|
|
 |
|
 |
A hallgatók fóruma
|
München, 1989. augusztus 12. (SZER, A hallgatók fóruma) - A
mikrofonnál: Károlyi Anna, Takács Antal és Lángh Júlia. Ismét és
újra levélcenzúra.
Egy idős, nyugdíjas postástól kaptunk kimerítő levelet
Budapestről. Köszönjük a hallgatók nevében is ezt a pontos
tájékoztatást, amelyet a lényeget nem érintő rövidítésekkel most
közlünk:
"Valami azért már mozog. Horváth István belügyminiszter a Magyar
Hírlap június 9-ikei számában elismerte a levélcenzúra létezését,
amit az újságírók hiába igyekeztek felderíteni a Baross téren az
elmúlt hónapokban. Az üzemvezető gyorsan hazaküldte a belügyis
cenzúrásokat, így mire a Mai Nap, majd az Új Idő munkatársa odaért,
már üresek voltak a vasajtó mögötti helyiségek. A postás dolgozók
nem válaszolhattak az újságírónak, mert ott állt mellettük a főnök,
aki megtiltotta.
Miért kell lehazudni a Baross téren azt, amit a belügyminiszter
elismert, amikor így beszélt az újságírónak: indokolt a rendőrség
jogosítványáról szóló seregnyi szabály, rendelkezés, utasítás
felülvizsgálata. Ezek között említette a levéltitok és a
telefonbeszélgetések titkosságának törvényes szabályozását. Vagyis:
most még nincs törvényesen szabályozva, nincs nyilvános, csak titkos
rendelkezés. Mégis három műszakban, éjt nappallá téve folyik a
cenzúra.
A 168 óra című népszerű politikai hetilap június 6-ikán és
27-ikén is közölt olvasói levelet a cenzúráról. Az első arra kérte
Mester Ákos főszerkesztőt, a SZER hallgatói levele alapján
foglalkozzék ezzel a témával. A levélíró kérését eddig nem
teljesítette a rádió. Mester Ákossal mindeddig nem kellett vesződnie
a Baross téri üzemvezetőnek, hogy átverje, félrevezesse. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatók fóruma - 1. folyt.
|
A 168 óra olvasója említette, hogy talán már nem működik a
sajtóvám, vagyis a külföldről érkező sajtótermékek cenzúrája. Amikor
írta levelét, még működött. Utánanéztem.
Július elsején szüntették meg ezt a cenzúraágazatot, mely többek
a Parlament épületében dolgozott, nemrég még Kádár Jánosné
vezetésével. Nevetségessé vált, mikor az aluljárókban már minden
külföldi lap - emigráns lap is - kapható szinte.
A belügyis sajtóvámosokat nagyrészt azonban a levélcenzúrások
erősítésére csoportosították át. Július elején pedig hírt adtak
szervezeti változásokról a Belügyminisztériumban. A
minőségellenőrzést még nem érte el a leépítés. Pedig július végén a
Népszabadságban Földesi Jenő belügyi államtitkár is kijelentette: az
országgyűlés által nyilvánosan elfogadott törvényben kell megjelölni
a speciális szolgálatok: a kémelhárítás, a hírszerzés, az
állambiztonsági szervezet helyét, szerepét, pontos feladatkörét.
Nyilván ide tartozik a levélcenzúra is. Azt eddig az 1974. évi
17-es számú törvényerejű rendelet és a 39/1974-es számú
minisztertanácsi rendelet szabályozza - olvasom a Mai Nap június
19-ikei számában. Nem leszek tőle okosabb, mert a rendelkezések
titkosak. Elődeik is azok voltak. Reménykedem, hogy az újságírók nem
adják fel a küzdelmet, nem riadnak meg Kovács Ernő üzemvezető
hazugságaitól.
A Mai Nap munkatársa is átlátott a manőverein, mikor ostoba
módon arra kérte: egy másik érdeklődő újságírót ő tájékoztasson
arról, hogy nincs cenzúra. Nyilván nem akarta újra hazaküldeni a
cenzúrás belügyiseket." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatók fóruma - 2. folyt.
|
"Nem vállaltam át a szerepét. Már csak azért sem, mert kollégám
nem az én véleményemre kíváncsi. Elgondolkodtató ez a sajátos kérés.
Ha a levélfeldolgozó vezetője biztos benne, hogy nincs cenzúra, el
tudja mondani másodszor is. Ha van, ismerje el."
Levélírónk igen határozott szavakkal kételkedik Németh Béla, a
győri 2-es számú postahivatal vezetője szavainak igazában. A vele
készült riport a Tér-Kép című hetilap július 20-iki számában
olvasható, majd ezt a következtetést vonja le:
"A Kapu című folyóirat elmúlt hónapokban megjelent leleplezései
a postai vezetőség korruptságáról ugyancsak ezzel a háttérrel
érthetőek. A belügy általában úgy fizeti meg a beszervezett
embereit, hogy engedi őket sikkasztani, vagy valami címen külön
juttatást fizettet nekik.
