a magyar földműves. És ne feledjük, amikor a földről beszélünk, akkor a magyar paraszt munkahelyéről is szó van. Rajki László kommentárjában a magyar mezőgazdaság esélyeivel foglalkozik:
- A mezőgazdaságban az elbizonytalanodás, a tehetetlenség számos jele tapasztalható. A régi keretek már nem, vagy csak alig működnek, az újak pedig még nem, illetve a törvények, feltételek kidolgozósa elhúzódik, bevezetésükről nem is beszélve.
Ebben az átmeneti állapotban két táborra látszik szakadni az agrártermelésben dolgozók és az abból megélni szándékozók rétege. A nagyüzemi vezetők és a téesztagság egy része abban bízik, hogy belebuknak a földreformba a kisgazdák, és gyökeres változások helyett majd minden szép lassan, szinte magától átalakul.
A másik, szerintem a népesebb hányad - ne feledjük, hogy a falvakban a szavazók 57 százaléka a kisgazdákat választotta - hiszi, hogy a vidék pártjának sikerül megvalósítania programját és egyénileg, valamint egyszerű együttmőködésekben gazdálkodva megtalálja számítását.
Ami mindkét csoportnál közös, az a jelenlegi helyzet, az agrárolló szétnyílásának tarthatatlansága, valamint a várakozási álláspont, és az ellenfél győzelmétől való félelem. Mindez pedig rendkívül rossz tanácsadá, és kedvezőtlen kihatásai a mezőgazdaság szinte minden területén jelentkeznek: hús-, meg gabonacsata, málna, bor és gyapjúháború, valamint számos más csetepaté világosan érzékelteti, hogy ennek a hadakozásnak csak vesztesi vannak, termelő és fogyasztó egyaránt jogosan elégedetlen. (folyt.)
1990. július 18., szerda
|
Vissza »
|
|
- A hazai mezőgazdaság - 1. folyt.
|
Az önmagában még nem járna feltétlenül káros következményekkel, hogy mondjuk idén folytatódik az állatállomány csökkenése, mert általában a világpiacra továbbra is a túlkínálat a jellemző, és a fogyasztói árak emelése belföldön is a kereslet visszaesésével jár. Ha mindez ésszerűen, arányosan történne - az fogyna ami túl drága, nem megfelelő a magyar adottságoknak, fehérjebehozatalra szorul, nem adható el nyugaton -, akkor még hasznos is lenne. De a tehetetlenségi erő sajnos nem így szelektál. Például jelenleg 15 százalékkal, 1,5 millióval kevesebb a sertés mint öt éve, miközben a belgiumi disznópestis miatt Brüsszel hatalmas importra kényszerül, és részben Budapesttől akarta pótolni a hiányt, viszont Magyarországon még mindig érvényben a kiviteli tilalom.
Világszerte eladatlan tejtengerek, vajhegyek, Magyarországon pedig kifizetődőbb ugyanezt termelni az istállókban, mint marhahúst a legelőkön. Mert valójában nincsenek is tisztességes legelők. A községi tulajdonban lévőket odaadták a nagyüzemeknek, amelyek tönkretették ezeket, és a mai napig sem teljesítik a kisermelőkkel szemben törvény előírta kötelezettségüket.
Persze az is igaz, hogy az Európai Közösség tetemes védővámokkal súlytja az élőmarhát, vagy említhetném a gabonát is, amely különösen érzékeny pontja a magyar mezőgazdaságnak. +++
1990. július 18., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|