|
|
 |
|
 |
Felcím: A költségvetés vitájához
|
Főcím: Az IMF-szindróma
Budapest, 1990. július 18. Szerda (MTI-Press)
Sajátos, tudathasadásos állapotba került a minap az új kormány,
s annak pénzügyminisztere, amikor az elődje által végrehajtott
tavalyi költségvetés lezárásához kérte a honatyák áldását.
Tulajdonképpen teljesen idegen dolgok álltak egymással szemben,
hiszen a kabinet egészen, a parlament pedig mintegy húsz ember
kivételével kicserélődött. Most döbbenhetett rá mindenki, mit is
jelentenek valójában a megváltozott körülmények. Furcsán hatott,
hogy a régi kormányt vállvetve bíráló egykori ellenzék tagjainak
egyik része most a költségvetés elfogadásáért korteskedett, míg a
másik fele otthonosan mozgott már megszokott bíráló szerepkörében.
Míg - Rabár Ferenc kifejezésével élve - a koalíciós
kormánypártiak a postás szerepét játszva megszavazták a törvényt, az
SZDSZ nem támogatta, de nem is ellenezte a kormány javaslatát.
Miközben a kormánypárti képviselők továbbra is fujták immár
hagyományossá vált szólamaikat, s mindent elődjükre kentek. Ez
esetben talán megértőbbek is lehettünk ezzel a viselkedésmóddal
szemben, hiszen az előző évi zárszámadásért kétségkívül csak a
Németh-kormány a felelős.
Már nem lehet ugyanezt mondani az idei költségvetéssel
kapcsolatban. Az említett tudathasadásos állapot ebben az esetben
csak félig igaz, hiszen az ez évi előirányzatokat és sarokszámokat
még a Németh-kormány állapította meg, de az ország kormányzásában
már az új kabinet vállalt nagyobb szerepet. Még jól emlékezünk arra,
hogy milyen sok támadás érte a régi vezetést a sorozatos
áremelésekért, a forint ismétlődő leértékeléséért, s az évi 50
dolláros valutaellátás bevezetéséért.
Alcím: A költségvetés fekete doboza
Az új kormányzattól a választási eufóriában túlságosan is sokat
váró emberek most egy kissé csalódtak, hiszen néhány napja ez a
világmegváltásra hivatott kabinet - a gazdasági környezetet alaposan
ismerők számára korántsem meglepő módon - is rákényszerült a
húsbavágó intézkedésekre.
Vajon ez a kormány is olyan rossz lesz, mint a régi? -
kérdezhetnék sokan. Hiába a rendszer- és a kormányváltás, a nagy
igéretek, ők is ugyanolyan hideg racionalitással döntik egyre
reménytelenebb helyzetbe a lakosságot? Valószínűleg nem erről van szó.
Inkább úgy tűnik - s ez már korábban is így volt - hogy a kormány nem
azért nem váltja be korábbi igéreteit, mert nincs meg benne a
hajlandóság. (folyt.)
1990. július 18., szerda 15:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
IMF-szindróma 2. rész
|
Az történt, hogy bepillantást nyerhettek a költségvetés "fekete
dobozába" és egyszerűen rájöttek, hogy ők sem tehetnek sok mindent
másként.
Ha egy dolgot ketten ugyanúgy rosszul végeznek, akkor két eset
lehetséges. Vagy mind a két fél képességei egyformán rosszak, vagy
pedig egyszerűen nem tudnak mást tenni. Jelenleg ez utóbbi történik.
Hiába a függetlenség egyre magasztosabb eszménye, ha teherként
nehezedik a gazdaságra a fizetésképtelenség fenyegető réme. Amíg a
magyar gazdaság képtelen annyi pénzt kitermelni, hogy egyidőben
tudja finanszírozni a hazai termelést, és egyúttal eleget tenni az
adósságszolgálatnak is, addig külföldi hitelekre van szükség.
Alcím: A Valutaalap szigorú feltételei
A külföldiek azonban minden ellenkező híresztelés ellenére
korántsem felebaráti együttérzésből és önzetlenül adják a
kölcsönöket. Biztosítékokat kérnek, különben nem nyitják ki
dollárokkal teli pénztárcájukat. S mivel hazánk jelenlegi helyzetében
a rendszerváltás egyelőre csak kevés garanciát és ezáltal készpénzt
jelent, valami másra van szükség. Magyarországot egyszer már
megérintette a fizetésképtelenség szörnyű érzése. Akkor hazánk
sürgősen csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz. Ez a lépés
egyúttal megnyitotta a külföldi kormányok és bankok hitelcsapjait
is. Az IMF szigorú kölcsönfelvételi feltételeinek ismeretében
ugyanis mindenki számára bőségesen elegendő garancia, ha valamely
országot az IMF hitelképesnek minősít.
Ehhez a kedvező besoroláshoz azonban nem könnyű hozzájutni, azt
megtartani. A Valutaalap megköveteli, hogy az országok is tegyenek
valamit a cél érdekében. Ezért szakemberei túl szigorúnak tartott,
ám hasznos tanácsokat adnak és kötelezettségeket kérnek az adott
államok kormányaitól. A jelenleg érvényes megállapodás szerint
Magyarországnak évi 10 milliárd forintos költségvetési deficitnél és
400 millió dolláros fizetési mérleghiánynál nem szabad rosszabbat
elérnie. Amennyiben ezt nem sikerül teljesiteni, az IMF felfüggeszti
a hitelek folyósítását s az ismert dominóelv szerint a többiek is
ajtót mutatnak Magyarországnak. Ezért kardinális kérdés tehát a
költségvetés, amely jelenleg évi 27 milliárd forintos hiányt
valószinűsít.
Ennek a szorításában tették már évről-évre intézkedéseiket az
egyes kormányzatok, és ez kényszeríti a mostani kabinetet is a
nadrágszíjhúzás politikájára. (MTI-Press)
Csabai Károly
1990. július 18., szerda 15:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|