Miközben a posta pénzhiányról panaszkodik és erre hivatkozik -
amikor például az elmaradott telefonhálózatot szidják - tovább
folyik a 80 belügyis levélcenzúrás fizetése, három műszakban, tovább
közlekedik a Baross tér és a kőbányai Harmat utca között az autó,
hogy vigye további feldolgozásra a már első lépésben kiszűrt
leveleket. Ennek összköltsége már évekkel ezelőtt havi 50 ezer
forint volt. Ma már biztosan eléri a 80 ezret is. Tessék beszorozni
12-vel és megkapjuk a közel egymilliós összeget. Csak ez az egyetlen
cenzúrás kocsi az elmúlt Kádár-korszakban 32 milliójába került a
postának. És akkor hol van még a cenzúrások fizetése, mintegy 80 fő?
Miközben a posta pénzhiányról panaszkodik, tovább fizetik a
vezetőknek a tíz-és százezres nagyságrendű nyereség-jutalmakat.
Világos: meg kell fizetni azokat, akik még mindig hazugságokkal
takargatják a belügyi manővereket. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 3. folyt.
|
Békásmegyeri hallgatónk Vadász Jánoshoz fordult kérve, hogy
fejtse ki véleményét több időszerű ellenzéki követelésről,
amelyekről a Kelet népe mozgalma nevű szervezet programfüzetében
olvasott. A mikrofonnál Vadász János, aki a mai alkalommal három
kérdésre tér ki, mához egy hétre a következőkre.
Az első kérdés tehát az volt: felszámolni a 100 százalékos
foglalkoztatási koncepciót, amely a gazdasági csőd kiinduló állomása
volt. Veszteséges gyárak, téeszek fenntartása, gyáron belüli
munkanélküliség, a munkamorál devalválódása és a többi.
- A foglalkoztatást érintő kérdéssel kapcsolatban: a gazdaságban
véleményem szerint csak olyan foglalkoztatás jogosult, amely
gazdaságilag jövedelmező és hozzáteszem: a piac által elismerten
jövedelmező. A jogosulatlan, gazdaságilag káros foglalkoztatást le
kell építeni. A munkanélkülieket intézményesen kell támogatni. És ez
tulajdonképpen nem segély, hanem jogos igény kielégítése.
Egy állandóan alkalmazkodó piacgazdaság szükséges velejárója
bizonyos fokú munkanélküliség, különben nem lenne lehetséges a piaci
alkalmazkodás. És ennek az ára a munkanélküliek támogatása.
- A második téma: tulajdonformák. Egyéni, szövetkezeti és állami
tulajdonformák arányainak radikális megváltoztatása, kisvállalkozói
tőkebefektetés, piacorientációjú gazdaságpolitika.
- A tulajdonformákkal kapcsolatban: meggyőződésem, hogy
életképes tulajdonosok sokaságára van szükség. Konkrét, egyéni és
csoportos tulajdonosokra, akik a vagyonérdekeltség és a
jövedelmezőség alapján működnek és éppen ezért ők képesek létrehozni
egymás között egy működőképes piacot.
Az állami tulajdonforma erre teljesen alkalmatlan. Arra kell
törekedni, hogy fokozatosan, de következetesen az állami szektor
leépüljön és legfeljebb az alapvető közszolgáltatásokban maradjon
fontos szerepe. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 4. folyt.
|
- A harmadik, hallgatónkat érdeklő témakör: új földosztás,
önkéntességen alapuló új szövetkezetek, a földek eredeti
tulajdonosainak, illetve örököseinek térítésmentes visszaadása. A
téeszek, állami gazdaságok csak vagyonkezelők, de nem tulajdonosok.
Így földet el nem adhatnak.
- A téeszek földjeit vissza kell adni azoknak, akiktől annak
idején erőszakkal elvették, amennyiben az illetők egyénileg kívánnak
gazdálkodni. A föld adás-vételét teljesen szabaddá kell tenni. És
ahol az emberek szövetkezetet kívánnak, ott működjenek az államtól
teljesen független, csoportos magánvállalkozásként.
- Most ötgyermekes özvegyasszony leveléből idézünk, aki
ausztriai látogatása során adta fel postára levelét:
"Olyan régóta készülök önöknek írni, hogy már nem is tudom,
mióta. Álmatlan éjszakákon mindig fogalmaztam egy-egy levelet. Aztán
csak elmaradt. Hálásan köszönöm, hogy oly sokszor megerősítettek
hitemben. Mindig hittem, hogy eljön egyszer egy jobb, nyugalmasabb
élet. Idén, március 15-ike óta remélem, hogy ez csakugyan
bekövetkezik. De újra csak kételyeim támadtak és új szorongások
vesznek körül.
