Rendszerváltás és az MTI

	Billegő kerekasztal (1.rész)
Varsó, 1989. július 3. hétfő (MTI-Panoráma) Lengyelországban recsegnek, ropognak a kerekasztalnál kidolgozott politikai paktum eresztékei, miután a Lengyel Egyesült Munkáspárt nem csak az ellenzék jóindulatától független, tehát minden körülmények között működni képes kormányt, de a következő szabad választásokig tartó átmeneti időszak stabilitását szavatolni hivatott köztársasági elnököt sem képes kiállítani, mégpedig saját szövetségesei makacskodása miatt. Úgy tűnik, hogy a LEMP komoly taktikai hibát követett el, amikor nem dolgozott ki ugyanolyan megállapodást saját szövetségeseivel, mint amilyet az ellenzékkel írt alá, azaz egy olyan koalíció fennmaradására alapozta saját vezető pozíciójának fenntartását, amely ma sokkal ingatagabbnak latszik, mint a LEMP és a Szolidaritás megegyezése. A koalíció országos listán indult jelöltjeinek kibukásakor is a Szolidaritás ,,jóindulatú közreműködésére,, volt szükség ahhoz, hogy a LEMP és szövetségesei ne veszítsenek el 33 képviselői helyet az alsóházban és úgy látszik - parlamenti arritmetika ide, parlamenti arritmetika oda - a köztársasági elnökjelölt elfogadtatása sem megy a Szolidaritással való tárgyalások nélkül. A Szolidaritás elsöprő választási győzelme miatt először a koalíció kormányképes parlamenti többsége ingott meg, hiszen az alsóházban a koalíciónak nincs meg a kétharmados többsége, ami elengedhetetlen a Szolidaritás által 99 százalékben felügyelt szenátus által visszadobott törvények elfogadtatásához. Most, hogy a parasztpárt és a demokratapárt nem csak, hogy nem vonult fel egységesen Wojciech Jaruzelski köztársasági elnöki jelöltsége mellett, de többé kevésbé nyíltan a koalíció felrúgását tervezi, teljesen a feje tetejére állt a kerekasztalnál kimunkált politikai konszenzus. A két szövetséges párt ,,árulása,, vagy legalábbis megingása a koalíció kérdésében egyáltalán nem véletlen, hiszen a hatalomban való évtizedes részvételük a LEMP árnyékában talán nagyobb politikai ballasztot jelent számukra, mint a gyakorlatilag egyedül kormányzás a LEMP számára, azaz a két kis pártnak létkérdéssé vált a határozott szakítás a múlttal, vagy legalábbis az eddigi koalíciós gyakorlat teljes felülvizsgálása. Ellenkező esetben mindkettőjüknek számolniuk kell azzal, hogy teljesen kiszorulnak a politikai színpadról. Ezért siettek egymást túllicitálva bejelenteni: (folyt.) 1989. július 3., hétfő 10:21
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »