|
|
 |
|
 |
Interjú Magyar Bálinttal
|
London, 1989. július 3. (BBC, Panoráma) - Június 21-ikén
Magyarországon megtartották a politikai egyeztető tárgyalások
második évfordulóját. Az Ellenzéki Kerekasztal oldalán a Szabad
Demokraták Szövetségének részéről Mécs Imre, Pethő Iván és Magyar
Bálint vett részt a megbeszéléseken. Magyar Bálint ezen a héten
Londonban járt, és ebből az alkalomból tettünk fel neki néhány
kérdést.
Munkatársunk, Békés Erzsébet először azt kérdezte a Szabad
Demokraták Szövetségének ügyvivőjétől, hogy a Szövetség tavasszal
napvilágot látott programtervezetének idevágó pontjait tekintve
mennyiben valósultak meg a tárgyalásokhoz szabott feltételek.
- A Szabad Demokraták Szövetségének programtervezetében a
politikai átmenet programja már tartalmazta a jelenlegi helyzetet
főbb körvonalaiban. Először is annak ellenére, hogy még nem
Ellenzéki Kerekasztalnak hívtuk azt az ideiglenes koalíciót, amely
létrejött, ennek körvonalait már megfogalmaztuk, egy olyan
tárgyaláképes ellenzéki egységet kívántunk létrehozni, amely
megfelelő hatalmi ellensúlya lehet a kormányzó pártnak, amellyel
kénytelen leülni tárgyalni. Ebben a programtervezetben
megfogalmaztuk azt is, hogy milyen feltételekkel és milyen témákról
volnánk hajlandók tárgyalni.
Az első feltétel az volt, hogy ez kétoldalú tárgyalás legyen az
ellenzék és a hatalom képviselői között. Ez többé-kevésbé bejött,
habár némi módosítással: az Ellenzéki Kerekasztal kompromisszumként
elfogadta, hogy a harmadik oldalra a hatalom beültetheti a saját
meghívottjait, azokat a szervezeteket, amelyeket a stratégiai
szövetségeseinek tekintettünk mi is, illetve saját maguk is annak
tekintik magukat. (folyt.)
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Magyar Bálinttal - 1. folyt.
|
Erre az oldalra az Ellenzéki Kerekasztal direkt nem kívánt
semmilyen szervezetet delegálni, hogy tiszta legyen: ez az oldal az
MSZMP-hez tartozik, még ha külön is jelenik meg.
A második kérdés az volt, hogy milyen témákról tárgyaljunk. Mi
kifejtettük, hogy gazdasági kérdésekről nem kívánunk tárgyalni, mi
ezeket kormányzati kérdéseknek tartjuk, és nem a kormányt kívánjuk
helyettesíteni. Nem koalíciós testületként kívánunk működni, hanem
olyan testületként, amely a parlament munkáját, a törvényhozás
munkáját előzi meg, és hoz létre törvényjavaslatokat, amelyeket
aztán a sajátos konszenzus után a parlament elé terjesztenek és
várhatóan elfogadnak. Épp ezért politikai kérdésekre koncentráltunk,
a szabad választások kérdésére és a szabad választásokat biztosító
feltételek megteremtésének kérdéseire.
Ennek ellenére gazdasági témák szóba kerültek, hiszen az MSZMP
rendkívüli mértékben nyomta ezt a témát, és ehhez csatlakoztak a
harmadik fél képviselői is, a SZOT és a HNF. Úgy éreztük, ez elől
nem térhetünk ki, hiszen kihasználható lett volna ellenünk.
A gazdasági témák között mégis nagyon jelentős helyet foglalnak
el az olyan témák, amelyeket ott sem az MSZMP, sem a harmadik fél
nem kívánt bevonni a tárgyalások körébe, és ezek olyan törvények,
olyan intézményes gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, amelyekben az
az egy év, vagy ameddig egy új parlament létrejön, egy új kormány
megalakul és hatóképessé válik, rendkívül sokat számít. Ez pedig a
gazdaságpolitika intézményrendszere, a tulajdon kérdése. (folyt.)
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Magyar Bálinttal - 2. folyt.
|
- Ezek szerint az SZDSZ programjából igen sok megvalósult. A
gazdasági életből vett példából kitűnik, hogy azért van olyasmi,
amiben nem ért egyet az SZDSZ, illetve az MSZMP máig is. Milyen más
pontok vannak, ahol érezhető véleménykülönbség?
- A politikai témák jó részében jelentős nézeteltérések vannak.
Akár a választási rendszerre gondolunk, amelyben ugyan az MSZMP
jelentős mértékben közeledett az SZDSZ által lefektetett és előadott
választási koncepcióhoz, magyarul egy listás és egy egyéni választó
kerület és választási rendszer kombinációjára épülő választási
rendszerhez.
Azonban az MSZMP létre kívánta hozni a köztársaság elnöki
intézményét és meg akarta teremteni az alkotmánybíróságot, pont azt
a két pontot, amelyet mi az eredeti alkotmánytervezetből a leginkább
sérelmeztünk. Az alkotmánytervezetet, mint olyant feladta,
beleegyezett abba, hogy arról az új parlament döntsön, de ezt a két
hatalmi bunkert, amely jogi eszközökkel próbálja biztosítani hatalma
egy részének átmentését, illetve számára nem tetsző fejlődés esetén
a visszacsapás legális eszközeit, ezeket létre kívánja hozni.