Özvegy vagyok 23 éve, öt gyermek édesanyja. Mind élnek, hála
Istennek és szépen. Sem a bíróságot, sem a rendőrséget nem
foglalkoztatják. Igaz, önmagamnak akartam bebizonyítani, hogy apa
nélkül is végre lehet ezt hajtani. Hogy mik voltak, azt csak az
tudja, aki ezt végigcsinálta.
De Isten nélkül nem lehetett volna végigcsinálni. Tudjuk. Mikor
legsötétebb az ég, akkor kezd virradni. Csakhogy az öregséggel
együtt fogy minden az emberben. Pedig, ha csúszómászóként élném is
meg, hogy ezeknek a vörös koronája hullana a porba. Talán. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 5. folyt.
|
Otthonról már írtam önöknek, de úgy gondolom, nem nyert
kézbesítést, mert nem kaptam választ. Pedig csekélység, amiben
segítségükre lehettem volna. Majd odahaza személyesen. Tetszenek
tudni, mindig kicsit fenntartással teszek dolgokat, nem magamat
féltem, de hátha a gyermekeimnek baja származnék. Tudjuk, hogy a 12
közül egy áruló, egy kételkedő, egy tagadó volt. Akkor bizony, ha
ilyen az arány, a magyarok közül körülbelül hárommilliónyian vagyunk
gyarlók."
- Nyugat-Németországban élő, 58 éves magányos férfi levele:
"14 éves voltam, amikor bejöttek az orosz csapatok. 30 évet
éltem a kommunista rendszerben. 4 évig a magyar hadsereg tisztje
voltam, főhadnagy a különleges osztálynál. Megtanultam Marx, Engels,
Lenin, Sztálin műveit, a bolsevik párt történetét. Ma már úgy látom
ez az egész kommunizmus olyan, mintha valaki szódavízből vajat
akarna köpülni.
Teljesen tönkretették a mi gyönyörű hazánkat. Hárommillió koldus
országának nevezték, hát fejlődött, mert mostanra kilencmillió
koldus országát teremtették.
Megbukott ez a rendszer. 58 éves vagyok. Eléggé szomorú, hogy el
kellett hagynom a hazámat. Én itt, ahol élek, egyedül vagyok magyar.
Sajnos magyarul egy szót sem tudok váltani senkivel. Nagyon szép
város, de nagyon sokszor előfordul, hogy nézem este a tévét, és
közben a gondolataim otthon csavarognak. Munka nélkül vagyok 4 éve.
Volt egy szívtrombózisom és én már nem is fogok dolgozni.
Kapcsolatom senkivel nincs. Teljesen egyedül élek. Sok
ismerősömmel levelezek, ez minden boldogságom, örömöm. Írok néha
verseket is mindenről. Az édesapám a fronton eltünt, édesanyám
bombázás áldozata lett, 13 évesen szülők nélkül maradtam.
Nagybátyámat Szibériába hurcolták a neve miatt, Sálnak hívták,
szemét sváboknak nevezték őket." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 6. folyt.
|
- Reméljük, hallgatja az adást. A rádió néha jót tesz egy kicsit
magányosság ellen. Most egészen más téma, párizsi élményeit meséli
egy magyar:
"Esti városnézésen voltunk német ismerősökkel. Teljes
kivilágítás, nagy forgalom, turista autóbuszok egész Európából.
Körülbelül este tíz óra fel az Etoal téren torlódás, öt-hat sorban a
kocsik között. Arra lettem figyelmes, hogy egyesek kuncognak.
Kinézünk. Mellettünk áll egy Ikarusz busz. Expressz, Eger Széchenyi
út van ráírva. Benne az összes férfi ing nélkül, a sofőr is. Az
ablakok kétes tisztaságúak. Úgy látszott, hogy bent többen voltak,
mint ahány az ülőhely, és még tele rendezetlen csomaghalmokkal,
ruhákkal, nagy összevisszaságban. Szóval nem illett bele az ünneplő
Párizs panorámájába. Néztem a többi turistabuszt. Azokban mind
rendesen öltözött emberek voltak. A sofőrök nem mezítelen felső
testtel, hanem fehér ingben, nyakkendőben.
Kellemetlenül éreztem magam. Úgy néztek rám az ismerőseim, hogy
na hát itt vannak a tieid a Balkánról. Gondolom fel lehetne hívni a
figyelmüket, hogyha már hála Istennek ki tudnak végre menni
Nyugatra, akkor meg kellene próbálniuk úgy viselkedni, hogy a
Széchenyi út felirat a busz oldalán ne piruljon miattuk."
