|
|
|
|
Látlelet ,89
|
Vasárnap befejeződött az Ifjuság-2000 cimmel és témában rendezett háromnapos konferencia, amely a többé-kevésbé ismert látlelet mellett az egészséges nemzedékért való cselekvés szándékát is fölvázolta. Akik felszólaltak a három nap során, bármilyen szivesen tették volna, nem kerülhették meg, hogy a népesség egyötödét érintő bajokra kellene orvoslást találni. Nem lesz könnyü, hiszen - Németh Miklós szavaival - a mult értékeit nem tekinthetjük a cselekvés bázisának. Szigoru szavak és bizonyára akadnak szép számmal, akik a ,,vivmányok,, elleni támadást vélik kihallani belőlük, holott csak az kapott hangot, amit korábban elsősorban a kutatói jelentések és tanulmányok szerzői fogalmaztak meg: az ifjuság nem az, aminek hivtalosan kellett volna hinnünk. Ez a nemzedék, a mostani közép-nemzedék ugyanis ugy élhette meg az egzisztenciateremtés nehézségeit, az első munkahely, a lakástalanság, a tudás értékvesztésének feszültségét, hogy a sorsa feletti döntések elméleti hátterét, a ,,nemzedéki probléma pedig nincs ,, kategórikus imperativusza határozta meg. Holott számos jel, a fiatalok kölönféle reakciói - melyeket a részleteket elfedő ,,értékválság,, nagy bugyrába csomagoltunk - jelezték, hogy egyetlen korosztály sem a korábbiakkal azonos módon illeszkedik be társadalmi rendünkbe. Ma már nem tekinthető ellentmondásnak, hogy a mostani konferencián felszólaló Gazsó Ferenc az évtized derekán kijelentette: ,,Mi az ifjuságot ugy fogtuk fel hosszabb ideig, mint amely beleszületik a már kialakult szocialista tipusu társadalmi viszonyokba és ennek természetes örököse. Az, hogy ezt a jelentős réteget meg is kellene nyerni az ügynek, tulajdonképpen mostanában merült fel a maga drámai voltában, akkor, amikor a feszültségekkel terhes huszon-harmincévesek hamarosaan a szavazóurnák elé lépnek... És nemcsak az ezredfordulóra remélt sorsfordulóról döntenek, hanem azoknak a politikacsinálóknak a sorsáról is, akik a többpártrendszerben vélik megtalálni a minden válságunkból kivezető utat. (folyt. köv.)
1989. július 3., hétfő 13:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Látlelet ,89 (2. rész)
|
A KISZ széthullása bizonyitja, hogy az ijfuság előbb-utóbb kinyilvánitja, hogy mennyire értékeli azt a programot, melyet érte és a nevében kivánnak megvalósitani. Akié az ifjuság, azé a jövő - mondtuk jól hangzó jelmondatként, s aztán kiderült, a fiatalok jelentős része nemcsak a politikai célokat tekintette ködbeveszőnek, hanem még az iskolát sem érezte magáénak. Az ország fiatal miniszterelnöke bizonyára életkora miatt is közelinek érzi ezt a gondot, s ennélfogva beleérzéssel is azon munkálkodik a fölvázolt kormányprogram megvalósitásán, hogy el is higgye ez a nemzedék: itt élned, halnod kell. (MTI-Press) Ke/fe K.E.
1989. július 3., hétfő 13:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|