A köztársasági elnök személyére egy esetleges választás esetén
már javaslatot is tett. Pozsgay Imre megnevezése pár nappal ezelőtt
nem más, mint egy kísérlet az Ellenzéki Kerekasztal megosztására,
hiszen a Magyar Demokrata Fórum vezetője, Bíró Zoltán ki is
jelentette, hogy ő Pozsgay Imrét ideális köztársasági elnöknek
tartja, és magát a köztársaság elnöki intézményét is elfogadja.
Az SZDSZ élesen támadja az erős köztársaság elnöki intézményét,
egy olyan köztársasági elnökét, amely rendkívüli állapotot is
kihirdethet. Az SZDSZ erős köztársasági elnökkel szemben, amely -
Franciaországtól és az USA-tól eltekintve - mindenütt diktatúrához
vezetett, gyenge köztársasági elnököt kíván egy erős parlamenttel,
és egy erős parlament ellenőrzése alatt álló erős kormánnyal.
(folyt.)
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Magyar Bálinttal - 3. folyt.
|
A köztársasági elnök, amelyet 5-7 évre választanak - ki tudja
mennyire -, az nem visszahívható, a kormány adott esetben, ha nem
működik jól, egy parlament által ellenőrizhető és le is váltható.
- Térjünk most vissza a gazdasági kérdésre, vagyis az
átalakulási törvényre, az állami vagyon átalakulásának kérdésére.
Miként tükrözi ez esetleg az MSZMP azon törekvését, hogy hatalmának,
gazdasági hatalmának egy részét is sikerüljön átmentenie?
- Az átalakulási törvény rendkívül bonyolult kérdés, hiszen
politikai diktatúrából demokráciába történő átmenetnek már lehettünk
szemtanúi a történelem folyamán, egy tervgazdasági rendszerből
szabad piacgazdaságra történő átmenetnek azonban nem. A legnagyobb
kérdés ezért a tulajdonreform kérdése ebben az átalakulásban, és
ennek is központi problémája, hogy ki legyen a tulajdonosa az állami
vagyonnak.
A jelenlegi átalakulási törvény a jelenlegi menedzserréteget
hozza olyan helyzetbe, amellyel folytonosan és folyamatosan
ellenőrzése alatt tarthatja a gazdaság egészét. A
nagyvállalatrendszer nem nagyon bomlana föl, nem nagyon szűnne meg,
hiszen egy-egy nagyvállalat, amely kisebb részvénytársaságokra
bomlana, ezek jó részének tulajdonosa egy úgynevezett holding,
korábbi vállalatközpont lenne, és ez a korábbi vállalatközpont
azokat a menedzsereket tartalmazná, akik eddig is vezették a
vállalatot.
Ez a központi holding vagy ezek a központi holdingok fel vannak
töltve jelenleg is olyan emberekkel, akik pártkarrier vagy más
gazdaságon kívüli karrier útján kerültek ezekbe a pozíciókba. És itt
nem pusztán arról van szó, hogy a fizetésük megduplázódik,
megháromszorozódik ebben az új helyzetben, hanem arról, hogy egy
olyan helyzetbe kerülnek, amikor az állami vagyont saját egyéni
meggazdagodásuk érdekében, saját magánüzletük megteremtése érdekében
tudják hasznosítani, ráadásul oly módon, hogy eközben akár az állami
vagyon el is fogyhat, eltűnhet, veszendőbe mehet. (folyt.)
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Magyar Bálinttal - 4. folyt.
|
Rendkívüli veszélye van annak, hogy az állami vagyon
leértékelődik és elherdálódik egy iszonyatosan gyors folyamatban.
- Végezetül általánosabban szeretném azt a kérdést feltenni,
hogy az ellenzéki és független szervezetek nyilvánvalóan igen nagy
befolyással vannak, méghozzá létszámarányukhoz képest jóval
jelentősebb befolyással, mégis ha fel is tételezzük, hogy ezeknek a
szervezeteknek az oldalán ott áll a kompetencia, honnan
származtatják azt a legitimációt, amit a jelenlegi parlamenttől
megtagadnak.
- A legitimációt onnan származtatjuk, hogy nem kívánunk tartalmi
kérdésekkel foglalkozni, a politikai átmenet játékszabályait
kívánjuk megteremteni. Nem azt akarjuk megmondani a társadalomnak,
hogy egy leendő parlament milyen törvényeket hozzon. Mi azt akarjuk
megteremteni, hogy ez a társadalom kinyilváníthassa a saját akaratát
és létrehozhassa a magának megfelelő parlamentet, amely aztán
tartalmi kérdésekben valójában dönt.
- Munkatársunk beszélgetett Magyar Bálinttal, a Szabad
Demokraták Szövetségének ügyvivőjével a politikai egyeztetői
tárgyalások legutóbbi fordulójáról, a köztársasági elnök
intézményéről, az átalakulási törvényről, valamint az ellenzéki
szervezetek létjogosultságáról. +++
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|