- Esztergomi hallgatónktól kaptunk egy szép kis füzetet. Ifjabb
Szilas László: Esztergom templomainak és kápolnáinak rövid
története. A 19 éves szerző saját kiadása, megjelent 100 példányban.
15 templom és kápolna történetének a rövid leírását adja, kép
nélkül. A bevezető szövegéből idézünk:
"A múlt elhanyagolásával sem a jelen, sem a jövő nem tökéletes.
Az első szent király itt született, s azóta szent város ez. Szent és
gyámoltalan." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 7. folyt.
|
A fiatal szerző szeretné szebb kiadásban érdeklődő turistákra,
mint esetleges vevőkre számítva megjelentetni munkáját. Levelében
kéri:
"Ki tudna segíteni nekem, mert úgy érzem szégyen, hogy
városomról nincs szép német nyelvű kiadvány. De akárhová fordultam
anyagi támogatásért, mindenütt elutasítottak, hogy nincs pénz. Pedig
egy gyönyörű album érdekelné a külföldi turistákat, de hiába. Ha
valaki tudna anyagilag segíteni az eladott könyvek hasznának 60
százalékát átadnám számára. Nevetséges, hogy a magyar Lyon ilyen
szegényes legyen, hogy egy könyvet nem tud önmagáról bemutatni az
érdeklődőknek."
- A 19 éves esztergomi diák reméli, akad valaki valahol, aki
szintén szívügyének tekinti az esztergomi templomok és kápolnák
történetét és méltó bemutatásukat.
Éliás András és Vajda György: Himnusz című darabja kacsán a
Magyar Televízió műsorpolitikájával foglalkozik levelében.
Emlékeztet arra, hogy a darabot három évvel ezelőtt Kerényi Imre
rendezésében, Segítség címmel mutatták be. Ezt a színházi előadást
is felvette akkor a televízió, de azóta sem sugározta. Éliás András
leveléből:
"Egyesek szerint nem helyes, hogy az alkoholista főhős éppen a
Himnuszt énekli. De a kritikák többsége szerint ez nem sérti nemzeti
önérzetünket. És például nekem is tetszett, vélhetően sokakkal
együtt. Ezért tavasszal 25-30 aláírással ellátott levélben fordultam
Pozsgay Imre államminiszter úr titkárságához kérve, hogy
gyakoroljanak nyomást a Magyar Televízióra a darab bemutatása
érdekében.
Természetesen ez nem olyan nagy horderejű kérdés, így a levelet
a tévének továbbították, ahonnan válaszként igen színvonalas és a
tévések több problémáját érintő levelet kaptam. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 8. folyt.
|
Sajnos arra nem történik utalás, hogy várható-e a Himnusz
Segítség bemutatása. Sajnálatos különben, hogy a hetente több krimit
sugárzó tévé két műsorába havonta csak egy-egy színházi előadás fér
bele. Mivel a filmekhez hasonlóan a színházi előadások témája is
változatos, zenés darabok, vígjátékok és krimik is vannak,
érthetetlen, hogy miért nem lehet hetente elővenni egy színházi
előadást.
A tévétől kapott levél szerint a Magyar Televízió jelenleg
negyven színházi előadás felvételével rendelkezik. Arról már nem a
tévések tehetnek, hogy az előfizetési díjakat lenyelte a
költségvetés, és az e célra fizetett pénzünk ellenére éppen most
került nehéz anyagi helyzetbe a televízió. És a takarékoskodást
persze megint a művészeteken, például az új tévéjátékokon kezdik."
- És az Országgyűlések közvetítésével folytatják - tenném hozzá,
de ez még nem véglegesen lezárt ügy. Telefonon érkezett a kérés:
"Szeretnék belépni a Magyar Radikális Pártba, de nem tudom a
címét. Nem tudom a módját, hogyan lehet jelentkezni. Azt sem tudom,
hogy vidéki lehet-e a párt tagja. Örülnék, ha segíteni tudnának
ebben az ügyben."
- Nem tudom elképzelni, hogy vidéki ne lehetne a tagja. Miféle
párt lenne az, amelyik kizárná a vidékieket. Próbáltam hívni a
budapesti 188-808-as telefonszámot, amely a Radikális Párt
megalakulása idején közzé tett - de akkor ideiglenesnek mondott -
száma. Nem vették fel a kagylót. Talán elköltöztek, de talán csak
nyaralnak. Megadom önnek az ugyancsak ideiglenesnek meghirdetett
címet is: Budapest, V. kerület, Váci utca 19-21. Magyar Radikális
Párt. Ha időközben megtudom, hogy új címük van, közlöm önnel ebben a
műsorban. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|