|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (18. rész) - Orbán Viktor
|
A szónokok sorában utolsóként a magyar fiatalok nevében Orbán
Viktor (FIDESZ) mondott beszédet.
- Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel
ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt
alkalma, volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje
elérni a már 1848-ban kitűzött céljait: a nemzeti függetlenséget és
a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem
engedünk 48-ból, így nem engedhetünk 56-ból sem.
Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia
megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a
kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat
tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával,
akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni szent
kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen
szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak
számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a
társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük
árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és
bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a
demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen.
Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége
korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük
magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt nemzetünk
utolsó esélye arra, hogy a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági
jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes
következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és
visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből
most újra megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól -
jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban
nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz
vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.
Barátaim
Mi, fiatalok, sok mindent nem értünk, ami talán természetes az
idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a
forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók
ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának
folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik
elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből
oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy - mintegy szerencsehozó
talizmánként - megérinthessék ezeket a koporsókat. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|