Rendszerváltás és az MTI

	Lehallgatási botrány
-------------------- München, 1990. január 15. (SZER, Magyar híradó) - A 10 nappal ezelőtt kirobbant belügyi botrány mutatja, hogy azok, akiktől eddig nem félni, hanem igenis rettegni kellett, még mindig ott ülnek a lehallgató-készülékek mögött a postahivatalok elkülönített, leveleket cenzúrázó helyiségeiben. Az esztendő első nagy magyar politikai botrányának hétvégi fejleményeiről kérdezem Szilágyi Sándort: - Azt hiszem a Duna-gate ügy lebotrányosabb eseményére került sor a hét végén. Azt történt ugyanis, hogy semmi nem történt. Nem tréfálok, valóban azt gondolom, hogy ennél nagyobb botrány nem is történhetett volna. Miről van szó? Fodor Gábor, a Fidesz országos választmányának tagja és Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője pénteken újabb levélben fordult Németh Miklós kormányfőhöz, melyben Horváth István belügyminiszter azonnali lemondatását, Pallagi Ferenc, az állambiztonsági és Horváth József a belbiztonsági szolgálat főnökének azonnali elbocsátását követelték, továbbá azt, hogy a lehallgatási botrány kivizsgálását vegyék ki Kálmán József katonai főügyész kezéből. Az indoklás: az említettek mulasztásaikkal lehetővé tették, hogy a belügy emberei megsemmisítsék a botrány dokumentumait. A hivatal mostanáig nem is reagált a levélre. Azt hiszem, ez nem kíván kommentárt. Mégis hadd mondjam el: engem voltaképpen nem is az ügy politikai vonatkozásai háborítanak fel, hanem - hogy úgy mondjam - esztétikai kifogásaim vannak. Az, hogy oly kisstílű a hivatalos szervek önvédelmi reflexe, annyira nélkülöz mindent, ami valami halvány stílusérzékről tanúskodna. Ahogyan egy ismerősöm, egy idősebb hölgy fogalmazott: tudja a régi, az anti-világban, ha kipattant volna egy efféle botrány, az a minimum, hogy a belügyminiszter a szolgálati fegyverével főbe lövi magát, de legalábbis még aznap lemond. (folyt.) 1990. január 15., hétfő
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »