|
|
 |
|
 |
Mérleg: 4,5 millió meg nem született állampolgár
|
München, 1989. július 22. (SZER, A munka világa) -
Magyarországon 1980 óta negatív a népszaporulat, 150 ezerrel
csökkent a lakosság száma. Idén az első 5 hónapban 1988 hasonló
időszakához viszonyítva, a múlt évinél 160 százalékkal nagyobb
méretű a népesség fogyása. Kevesebb az élve születés, sokkal több a
halálozás és növekvő a csecsemő halandóság aránya.
"A sírt hol nemzet süllyed el", nos azt a bizonyos sírt a
Kerepesi úti temető úgynevezett Munkásmozgalmi Panteonjában részben
ugyanazok vették körül, akik a Hősök terén Nagy Imre koporsójánál is
díszőrséget álltak: Medgyessy Péter, Németh Miklós, Pozsgay Imre,
Szűrös Mátyás. Pedig június 16-án a reményt rehabilitálták, július
14-én viszont a hazugságot temették. A kommunista Ábelnek tetemre
kellett volna hívnia Káint, de ez nem történt meg. Kézdi Pál
kommentárja következik:
Grósz Károly gyászbeszédében azt mondta, hogy azzal tiszteljük
meg méltóképpen Kádár János politikusi életművét, ha a neve által
fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén és tárgyilagosan
szembenézünk. Az utókor teszi majd mérlegre a vele megélt
évtizedeket - tette hozzá a pártfőtitkár. A Kádár korszak mítoszának
a gondos építgetése még a 60-as évek közepén elkezdődött. Az idegen
szuronyok hátán visszatérő pártvezető, akinek úgynevezett
legitimitása a forradalom elárulásából állt, 6 évi véres terror után
valóban felhagyott a magyar nép legjobbjainak a fizikai
megsemmisítésével. De az általa megvalósított rend olyan gazdasági,
társadalmi körülményket teremtett, hogy az erkölcsileg megrokkant,
közösségi lététől megfosztott, atomizálódott magyar nép olyan mélyre
süllyedt, hogy saját maga folytatta fizikai megsemmisítését, a jobb
sorsra érdemes magyar orvosok közreműködésével.
1957 és 1987 között a Kádár korszak 3 évtizede alatt a
tízmilliós magyarság négy és félmillió utódját ölette meg művi
vetéléssel. Ez nagyobb vérveszteség, mint a tatárjárás, a mohácsi
vész és a két világháború együttvéve. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mérleg - 1. folyt.
|
A Kádár mítosz szerves része, hogy a magyarok jobban éltek, mint
a többi kelet-európai ország lakói. Az ő országuk volt - úgymond - a
kommunista láger legvidámabb barakkja. De ez a vidám barakk nemcsak
az elsők között volt az öngyilkosok és az alkoholisták számában, de
ebben a barakkban a szülők azt is maguk élték fel, amiből más népek,
így például a katolikus lengyelek a gyermekeiket nevelték fel. A
kádári nagyobb zsíroskenyérért utódaik életének a milliószámra
történő feládozásával fizettek a magyarságnak ekkor nemzőkorban lévő
korosztályai.
De a téves utópián alapuló államszocializmus így is
feltartóztathatatlanull haladt a gazdasági csőd felé. Kádár János
hogy megmentse ennek a haldokló rendszernek a kimúlását, és hogy
továbbra is biztosítsa a lakosság korrumpálásához és a társadalmi
béke megvásárlásához szükséges pénzt, áldását adta arra, hogy az
általa kinevezett vezetők nyakló nélkül vegyenek fel milliárdos
hiteleket. Vagyis, hogy a kádári nemzedékek felélhessék azon
keveseknek az anyagi javait is, akik ugyan megszülettek, de akiknek
nem marad más örökségül, mint az egész életen át tartó lemondás,
gürcölés, aszkézis. Mert nekik kell majd mindazt megtermelni,
megspórolni, amiből vissza kell és lehet fizetni a szüleik által
felélt és a pazarló Kádár rendszer által eltékozolt
dollármilliárdokat.
De ez még nem minden. Az abortuszoknak ez a Kádár korszaki
tartósított világcsúcsa aláásta több nemzedék magyar asszonyainak az
egészségét is. Kádár János és rendszere több nemzedék jussát is
felélte, mégsem tudta megtartani az egy főre jutó legnagyobb méretű
nyugati eladósodással sem, az új nemzedék részbeni feláldozásával
vásárolt, valamicskével jobb életszínvonalat.
Az állam szocialista volta miatt szükségszerűen impotens Kádár
rendszer végül is már azt az egyetlent sem tudta nyújtani, amivel a
lakosság többségének a beletörődését eddig megvásárolta: a nagyon is
viszonylagosan és korlátozottan jobb életszínvonalat. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mérleg - 2. folyt.
|
Egyre több magyarnak kellett vállalnia az önkizsákmányoló másod-
és harmadműszakot, immár csak azért, hogy lassabban csökkenjen az
életszínvonala. Nemcsak a családi élete ment rá erre, de az
egészsége is. A Kádár korszak utolsó éveiben Magyarországon volt a
legmagasabb a 40 és 50 év közötti aktív dolgozók körében az
elhalálozás aránya. Miben áll tehát Kádár János politikusi nagysága?
Ha az elkapart 4,5 millió magyar megszülethetett volna, akkor
hogyan alakul az a mítikussá szépített kádári jólét? Akkor mennyivel
lenne még a jelenleginél is szorongatóbb a lakáshiány és mennyivel
lenne nagyobb a legmélyebb nyomorban élők száma?
Válaszolva Grósz Károlynak már idézett szavaira, - elhunyt
tanítómestere életművéről valóban az utókor mondja ki az ítéletet.
De ez az utókor már Kádár János életében elkezdődött és tanúságot
tett. +++
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|